Demokratikus Kambodzsa (khmer nyelven: កម្ពុជាប្រជាធិបតេយ្យ, Kampucsea Pracseathippatai, UNGEGN: Kâmpŭchéa Prâcheathippadey), vagy szoros átírásban Demokratikus Kampucsea egy rövid életű államalakulat volt a mai Kambodzsai Királyság területén, melyet a szélsőbaloldali és egyben szélsőjobboldali eszméket követő vörös khmerek alapítottak és uraltak Pol Pot vezetésével.
Kambodzsa 1953-ban szabadult fel a francia gyarmati uralom alól. A hatalomért indult vetélkedés győztese Norodom Szihanuk lett. Az ellenzéket elnyomó uralma miatt a kommunisták kénytelenek voltak teljes illegalitásba vonulni. Az elkövetkező két évtizedben Kambodzsa sorsát a vietnámi háború, valamint a globális és regionális nagyhatalmak vetélkedése határozta meg. Szihanuk, hatalmának megőrzése érdekében, szembefordult szövetségesével, az Amerikai Egyesült Államokkal, és Kína támogatását kereste. Emiatt 1970-ben Lon Nol tábornok puccsal megdöntötte uralmát, és támogatta, hogy az amerikai légierő bombázza a kambodzsai területen megbúvó észak-vietnámi kommunista csapatokat.
Az egyre nagyobb mértékű bombázások rengeteg áldozatot követeltek, ezért a kambodzsai parasztok közül sokan a dzsungelbe menekültek és nagy számban álltak be Pol Pot gerillahadseregébe. Pol Poték Vietnámtól, Kínától és a Szovjetuniótól is kaptak fegyvereket, és egyre nagyobb területeket foglaltak el. A vörös khmerek 1975. április 17-én bevonultak az ország fővárosába, Phnompenbe, és ezzel a korrupt Khmer Köztársaság összeomlott.
Pol Poték azonnal belekezdtek a radikális társadalomátalakításba. Céljuk a tökéletes kommunizmus megteremtése volt, bár ezt rendkívül sajátosan, a szovjet és a kínai típusú modelltől merőben eltérő módon képzelték el. Olyan államot akartak létrehozni, amelyben nincsenek osztályok, nincs magántulajdon, pénz, az emberek gondolkodását nem befolyásolja a vallás, a szerelem, ahol a mindennapokat is a párt határozza meg. Az új rend egyfajta agrárkommunizmus megteremtését tűzte ki célul, amelyben az emberek szinte kizárólag földművelésből élnek. A polpotizmus emellett egy erősen nacionalista eszme is volt egyben, hiszen a khmereket magasabb rendűnek tartotta más népeknél és a terror jelentős része az etnikai jellegű tisztogatáson alapult.
A vörös khmerek hatalomra jutásuk évében, 1975-ben nevezték át Kambodzsát, és új időszámításukban ezt az esztendőt tekintették a nulladik évnek. A radikális társadalomátalakítás hatalmas anyagi pusztítással járt, amit az emberek éhezése és szinte válogatás nélküli gyilkolása kísért. Becslések szerint a vörös khmer uralom idején nagyjából az ország lakosságának 20 százaléka, 1,7 millió ember halt meg az éhezés, az embertelen munkakörülmények, valamint a sorozatos kivégzések következményeként.
1978 karácsonyán a vietnámi hadsereg százezer katonával, harckocsikkal és repülőgépek támogatásával általános támadást indított Kambodzsa ellen, hogy megdöntse Pol Pot hatalmát. A vörös khmerek rendszere 1979. január 7-én összeomlott, de még évtizedeken át gerillaharcot folytattak az új hatalom ellen, amely kezdetben a közvetlen vietnámi bábállamot jelentette.
Demokratikus Kambodzsa működéséről – a vörös khmerek végletekig menő titkolózása, az ország szinte teljes elszigeteltsége, a politikai hatalom működését bemutató dokumentumok hiánya miatt – a kutatók elsősorban a szemtanúk, résztvevők visszaemlékezései alapján alkothattak képet.
Út a szélsőségek felé 1863–1953 200px|bélyegkép|balra|Norodom Szihanuk király 1941-es koronázásakor I. Norodom király 1863-ban felkérte a franciákat, hogy legyenek országa protektorai, így akadályozva meg a szomszédok, a sziámiak és a vietnámiak támadásait. A franciák éltek a lehetőséggel. A gyarmati években a kambodzsai elit és a középosztály sok fiatalja ösztöndíjjal eljutott Franciaországba, és ott végezte egyetemi tanulmányait. Európában megismerkedtek az új, elsősorban baloldali eszmékkel, erősödött nacionalizmusuk. Ennek következményeként Kambodzsában is megjelentek a függetlenségi mozgalmak, amelyek kétszáz tagja 1950 áprilisában, Kampot tartományban megalapította ernyőszervezetüket, a Khmer Isszarakot. A szervezet fő erejét a kommunisták alkották. Támogatta őket a thai kormány és a Việt Minh, a vietnámi kommunista párt is.
