François Fiedler, Fiedler Ferenc (Kassa, 1921. február 15. – Párizs, 2001. október 21.) magyar származású francia lírai absztrakt festőművész, a második világháború utáni párizsi iskola tagja.
Élete A festészet iránt nagyon korán elkezdett érdeklődni: alig volt ötesztendős, amikor már festett, tízévesen pedig már az olyan nagy reneszánsz mesterek műveit másolta, mint Leonardo da Vinci, Michelangelo Buonarroti, Caravaggio. Korán felfigyeltek tehetségére, még gyerek volt, amikor megbízást kapott a kassai templom oltárának díszítésére. 18 éves sincs, amikor egy munkáját beválogatták az Amerikai Egyesült Államokban, Clevelandben rendezett ifjúsági plakátkiállításra, ahol díjat nyert.
A Magyar Képzőművészeti Egyetemen Szőnyi István, az akkor már nagy elismertségnek örvendő festőművész és egyben az egyetem rektora észrevette kiemelkedő tehetségét. Később tanársegédjének választotta a fiatal művészt, aki ösztöndíjak sorát nyerte el. Már a budapesti Képzőművészeti Akadémián barátságot kötött Simon Hantaïval, Reigl Judittal, Ország Lilivel.
1947-ben Hantai Simonnal, Sjöholm Ádámmal és Rózsa Györggyel együtt sikeresen mutatkozott be a Fórum Klubban.
1948-ban képzőművészeti ösztöndíjjal Párizsba utazott, még ugyanebben az évben a Galerie du Haut-Pavéban Fiedler első önálló párizsi kiállítása került megrendezésre. 1949 tavaszán tagja lett az egyik legnagyobb francia művészeti egyesületnek, az Union d’Arts Plastiques-nek.
Joan Miró egy kis párizsi galéria kirakatában pillantotta meg először Fiedler vásznait. Miró mutatta be Fiedlert Alexander Caldernek, Marc Chagallnak, Alberto Giacomettinek, Georges Braquenak, velük való kapcsolat hatására véglegesen az absztrakt művészet felé fordult, ők az utánpótlás legifjabb tehetségét látták Fiedlerben. A kor meghatározó új áramlatai rabul ejtették, s nem engedték, hogy hazatérjen Magyarországra. Párizsban művészbarátai egy kis garzonban szállásolták el. Miró több éven át megosztotta vele a saját műtermét, ahol rengeteg izgalmas időt töltöttek együtt. Miró korán felismerte Fiedler tehetségének sajátos hármasságát – biztos technikai tudását, újításra törekvő szellemiségét és a játékos anyaghasználatát. Miró Fiedlert „a fények festőjének” nevezte. Az emigráció első éveiben abba a valóságba menekült, amelyet maga alkotott a festészet segítségével. Fiedler nagy lelkesedéssel vetette bele magát az új technikák felfedezésébe. Hamarosan Fiedler egy sajátos stílust alakított ki, amely egyúttal a kézjegyévé vált – ez a fény és az árnyék játékának végtelen lehetőségét engedte meg. Sajátos strukturális komplexitás uralja Fiedler vásznait, az anyag denzitása, tömöttsége, egy vég nélküli ritmust teremt egy puszta felületen.
1951-ben Giacometti és Vaszilij Kandinszkij munkáiból kollektív kiállítás került megrendezésre a Galerie Maeghtnál. Ebből az alkalomból olyan új tehetségek is bemutatásra kerültek, mint Eduardo Chillida, François Fiedler, Ellsworth Kelly, Pierre Tal-Coat és Saul Steinberg.
Octave Nadal párizsi művészettörténész, a Sorbonne egyetem tanszékvezető professzora 1959-ben írta Fiedlerről a Derrière le miroirban: Fiedler újítása a huszadik század közepétől pontosan azt célozza meg, amit a „szem és kezek” művészei is szerettek volna, és ezalatt a technikát kell érteni, a nem formálisnak, az új felfogását. Az egyedi technika Fiedlernél térhez vezet, a szín és a textúra új kapcsolatának határához, s a továbbiakban magához az új festészeti technikához, jóval megelőzve a teória megfogalmazást, ahogy azt 1945-től képei is bizonyítják. Műveiben ezek az újítások megjelentek már a nonfiguratív irányzatok hivatalos megfogalmazása és kihirdetése előtt.
Miró biztatására kezdett el dolgozni az 50-es években az egyik főművén, a Triptichonon. Kivételes tehetségét mutatja, hogy ilyen mű készítéséhez rendhagyó módon fiatalon kezdett bele és vitte sikerre. 1964-ben az első európai kortárs művészeti központ, a Fondation Maeght Saint-Paul-de-Vence dél-franciaországi megnyitóján került bemutatásra a kor olyan világhírű művészeivel együtt, mint Braque, Chagall, Giacometti, Kandinszkij, Miró. Ezen a történelmi jelentőségi megnyitón részt vettek olyan hírességek, mint André Malraux, Ella Fitzgerald, Duke Ellington és Yves Montand.
