Az A–1 szovjet együléses gyakorló vitorlázórepülőgép-család, melynek tagjait az 1930-as és 1940-es években tervezték és gyártották.

Története Mindegyik az 1930-as években Oleg Antonov által tervezett és repült Sztandart–2 típustól származik,Sheremetev 1959, 20 melynek alapja a Sztandart–1 modell volt.Krasil'shchikov 1991, 145 Olyan nagy mennyiségben gyártották, hogy csak az U-s3, U-s4 és P-sz2 főverziókból mintegy 5400 készült.Central Museum of the Air Force Ugyanezen tervek nyomán készült el az Antonov A-2 kétüléses gépcsalád. 1937-re a kétüléses változatokkal együtt a gyártás elérte a 7600 darabot.Krasil'shchikov 1991, 143

Habár a típuscsalád egyes gépei a részleteikben eltérnek egymástól, lényegében egyazon tervek alapján készültek és az alkatrészeik csereszabatosak egymással.Shushurin 1938, 13 A felépítés a jellegzetes vitorlázó repülőgép elemi kialakítását tükrözi. A hagyományos törzskialakítás helyett a hosszúkás törzs a stabilizáló felületekből kialakított farokrészben végződik. A törzs végén oldalra nyitható tároló is található.Shushurin 1938, 16 Az egyfedelű szárnyat, melyet mindkét oldalról megtámasztottak, a gerinc fölé szerkesztett felső pilonon alakították ki.Sheremetev 1959, 21–22 A pilóta a szárny előtt ült, és egy egyszerű U alakú fából készült burkolattal volt körülzárva, mely a be és kiszálláskor előre húzva volt levehető.Sheremetev 1959, 40 A futómű mindössze egy egyszerű törzs alá épített csúszkából állt, de felszerelhették kis fa kerekekkel is.Sheremetev 1959, 42

Amíg az U változatnak jelölt fő oktató változat szárnya végig azonos szélességű volt, addig az újabb P jelzésű haladó vitorlázó változatot nagyobb fesztávolságú elkeskenyedő borítással rendelkező szárnyakkal és áramvonalas orrburkolattal látták el.Krasil'shchikov 1991, 146 A legfejlettebb, vontatásra is alkalmassá tett B változat örökölte a P változat hosszabb szárnyát és áramvonalas burkolatát, de még zárt kabinnal is felszerelték.

A második világháborút követően a törökországi Türk Hava Kurumu (THK) repülőgépgyárban THK–7 típusjelzéssel a P változat másolatait, THK–4 jelzéssel pedig az U változat másolatait gyártották engedély nélkül. Majd később az ankarai Gép- és Vegyiművek (MKEK) gyártotta tovább a másolatokat MKEK-– típusjellel.Deniz 2004

A típus német kortársa a Schneider Grunau Baby.

Típusváltozatok Az "sz" jelölés minden esetben "sorozatot" jelent. ()Prototípusok:Sztandardt–1 Sztandardt–2Oktató: () U–sz1 U–sz - első sorozatgyártás U–sz3 - 1600 épült U–sz - átnevezték A–1-re – nagyobb darabszámban gyártott változat, amelyből 3000 épültVitorlázó: 800 példány épült () P–sz1 P–sz2Vontatható': 265 példány épült 1937-ig () B–sz3 B–sz4 B–sz5

Hivatkozások

Irodalomjegyzék

Fordítás

További információk Az A–1 az Ugolok nyeba oldalán (oroszul)

Kategória:Szovjet repülőgépek Kategória:Vitorlázó repülőgépek Kategória:Kiképző repülőgépek Kategória:Antonov vitorlázó repülőgépek