A Szent Sír-templom (latin: Ecclesia Sancti Sepulchri) a kereszténység egyik legjelentősebb temploma Jeruzsálem óvárosában. Az óváros keresztény negyede szívének számító bazilika valójában öt templomból álló épületegyüttes, mely magába foglalja Jézus Krisztus feltételezett keresztre feszítésének és egyben közeli sírjának, valamint a keresztények szerint a feltámadásának is a helyét. A Golgota-hegyen megépült templom a kereszténység egyik legfontosabb szentélye, a 4. század óta fontos zarándokhelye. Jelenlegi formáját a 12. században nyerte el, a Keresztesek építették, bár már a 4. században is állt ezen a helyen templom.
A templom
A „Szent Sír-templom” megnevezés a nyugati kereszténység körében elterjedt név, az ortodox egyházak itt Feltámadás templomáról beszélnek (Anasztaszísz). A templom egyben székhelye a jeruzsálemi görög ortodox pátriárkának és a jeruzsálemi latin pátriárkának is. Ezen túlmenően az örmény, a kopt, a szír és etióp vallási közösség is kötődik hozzá. Maga a Szent Sír számtalan templom és kápolna mintájául szolgált az egész keresztény világban. A Keresztút X-XIV. stációi a bazilikában találhatók.
Korai története Jeruzsálem a zsidó lázadás és a rómaiak 70-ben történt ostromát követően elpusztult. 130-ban Hadrianus római császár megkezdte Aelia Capitolina néven egy új város építését itt. 135 körül elrendelte, hogy építsenek itt egy Iuppiternek vagy a Vénusznak szentelt templomot. Ez a római templom a 4. század elejéig megmaradt.
A 4. században Konstantin császár körülbelül 326-ban rendelte el, hogy a Jupiter/Vénusz templomát keresztény templommal helyettesítsék. Az új templomot 335-ben szentelték fel.
A Konstantin-templomot 614-ben a perzsák felégették, amikor II. Huszrau szászánida király megszállta Jeruzsálemet. 630-ban I. Hérakleiosz császár újjáépítette a templomot, miután visszafoglalta a várost.
Miután Jeruzsálem iszlám fennhatóság alá került, keresztény templom maradt, a korai muszlim uralkodók védték a város keresztény helyeit, megtiltva azok elpusztítását vagy lakóhelyként való felhasználását. De az épület súlyos károkat szenvedett egy 746-os földrengés következtében.
A 9. század elején egy újabb földrengés megrongálta a templom kupoláját. A károkat 810-ben I. Tamás jeruzsálemi pátriárka helyreállítatta. 841-ben a templom tűz által sérült. 938-ban egy újabb tűzvész rongálta meg a bazilika belsejét. 966-ban a muszlim hadseregek veresége miatt Szíria térségében lázadás tört ki, amit megtorlások követtek. A bazilikát ekkor ismét felgyújtották.
1009-ben al-Hakim fátimida kalifa elrendelte a templom teljes lerombolását a palesztinai és egyiptomi keresztény imahelyek elleni kampánya részeként.Jerusalem, Israel, Petra & Sinai. DK. 2016 . . A keresztény Európa megdöbbenéssel és a zsidók kiutasításával reagált, majd a későbbi keresztes hadjáratok következtek.
1103–1130 között a keresztesek emeltették a mai kupolás bazilikát, mely a második és a harmadik keresztes hadjárat között, 1187-ben muszlim kézre került.
Galéria
Jegyzetek
Források Shimon Gibson: Die sieben letzten Tage Jesu. Die archäologischen Tatsachen. Verlag C. H. Beck, München 2010
Kapcsolódó szócikkek Jeruzsálemi latin patriarchátus Jeruzsálem óvárosa
Kategória:Kisbazilikák Kategória:Körtemplomok Kategória:Jeruzsálem vallási élete Kategória:Jeruzsálem építményei Kategória:Ortodox templomok, kolostorok Kategória:Keresztes építmények Kategória:Bibliai helyszínek Kategória:A tátrai jégtemplomban megmintázott templomok