A Szerelem (eredeti cím: Amour) 2012-ben bemutatott francia–német–osztrák filmdráma Michael Haneke rendezésében. A film egy párizsi nyugdíjas zenetanár-házaspárról szól (akiket Jean-Louis Trintignant és Emmanuelle Riva alakít), akik szerelmét próbára teszi az élet, miután a feleség agyvérzést kap. A Szerelem forgatókönyvét Haneke írta, elmondása szerint saját családjában átélt élményei inspirálták.videóinterjú a cannes-i fesztiválon, 0:45 min ff. (angolul; utolsó hozzáférés 2012. május 27.). A film a francia Les Films du Losange, a német X-Filme Creative Pool és az osztrák Wega Film cégek közös produkciója.

2012. május 20-án mutatták be a 65. 2012-es cannes-i nemzetközi filmfesztivál versenyprogramjában, elnyerte a fesztivál fődíját, az Arany Pálmát. Ezt követően számtalan nemzetközi díjat kapott, köztük a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díj és Golden Globe-díjat, két BAFTA-díjat és öt César-díjat.

Cselekménye

A tűzoltók feltörik egy városi bérház egyik lakásának ajtaját, miután a szomszédok már régóta nem látták az ott lakókat. A rendőrök egy szigetelőszalaggal körberagasztott ajtót találnak. Amikor azt kinyitják, egy idős asszony holttestére bukkannak, aki láthatóan már hosszabb ideje halott. A holttest az ágyon fekszik, szinte felravatalozva, ünneplőruhában, felvirágozva.

Visszaugorva az időben bemutatkoznak a nagypolgári ízlést sugalló, régi építésű, szárnyas ajtókkal, faborítással, zongorával berendezett lakás bérlői, az oly sok házasságban töltött év után is egymáshoz ragaszkodó pár, Georges és Anne. Mindketten művelt zenetanárok,Hivatalos sajtóanyag a cannes-i filmfesztiválhoz (francia, német, angol; 1. oldal). a nyolcvanas éveikben járnak, Anne zongoratanárként dolgozott. Hatalmas könyvtáruk van.

Egy este Schubert-koncertre mennek, ahol Anne egy korábbi tanítványa, Alexandre játszik. Mindketten gratulálnak a művész sikeréhez és jó hangulatban térnek haza. Amikor hazaérnek, észreveszik, hogy valaki megpróbált betörni hozzájuk. Noha semmihez sem nyúltak hozzá, Anne egész éjjel nem tud aludni. Amikor a házaspár másnap reggel együtt reggelizik, Anne hirtelen katatóniás állapotba kerül és néhány percig némán bámul a semmibe. Georges segítséget akar hívni. De miközben öltözik, hangokat hall a konyhából – Anne időközben magához tért. Amikor Georges elmeséli neki, mi történt, semmire sem emlékszik. Ezzel megkezdődik Anne fokozatos testi és szellemi leépülése. Egy orvos a nyaki ütőér szűkületét állapítja meg nála. Agyvérzést kap és egy rosszul sikerült műtétet követően hazatér. Anne mostantól kerekesszékben ül, testének jobb oldala lebénult. Georges áldozatosan gondozza, segít neki öltözni, a mindennapi teendőkben és a gyógytornában. Később két ápolónőt is megpróbál felvenni, de mindkettőt elküldi, miután azok lélektelenül és rutinfeladatként kezelték Anne-t.

Georges az álmodozásba menekül, arra az időre emlékszik, amikor Anne a lakásban zongorázott. Ugyanakkor éjszaka rémálmot lát: egy kéz megpróbálja megfojtani. Az ideges és nagyon elfoglalt lányuk, Eva, aki családjával külföldön él, sürgeti Georges-t, hogy adja be Anne-t egy kórházba. Georges azonban nem akarja ezt és, ahogy azt megígérte, a haláláig kívánja ápolni feleségét saját lakásukban. A pár egyre jobban elszigetelődik mindentől és mindenkitől. Alexandre egy későbbi látogatása felzaklatja Anne-t, amikor a fiú szóba hozza az agyvérzését.