Fiedlert az André Malraux által promotált festészeti mód motiválta, a szubjektív expresszió kifejezése az alkotó művész pszichéjének vászonra kivetítése által. Ennek eléréséhez a kulcsszó a „szabad asszociáció”. Fiedler elkezdett dolgozni egy motívumon, amely spontán fejlődött a festés során, addig amíg a festmény befejezetté vált – ameddig úgy „érezte” hogy a műalkotás „kész”. Ebben az értelemben, nincs fundamentális különbség Jackson Pollock és Fiedler stílusa között. Ezért van az, hogy habár minden Fiedler műalkotás teljesen eltérő, mégis ugyanazzal a festészeti eljárással készült.
Fiedler a háború utáni Párizsi iskola tagja volt mégis ugyanazt a stílust alkalmazta, mint az absztrakt expresszionisták tették a New York-i iskolában. A New-York-i iskolából különösen Pollock és Mark Rothko motiválta. Fiedler munkáin Jackson Pollock, az amerikai absztrakt expresszionizmus úttörőjének egyértelmű hatása látható. Pollock az egyedi technikai megoldások és kifejezés szabadságára, míg Rothko a nagyméretű képek festésére ösztönözte. Fiedler rendhagyó életműve köti össze a két iskolát.
2012-ben Jackson Pollock, amerikai absztrakt expresszionista festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából Pollock továbbélése – The Persistence of Pollock címmel kiállítás nyílt, amelyen 13 kiválasztott műalkotás került bemutatásra az Egyesült Államokban. A kiállítás rendkívüli helyszínen került megrendezésre. A New York-i East Hamptonban találhato Pollock-Krasner House and Study Center múzeum és oktatási kutatóközpont ebből az alkalomból biztosított kiállítási helyszínt, abban a házban, ahol Jackson Pollock élt é alkotta az absztrakt művészet meghatározó festményeit. Ezen a kiállításon Európát és Magyarországot Fiedler Ferenc képviselte. Fiedler olyan világhírű művészekkel együtt állított ki, mint Andy Warhol, Norman Rockwell, Red Grooms, Lee Ufan, Lynda Benglis, Robert Arneson, Alfonso Ossorio, Ray Johnson, Vik Muniz, Joe Fig, Arnold Chang, Janine Antoni.
A kiállítás kurátorai a kiválasztási eljárás során Fiedler műalkotásaiban ugyanazt a kiáradó energiát és izgalmat fedezték fel, amely Pollock művészetének meghatározója. Fiedler a festéket a vászonra több rétegben viszi fel, melynek eredményeként ugyanolyan többrétegű felület keletkezik, mint Pollocknál. A hagyományos festészeti eszközök mellett Fiedler kedveli a kaparót, kést, vakolókanalat, köveket, homokot… A festményeinek textúrája szoborszerű, többrétegű, kapart, reliefszerű. Fiedler munkái karakterizálhatók olyan formális elemekkel, mint szín, forma, mélység, textúra és kompozíció. Fiedler művészeti stílusát folyamatos fejlődés jellemzi. Nem fél új technikai vagy stilisztikai megoldások kipróbálásától, sem attól, hogy elhagyja őket, amikor úgy érzi, hogy nem elégítik ki teljes mértékben. A művészetében a személyes és művészi szabadságkeresés ragyogó szintézise valósul meg. Fiedler új látásmódot követelt meg a befogadó műértő nézőtől. „Nemcsak kiolvasni kell valamit a képből, hanem még inkább belelátni a kompozícióba, ehhez pedig fantázia, koncentráció, introspekció és elmélyülés szükséges. A néző kénytelen elgondolkodni saját magáról és az őt körülvevő világról”.
Életpályája során számos egyéni és kollektív kiállítása volt Európa számos pontján, valamint az Egyesült Államokban. Művei a világ számos pontján megtalálhatóak, többek között a New York-i Guggenheim Múzeumban és a Pompidou központban. Fiedler a háború utáni Párizsi iskola egyik legjelentősebb művésze.
