A Meglógtam a Ferrarival (eredeti cím: Ferris Bueller's Day Off, vagyis „Ferris Bueller szabadnapja”) egy 1986-ban bemutatott amerikai vígjáték, John Hughes rendezésében.
A film egy középiskolás végzős diákról, Ferris Bueller-ről (Matthew Broderick) szól, aki úgy dönt, hogy beteget jelent, ellóg az iskolából és Chicago belvárosában tölt el egy napot. Vele tart barátnője, Sloane Peterson (Mia Sara) és legjobb barátja, Cameron Frye (Alan Ruck) is. A történetben felbukkannak szülei, húga és az iskolaigazgató is, akiket a nap folyamán sikeresen el tud kerülni. A filmben Bueller gyakran áttöri az úgynevezett negyedik falat, amikor közvetlenül a kamerába mondva magyarázza el módszereit és ötleteit.
A forgatókönyvet a rendező John Hughes kevesebb mint egy hét alatt írta. A forgatás 1985 második felében, néhány hónapig tartott és 5,8 millió dollárba került. A filmben több híres chicagói építmény is felbukkan (Sears Tower, Chicagói Művészeti Intézet), kifejezve Hughes szeretetét a város iránt: „Igyekeztem annyit megmutatni Chicagóról, amennyit csak lehet. Nem csak az építészetet és a tájat, de a szellemét is.”
A filmet 1986. június 11-én mutatta be a Paramount Pictures, és az év egyik legnagyobb kasszasikere lett, a kritikusok és a közönség is lelkesedéssel fogadta.
Cselekmény
A film kezdetén Ferris Bueller (Matthew Broderick), a végzős középiskolai tanuló egy kellemes tavaszi napon úgy dönt, hogy a szülei előtt betegséget színlelve, ellóg az iskolából. Meggyőzi legjobb barátját, a depressziós Cameron Frye-t (Alan Ruck), hogy tartson vele. Cameron tiltakozása ellenére elköti barátja apjának féltve őrzött 1961-es Ferrari 250 GT Californiá-ját, hogy Ferris barátnőjét, Sloane Petersont (Mia Sara) csellel elvihessék az iskolából. Közben az iskolában és a városban eltorzulva terjed a hír Ferris komoly betegségéről, rengetegen együttérzésüket fejezi ki, illetve adakozni kezdenek a felépülésére, mely a film egyik visszatérő poénja. Városszerte terjed a „Mentsük meg Ferrist!” (Save Ferris!) című kampány, melynek feliratai különböző felületekről köszönnek vissza. Két szereplő azonban észreveszi a csalást: az egyik Ferris háttérbe szorult húga, Jeanie (Jennifer Grey), akit feldühít bátyja viselkedése és az, hogy mindig megússza a felelősségre vonást. A másik az iskola igazgatója, Edward Rooney (Jeffrey Jones), aki meg van győződve arról, hogy Bueller évek óta iskolakerülő és az orránál fogva vezeti őt (ebben teljes mértékig igaza van).
Ferris, Sloane, és Cameron a kertvárost maguk mögött hagyva Chicago belvárosába mennek. A Ferrarit két garázsőrre bízzák, akik a fiatalok távollétében rögtön sétakocsikázásra mennek az értékes autóval. A három barát egy kellemes és gondtalan napot tölt el a városban. Egy előkelő étteremben étkeznek, megtekintik a Cubs baseballmérkőzését a Wrigley Field stadionban, szétnéznek a Sears Tower legfelső emeletéről, meglátogatják a Chicagói Művészeti Intézetet (Art Institute of Chicago) és a chicagói tőzsdét. Ferris kissé megzavarja az amerikai németek évente megrendezett Von Steuben-napi parádéját, amikor egy felvonuló kocsiról énekel egy amerikai slágert ami magával ragadja a tömeget.
Ezalatt Rooney igazgató elindul, hogy megtalálja Ferrist. Előbb a család házához megy, ahol rövid ideig bedől Ferris előre rögzített kaputelefonos üzenetének, majd rájön a turpisságra. Megpróbál bejutni a házba, ám a család kutyája megkergeti és tönkreteszi ruháját. Jeanie ugyancsak leleplező szándékkal tér haza, de meglepetésére az igazgatót találja otthon, akit betörőnek néz, ezért fejbe rúgja és felhívja a rendőrséget. Az igazgatónak sikerül elmenekülnie, majd kénytelen a tilosban parkolás miatt éppen elvontatott autója után sántikálni. A rendőrség hamis bejelentés miatt beviszi Jeanie-t a rendőrőrsre, ahol beszélgetni kezd egy kábítószer-terjesztővel (Charlie Sheen). A fiú azt tanácsolja, hogy ne foglalkozzon annyit a bátyjával, inkább törődjön magával. Jeanie-t idegesíti a fiú, de mire az anyja megérkezik, hogy kiváltsa, csókolózva talál rájuk.