A kambodzsai kommunista mozgalom szorosan kapcsolódott a francia gyarmati uralom ellen fellépő vietnámi baloldalhoz. Az 1940-es években számos kambodzsai tagja volt a vietnámiak által irányított Indokínai Kommunista Pártnak (ICP). 1951-ben megalakult az illegális Khmer Népi Forradalmi Párt (KPRP). Központi bizottságának első tagja Szon Ngoc Min (elnök), Szieu Heng (a katonai ügyek felelőse), Tu Szamut korábbi buddhista szerzetes (az ideológiai képzésért felelős vezető) és Csan Szamaj (gazdasági irányító) volt.
A kambodzsai kommunista pártban a kezdetektől fogva két nagyobb frakció működött. Az egyikbe azok tartoztak, akik a vietnámiaktól kaptak szellemi és gyakorlati kiképzést, és erősen kötődtek vietnámi elvtársaikhoz, elismerve vezető szerepüket az indokínai szélsőbaloldalban. A másik csoportot azok a kambodzsaiak alkották, akik Franciaországban, egy párizsi diákkörben váltak kommunistává. Utóbbiak nacionalistábbak voltak vietnámi kötődésű társaiknál. Kambodzsa 1953-ban elnyerte függetlenségét Franciaországtól.
1954-ben befejeződött az indokínai háború. A vietnámi kommunisták többsége visszatért Kambodzsából hazájába, de sok katonai tanácsadó maradt. Vietnámba települt át Szieu Heng, Csan Szamaj és ezernél több aktivista, ahol csatlakoztak Szon Ngoc Minhez, aki már korábban elhagyta Kambodzsát. Szieu Heng hamarosan visszatért Kambodzsába. Mivel a párt elnöke Vietnámban volt, a KPRP ideiglenes központi bizottsággal működött: Szieu Heng volt a titkár, Tu Szamut a helyettese. A ranglétra harmadik helyére Nuon Csea, a negyedikre Szo Phim, a későbbi Demokratikus Kambodzsa keleti zónájának parancsnoka került. Tu Szamut Nuon Cseával és Pol Pottal a párt városi tevékenységéért felelt. Pol Pot elsődleges feladata egy legális szervezet, a Néppárt megteremtése volt. Felvette a kapcsolatot a Demokrata Párttal, amelynek antifeudális és kapitalizmusellenes vonásai reményt nyújtottak arra, hogy ha megnyeri az 1955-ös választást, akkor a kommunisták is politikai befolyáshoz jutnak.
1954–1962 250px|bélyegkép|jobbra|Szihanuk Kínában. Bal oldalon Mao Ce-tung, Szihanuk a harmadik
250px|bélyegkép|jobbra|Amerikai bombázók Kambodzsa felett
1955-ben Norodom Szihanuk király lemondott a trónról apja, Norodom Szuramarit javára, hogy közvetlenül is részt vehessen a politikában. Pártja, a Szocialista Népi Közösség (Szangkum) elsöprő győzelmet aratott az 1955-ös választáson, és Szihanuk alakíthatott kormányt. Az addig népszerű Demokrata Párt elvesztette társadalmi bázisát, a kommunisták pedig mindössze 3 százaléknyi voksot szereztek a Néppárt révén.
1956-ban Szieu Heng, a kommunista párt titkára titokban felvette a kapcsolatot Lon Nollal, a hadsereg vezérkari főnökével, és számos elvtársát elárulta. Pol Pot akkori jelentése szerint 1955–1959-ben a párt tagjainak 90 százalékát őrizetbe vették, és 1960-ra mindössze 800-an voltak szabadlábon, és csak két vidéki alapszervezet – a Kampon Csam tartományi, amelyet Szo Phim vezetett és a Takeo tartományi, amelynek Ta Mok volt az első embere – működött. A kommunisták kénytelenek voltak teljes illegalitásba vonulni. A dzsungelekben bujkáltak, ahol kapcsolatot építettek ki a parasztokkal; nagyobb rizsadagot, kevesebb adót, az általános terhek csökkentését ígérték nekik.