Művei közgyűjteményekben Guggenheim Múzeum, New York Pollock-Krasner House and Study Center, New York Bibliothèque cantonale et universitaire, Lausanne, Svájc Cabinet cantonale des estampes, Vevey (CH) Fond National de l'Art Contemporain, Párizs Modern Művészetek Nemzeti Múzeuma, Párizs Fondation Maeght, Saint-Paul (FR) Magyar Nemzeti Galéria, Budapest National Library Canberra (AUS)
Válogatott csoportos kiállítások jegyzéke
2012 „The Persistence of Pollock” Alfonso Ossorio, Norman Rockwell, Lee Ufan, Lynda Benglis, Ray Johnson, Red Grooms, François Fiedler, Robert Arneson, Vik Muniz, Joe Fig, Andy Warhol, Pollock-Krasner House and Study Center, New York, USA 2012 „Reigl – Hantai – Fiedler” Judit Reigl, Simon Hantai, François Fiedler KMFA, Budapest, Hungary 2007-2008 „Nouvelle lecture de la collection” – Valerio Adami, Pierre Alechinsky, Pierre Bonnard, Marc Chagall, Jean Dubuffet, François Fiedler, Sam Francis, Alberto Giacometti, Hans Hartung, Hantai Simon, Fernand Léger, Joan Miró, Pierre Tal-Coat, Raoul Ubac, Bram Van Velde Fondation Maeght, St. Paul, France 2006-2007 "Dialogue avec le siècle 1906-1981" Georges Braque, Pierre Bonnard, Alexander Calder, Marc Chagall, Eduardo Chillida, Alberto Giacometti, Wassily Kandinsky, Henri Matisse, Joan Miró, Antoni Tápies, Bram van Velde, St. Paul, Fondation Maeght, France
2006 „Le Noir est une Couleur” Hans Arp, Pierre Bonnard, Georges Braque, Alexander Calder, Eduardo Chillida, Jean Dubuffet, Max Ernst, Francois Fiedler, Willem De Kooning, Alberto Giacometti, Simon Hantai, Hans Hartung, Wassily Kandinsky, Ellsworth Kelly, Fernand Léger, Henri Matisse, Joan Miró, Pablo Picass, Pierre Tal-Coat, Antoni Tápies, Bram van Velde, Fondation Maeght St. Paul, France 2004 „The Color of Music” Bleu Acier USA, New York Dominique Labauvie, Pierre Mabille, Pierre Alechinsky, Jose Maria Sicilia, Matta, Michel Haas, Francois Fiedler and Max Neumann.
2005 ARCO ’05 Sala Pelaires Centre Cultural, Mallorca Antoni Clavé, François Fiedler, Joan Miró, Antoni Tápies
1990 „Salon de Mars” Galérie Maeght, Paris 1982 „Hommage à Marguerite et Aimé Maeght” Fondation Maeght St. Paul, France Valerio Adami, Pierre Alechinsky, Eduardo Chillida, Marc Chagall, François Fiedler, Ellsworth Kelly, Joan Miró, Saul Steinberg, Antoni Tápies, Pierre Tal-Coat, Raoul Ubac, Bram Van Velde
1979 Centre Cultural Contemporain, Rennes 1974 „Dessins” Galerie Maeght, Zürich 1974 „Eau-forte” Galerie Maeght Zürich 1974 „Grandes éditions originales illustrées” Alexander Calder, Eduardo Chillida, Marc Chagall, François Fiedler, Ellsworth Kelly, Joan Miró, Saul Steinberg, Antoni Tápies, Pierre Tal-Coat, Saint Paul de Vence, Maeght Fondation
1971 Kunsthistorisch Institut, Amsterdam 1971 „Maeght Editeur 1971”, Alexander Calder, Jean Bazaine, Marc Chagall, Edurardo Chillida, François Fiedler, Alberto Giacometti, Ellsworth Kelly, Joan Miró, Saul Steinberg, Antoni Tápies, Pierre Ta-Coat, Galerie Maeght, Paris „Lithographies” Alexander Calder, Eduardo Chillida, Francois Fiedler, Alberto Giacometti, Joan Miró, Antoni Tápies, Raoul Ubac, Saint Paul de Vence, Maeght Fondation
1970 „XX. századi magyar származású művészek külföldön” Műcsarnok, Budapest 1969 „Les Peintres-Illustrateurs”
Hans Arp, Pierre Alechinsky, Pierre Bonnard, Georges Braque, Marc Chagall, Jean Dubuffet, Max Ernst, François Fiedler, Alberto Giacometti, Wassily Kandinsky, Fernand Léger, Henri Matisse, Joan Miró, Pablo Picasso, Antoni Tápies, Pierre Tal-Coat, Raoul Ubac. Maeght Fondation, St. Paul
1968 „Salon de Mai” Paris Alexander Calder, Marc Chagall, François Fiedler, Paul Rebeyrolle, Antoni Tápies
1968 „French Lithography” Zweibrücken, France is represented by Fiedler 1967 „Dix ans d’art vivant /Ten Years of Living Art” 1955-65 Marc Chagall, François Fiedler, Joan Miró Maeght Fondation, Saint Paul de Vence
1966 Biennale Internationale d’art de Menton dedicated to Pablo Picasso 1966 „Maeght Editur” The Redfurn Gallery, London 1965 4th Biennale de Paris (French section) Biennale, Alexandria, „French section” is represented by Fiedler 1965 „Inauguration” Georges Braque, Marc Chagall, Eduardo Chillida, Francois Fiedler, Wassily Kandinsky, Joan Miró, Pierre Tal-Coat, Raoul Ubac Maeght Fondation, Saint Paul de Vence
1962 „Eaux-fortes et lithographies”