A nap végén Ferris és barátai visszakapják a Ferrarit, de a hazaúton észreveszik, hogy több mint száz mérfölddel többet mutat a számláló. Cameron, rettegvén az apja reakciójától, kiborul és látszólag katatóniába esik, de később bevallja, hogy csak megjátszotta. Közben azon elmélkedik, hogy miként engedhette, hogy apja rátelepedjen az életére. Visszatérve Cameronék házába megemelik a Ferrari hátsó kerekeit és visszafele járatják a motort, de később észreveszik, hogy a számláló mozdulatlan marad. Cameronból kitör az apja iránt érzett, évek alatt felgyülemlett harag, és rugdosni kezdi az autó elejét, ami behorpad és a lámpája is eltörik. Ekkor jön rá, hogy itt az ideje kiállni és vállalni az okozott károk következményeit az apja előtt. Amikor megnyugodva nekidől az autónak, akaratlanul leveri az emelőt. A visszafele forgó hátsó kerekek miatt a Ferrari áttöri a garázs üvegfalát és a ház mögötti szakadékba zuhan. Ferris felajánlja, hogy elvállalja a felelősséget, de Cameron ragaszkodik hozzá, hogy ő legyen a felelős.
Ferris hazakíséri Sloane-t, és a nap eseményeiről beszélgetve ébred rá a fiú, hogy még öt perce maradt, míg a szülei hazaérnek és felfedezik, hogy eltűnt. Amint hazafelé szalad, többször is hajszálon múlik, hogy a szülei nem veszik észre. Egyedül az anyja autóját vezető húga látja meg, és felgyorsít, hogy leleplezze bátyját, ezért a nyomukba eredő rendőrtől egy újabb büntetést kap gyorshajtásért. A hátsó bejáratnál Ferris Rooney igazgatóval találja szembe magát, aki megfenyegeti, hogy meg kell ismételnie az évet. Azonban Jeanie korábban megtalálta Rooney pénztárcáját a konyhapadlón, és rájön, hogy ő volt a behatoló. Ezt kihasználva kiszabadítja testvérét az igazgató markaiból, és megzsarolja, hogy hagyja a dolgot annyiban, mivel tud róla, hogy a házukban járt. A megtalált tárcát a kutyához dobja, amely újra megtámadja Rooneyt. Ezalatt Ferrisnek éppen elegendő ideje marad, hogy gyorsan visszafeküdjön az ágyba, és megerősítse a hazatérő szüleit hitükben, hogy fiuk még mindig beteg és egy jó gyerek.
A stáblista alatt a sántikáló Rooney-t felveszi az éppen arra haladó iskolabusz, mely tele van diákjaival. A stáblista végén Ferris előjön a fürdőszobából, és felszólítja a nézőket, hogy menjenek haza.
Szereplők bélyegkép|Matthew Broderick 1986-ban, a film népszerűsítésén bélyegkép|Jennifer Grey 1988-ban 150px|bélyegkép|A titkárnő szerepét játszó Edie McClurg Szereplő Színész Magyar hang Ferris Bueller Matthew Broderick Görög László Cameron Frye Alan Ruck Bor Zoltán Sloane Peterson Mia Sara Tóth Auguszta Edward „Ed” R. Rooney, az igazgató Jeffrey Jones Szacsvay László Jeanie Bueller, Ferris húga Jennifer Grey Makay Andrea Katie Bueller, Ferris anyja Cindy Pickett Tóth Éva Tom Bueller, Ferris apja Lyman Ward Márton András Grace, az igazgató titkárnője Edie McClurg Mányai Zsuzsa Fiú a rendőrségen Charlie Sheen Czvetkó Sándor Gazdaságtanár Ben Stein Vajda László Angoltanár Del Close Kiss Gábor Florence Sparrow Virginia Capers Czigány Judit Garázsőr Richard Edson Garázsőr segédje Larry Flash Jenkins Simone Adamley Kristy Swanson Jani Ildikó Tanuló Lisa Bellard Anderson Max Perlich Adams Scott Coffey Főúr a Chez Quis-ban Jonathan Schmock Maros Gábor Segéd a férfimosdóban Tom Spratley Antal László Dave, üzletember Dave Silvestri Haás Vander Péter Nővérke Stephanie Blake Némedi Mari Steven Lim nyomozó Robert Kim Kárpáti Tibor
Szereplőválogatás John Hughes már a forgatókönyv megírásakor Brodericket szánta főszereplőnek, mondván, hogy ő az egyetlen színész, akire a szereppel kapcsolatban gondolni tudott, mivel okosnak, furfangosnak és sármosnak tartotta: „Bizonyos srácok eljátszhatták volna Ferrist, és akkor a nézők azt gondolták volna: Hol a pénztárcám? Kellett az a tekintet, az a sárm át kellett jöjjön. Jimmy Stewart is eljátszhatta volna 15 évesen... Nekem Matthew kellett.”