1960. szeptember 28-30-án a párt titkos kongresszust tartott Phnompenben, amelyen 21-en vettek részt. A káderek meghatározták az új irányvonalat, és a szervezetet átnevezték Kambodzsai Munkáspártra. Titkára Tu Szamut, helyettese Nuon Csea, a harmadik számú vezető Pol Pot lett.
Szihanuk kiterjesztette az oktatást és modernizálta a fővárost, de uralma alatt elharapódzott a korrupció, és nőtt a társadalmi, gazdasági egyenlőtlenség, különösen a városok és a vidék között. Ezzel párhuzamosan a hidegháború legnagyobb összecsapása bontakozott ki Vietnámban. Kambodzsa ugyan deklarálta semlegességét, de nem tudta kihúzni magát a konfliktusból, hiába lavírozott a nagyhatalmak között. Szihanuk, miközben elnyomta a baloldaliakat, meg volt győződve arról, hogy a háború a kommunista hatalmak győzelmével végződik. Azért, hogy országát a háborún kívül tartsa és megőrizze hatalmát, együttműködött a kínaiakkal és az észak-vietnámiakkal.
1963–1970 Szihanuk 1963-ban nyíltan az Amerikai Egyesült Államok ellen fordult: államosította a bankokat és a kereskedelmi társaságokat. Ez év februárjában a kommunista párt rendkívüli kongresszust tartott, mert a szervezet titkára eltűnt. Új vezetőnek Pol Potot választották, helyettese Nuon Csea lett. Pol Pot elhagyta a fővárost, és az ország északkeleti részébe, egy vietnámi bázisra költözött, amelyet a párt 100-as irodának hívott. 1965-ben ellátogatott Hanoiba, onnan pedig Kínába és Észak-Koreába. Kínai fogadtatása már jelezte a későbbi szakítást Vietnámmal. Szihanuk május 3-án, egy bombatámadásra hivatkozva megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Washingtonnal, és vállaltan Peking szövetségese lett.
Szihanuk szemet hunyt afelett, hogy az észak-vietnámiak hosszú ellátási útvonala, a Ho Si Minh-ösvény kambodzsai területeken is áthaladt, valamint csapataik bázisként használják a határ menti kambodzsai területeket. 1965-ben az amerikai hadsereg súlyos bombatámadásokat indított a vietnámi kommunisták kambodzsai létesítményei ellen. A következő négy évben 83 helyen bombáztak. 1969 után szőnyegbombázásokkal támogatták az amerikai csapatok lassú visszavonulását Vietnámban. Az éveken át tartó légicsapások 150 ezer, egyes becslések szerint 300 ezer kambodzsai áldozatot követeltek. Az elkeseredett falusiak sokasága állt be a vörös khmerek közé.
1966 szeptemberében Pol Pot Kambodzsai Kommunista Pártra változtatta a szervezet nevét, hogy ezzel is a kínai mintát kövesse a vietnámi helyett.
Szihanuk fokozatosan elidegenítette a kormány jobboldali érzelmű tagjait, valamint a hadsereget, amelynek létfontosságúak voltak az amerikai segélyek. 1970. január 6-án Franciaországba utazott. Március 18-án, távollétében a parlament megfosztotta hatalmától, és halálra ítélte. A puccsot az Egyesült Államok is támogatta. Csaknem kétezer év után Kambodzsában hivatalosan is eltörölték a monarchiát.
A Lon Nol tábornok által vezetett Khmer Köztársaság nyíltan az Egyesült Államok mellé állt, valamint pogromokat indított az országban élő mintegy 450 ezres vietnámi kisebbség ellen, amelynek kétharmada elmenekült az országból. Észak-Vietnám fokozta a vörös khmerek támogatását, fegyverekkel és kiképzőkkel segítette őket. 1970. április elején észak-vietnámi csapatok hatoltak be Kambodzsába, és nagy területeket foglaltak el. Az amerikai légierő fokozta támadásait, aminek az lett az egyik következménye, hogy a vietnámiak a határ menti térségekből egyre mélyebbre húzódtak az országban.
1971–1975 A vörös khmer katonai ereje 60 ezres gerillasereggé fejlődött. Pol Poték Kínától és a Szovjetuniótól is kaptak fegyvereket. A vezetői központot, amely meglehetősen távol esett a falvaktól, K5-nek nevezték. Itt tartották a megbeszéléseket, és itt élt Pol Pot is. A vörös khmerek az általuk ellenőrzött területeken megkezdték a falusi szövetkezetek felállítását, és sok parasztot besoroztak.