Egy napon Anne visszautasítja a Georges által neki ivócsészében felkínált vizet és azt Georges arcába köpi, mire Georges megpofozza. Ez a jelenet sokkolja Georges-t. Anne már csak arra képes, hogy a francia „mal“ ( „fáj“ vagy „rossz“) szót ismételgesse. Egy kis idővel később a lányuk, Eva bejelentés nélkül látogatóba érkezik. Az apa és lánya vitatkozni kezdenek. Az apa arra kéri, hogy ne avatkozzon bele az életébe. Megint egy kicsivel később Georges borotválkozás közben hallja, hogy felesége segítségért kiált. Odamegy, leül az ágyához és elmesél egy történetet gyerekkorából, amikor diftériában szenvedett. Hirtelen egy párnáért nyúl és azzal megfojtja Anne-t. Virágcsokrokat vásárol és feldíszíti velük halott felesége ágyát. Most már egyedül lévén a lakásban, bezárja az ablakokat és az ajtókat és beragasztja az ajtó nyílásait. Georges megfog egy galambot, amelyik véletlenül a lakásba tévedt, miután korábban egy másikat már elzavart. Leveleket ír, amelyeket elöl hagy. Egy utolsó hallucinációjában Georges látja a már meghalt feleségét, ahogy a mosogató mellett áll. Anne arra kéri, menjen ki vele. Georges erre veszi a kabátját és Anne után megy.

Ezután Evát látjuk, amint később szülei üres lakásában bolyong.

Szereplők Jean-Louis Trintignant: Georges Emmanuelle Riva: Anne Isabelle Huppert: Eva Alexandre Tharaud: Alexandre William Shimell: Geoff Ramón Agirre: A házfelügyelőnő férje Rita Blanco: Házfelügyelőnő Carole Franck: Ápolónő Dinara Drukarova: Ápolónő Laurent Capelluto: Rendőr Jean-Michel Monroc: Rendőr Suzanne Schmidt: Szomszéd Damien Jouillerot: Mentőorvos Walid Afkir: Mentőorvos

A film készítésének története A film előzményei és Haneke előkészítő munkája thumb|Michael Haneke Cannes-ban (2009) Michael Haneke állítása szerint a film elsődleges indítéka a Jean-Louis Trintignant-nal való együttműködés, illetve a film alapanyaga volt. Haneke alapgondolatául 90 éves nagynénjének öngyilkossága szolgált, akinél nevelkedett. A nagynéni súlyos reumában szenvedett és utolsó éveiben saját lakásában élt, mivel nem akart idősek otthonába költözni. Még magát a rendezőt is megkérte – sikertelenül –, hogy segítse halálba. Haneke szerint a forgatókönyvének fő témája nem az öregedés és a halál, „hanem az a kérdés, hogy miként tudja kezelni egy ember egy szerettének a szenvedését “.Liebe: Vorabdruck aus dem Buch 'Haneke über Haneke' – Gespräche mit Michel Cieutat und Philippe Rouyer. Berlin/Köln : Alexander Verlag, September 2012. 31 S. (Kindle Edition, 133 KiB).

Hanekét már 1992 óta foglalkoztatta ez a téma. A forgatókönyv kidolgozása azonban félbeszakadt, mert leblokkolt. Haneke általában még az írás előtt kidolgozza a forgatókönyvet. A Szerelem esetében nem tudta eldönteni, mi lesz pontosan a történet vége. Azzal a reménnyel fogott hozzá az íráshoz, hogy munka közben ki fog alakulni, ám ez nem valósult meg.Huber, Christoph: Michael Haneke: „Nálam a színész a király!“ bei diepresse.com, 25. August 2012. „Szörnyen szenvedtem a forgatókönyvvel és az volt a benyomásom, hogy nem igazán sikerült jól megragadni a témát.“, mondta Haneke. Ugyanekkor jutott a rendező tudomására, hogy egy svájci-kanadai kolléganője, Léa Pool La dernière fugue (2010) címmel egy hasonló történetet dolgozott fel, amelyben egy idős férfit ápol a felesége. Ezután abbahagyta a projektet és egy másikba kezdett bele. Csak ritkán tért vissza rá, míg végre megszűnt az írásgörcs és a forgatókönyvet saját elmondása szerint lendületesen be tudta fejezni. Haneke a forgatókönyvet személyesen Trintignant-nak szánta, miután már korábban is írt személyre szóló forgatókönyveket, így a Zongoratanárnőt (2001) Isabelle Huppert-nek, illetve a Rejtélyt Daniel Auteuil-nek. Haneke szeret így dolgozni, mivel ilyen módon „az adott színész egyedi előnyeire építve lehet írni és azokat különösen ki lehet dolgozni“.