A meghallgatáson Mia Sara meglepte Hughest: „Vicces volt. Nem tudta hány éves vagyok, és azt mondta, egy idősebb lány kell a 17 éves Sloane szerepére. Azt mondta valaki idősebbre lesz szüksége, hogy azt a fajta méltóságot megjelenítse. Majdnem kiesett a székéből, amikor megmondtam neki, hogy csak 18 éves vagyok.” Molly Ringwald is jelentkezett Sloane szerepére, de elmondása szerint Hughes nem engedte, mondván a szerep nem elég nagy számára.
Alan Ruck eredetileg a Nulladik óra Benderjének szerepére jelentkezett, melyet végül Judd Nelson játszott el. John Hughes azonban emlékezett Ruckra és meghallgatta a 17 éves Cameron Frye szerepére. Hughes elmondása alapján, Cameron alakja a rendező egy középiskolai barátjáról lett mintázva. Cameron szerepét eredetileg Emilio Esteveznek ajánlották fel, de ő visszautasította. A film készítése idején Ruck 29 éves volt, ezért aggódott a szerep és közte levő korkülönbség miatt: „Aggódtam, hogy tíz évvel le vagyok maradva, és nem tudom mi a vagány, mi a menő, meg minden ilyesmi. Azonban amikor én jártam középiskolába, akkor sem tudtam ezeket a dolgokat. Aztán azt gondoltam, a fenébe is, – egyszerűen önmagam leszek. A karakterem annyira magának való, hogy amúgy sem érdekelnék ezek dolgok. Hibásnak érezné magát, hogy nem tudja, de csak ennyi.” Ruckot nem lepte meg, hogy ilyen fiatal szerepre választották: „Amikor 18 voltam, nagyjából 12-nek látszottam. Lehet, hogy ez valami genetikai kiegyensúlyozatlanság.”
Ruck és Broderick korábban már szerepeltek együtt egy Broadway-i produkcióban. Amikor Cameron Sloane apjának hangját játssza el, tulajdonképpen Gene Saks-t, korábbi rendezőjüket utánozta. Rucknak nem esett nehezére Broderickel dolgozni, a szabadidejüket is együtt töltötték, és jó barátok voltak.
Később Ruck egy interjúban kijelentette: [Hughes] „a legjobb szerepet adta nekem, amit valaha filmben kaptam, és 1985 után minden sikerem annak köszönhető, hogy vállalta a kockázatot velem. Ezért örökké hálás leszek neki.” [...] „A film forgatása alatt tudtam, hogy egy nagyon jó szerepem van.” [...] „Hughes hatása a tinédzserfilmekre később tudatosult bennem. A kamaszokkal foglalkozó filmek általában nevetségesek. Mindegyik a szexszel és az önzőséggel foglalkozik, ezért nevetségesnek tartjuk ezeket a kölyköket. Hughes azonban hozzáadta a méltóságot. Ő kamaszokat teljes értékű emberi lényekként kezelte, és tiszteletben tartotta elvárásaikat és álmaikat. Ez látható a filmjeiben is.”
Jeffrey Jonest Miloš Forman filmjében, az Amadeusban nyújtott alakítása alapján válogatták a szereplők közé. Hughes elmondása szerint Rooney igazgató az Amadeusban eljátszott uralkodó modern megfelelője. „A szerepem tulajdonképpen kis részt foglal el a forgatókönyvben, de ami fontosnak tűnt nekem, hogy én vagyok az egyetlen személy, akit nem vezetett meg Ferris. Én voltam egyedül ellenzékben, ami rengeteg lehetőséget nyújtott, olyanokat is, melyek nem is voltak benne a forgatókönyvben. John fogékony volt mindenre, amit felajánlottam, és neki is voltak újabb ötletei. Szórakoztató volt vele dolgozni.” [...] „Hughes azt mondta akkor, hogy ez a szerep egész életed végéig el fog kísérni. És igaza lett.”
Elmondása szerint Ben Stein, a gazdaságtanár szerepét hat lépésben kapta meg: „Richard Nixon bemutatott egy bizonyos Bill Safire-nek, a The New York Times rovatvezetőjének. Ő bemutatott a Warner Brothers egyik vezetőjének. Ő bemutatott egy fickónak, aki meghallgatásszervező volt, majd ő bemutatott John Hughes-nak. A filmiparban John Hughes és én azon kevesek közé tartozunk, akik a republikánus elveket vallanak, így Hughes betett a filmjébe.” A rendező szerint már korán és könnyen Stein mellett döntött, amikor a gazdaságtanár szerepére kerestek színészeket: „Nem volt hivatásos színész. Színtelen hangja és kinézete egy tanárra emlékeztettek.”
Gyártás