Haneke el akarta kerülni, hogy társadalmi drámát írjon, ezért választott egy olyan polgári miliőt, mint korábbi filmjeiben is, amelyben jobban kiismeri magát.videóinterjú „Allergiás vagyok a szentimentalizmusra.“ critic.de, 2012. május 26. A történetet meg akarta szabadítani a pénzügyi és társadalmi szükségletektől, hogy csak a fontos emberi dráma maradjon. Ugyanakkor a filmet kamaradarabként képzelte el, amely szinte kizárólag a házaspár lakásában játszódik. „Amikor az ember megöregszik és beteg lesz, a világa fokozatosan beszűkül a saját négy fala közé; ezért választottam a helyszín és a cselekmény klasszikus egységét, mivel ebben bizonyos erő rejlik és ezt megfelelőnek találtam a halál tematikájához.“, mondta Haneke.Wenn die Musik innehält – Interview mit Susan Vahabzadeh. In: Süddeutsche Zeitung, 20. September 2012, S. 12. A rendező el akarta kerülni egy kórház vagy a kezelések bemutatását, mert szerinte ez a fajta „rosszul értelmezett naturalizmus“ inkább tévéfilmekbe való. Az előkészítés során mégis felkeresett kórházakat és olyan nyelvtanfolyamokat, ahol betegeket tanítanak újra beszélni. Haneke elkerülte a szentimentális hatásokat, amelyekre saját bevallása szerint "allergiás". Számára az ilyenek „terhesek vagy kellemetlenek “.

A forgatókönyvet, mint korábbi idegen nyelvű filmjeinél is, németül írta, majd mondatról mondatra vette végig a szöveget fordítójával, akivel évek óta dolgozik együtt. „Annyira tudok franciául, hogy meg tudjam ítélni, hogy a fordítás pontosan kifejezi-e azt, amit mondani szeretnék, azért is, mivel a párbeszédeim mindig egy bizonyos miliőből származnak, amelyet a másik nyelvre kell átültetni, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy magam írjak francia párbeszédet.“, mondta Haneke.»Ich habe keine Phantasie!« bei artechock.de, 31. Mai 2012.

A szereposztás

Haneke 2009 nyarán kezdett dolgozni a forgatókönyv véglegesítésénKorber, Serge: Jean-Louis Trintignant – Warum ich lebe. Dokumentarfilm, 2012 (68:00 min ff.). Jean-Louis Trintignant számára, akit mindig is csodált. A színész, aki a francia mozi egyik legnagyobb sztárjának számít,Jean-Louis Trintignant. In: Internationales Biographisches Archiv 39/2005 vom 1. Oktober 2005, ergänzt um Nachrichten durch MA-Journal bis KW 37/2012). már évtizedekkel korábban több filmjével (például A halál csöndje, 1968) elragadtatta a rendezőt, mivel Haneke véleménye szerint ő nem eljátszotta, hanem csak érzékeltette a dolgokat. Trintignant ily módon megőrizte saját „titkát“ mint színész.Korber, Serge: Jean-Louis Trintignant – Warum ich lebe. Dokumentarfilm, 2012 (27:00 min ff.). („[…] már kezdettől fogva rabul ejtett a tekintete, az a nyugodt, határozott tekintet.“). Trintignant számára, aki a 2000-es évek közepére befejezte karrierjét és visszavonultan élt vidéki házában, Haneke ismeretlen volt, mivel már régóta nem járt filmbemutatókra sem. Eredetileg már nem akart több filmben dolgozni, és úgy vélte, hogy jobb színházi színésznek.Cannes-i sajtókonferencia (francia/angol) 2012. május 20. (3:00 min ff.). Az első kapcsolatfelvétel Haneke producerén Margaret Ménégozon keresztül történt, amikor Trintignant elvállalta a Fehér szalag (2009) narrátorának szerepét, mivel nagyon megérintette őt. Amikor Trintignant megkapta Haneke felkérését a Szerelem férfi főszereplője, Georges szerepére, először elutasítóan válaszolt („Amikor először elolvastam a forgatókönyvet, nyomasztónak találtam. Megmondtam Hanekének, hogy nem csinálom meg a filmet. De örülök, hogy elolvastam a forgatókönyvet. Így legalább tudom, hogy ezt a filmet biztosan nem fogom megnézni.“). Később azonban Margaret Ménégoznak sikerült megváltoztatnia a véleményét. Azt válaszolta Trintignant-nak, hogy lehet, hogy pillanatnyilag nincs valami jól, de ha ezt a filmet nem vállalja el, akkor még rosszabbul lesz. És valóban igaza lett Ménégoznak, mivel Trintignant saját elmondása szerint a forgatás után nem lett rosszabbul“. Haneke később elmondta, hogy a Szerelem Trintignant nélkül soha nem készült volna el.Aust, Bettina: Goldene Palme-Gewinner: Haneke über Liebe und Angst beim Filmemachen bei berliner-zeitung.de, 2012. május 29.).