Szőcs Géza (Vízakna, 1870 – Gyergyószentmiklós, ?) erdélyi magyar gimnáziumi tanár, közíró, irodalomtörténész, műfordító, színműíró.

Életútja

Középfokú tanulmányait Nagyszebenben végezte, majd 1890-ben magyarból és latinból, 1895-ben magyarból és románból is diplomát szerzett a kolozsvári egyetemen. A nagyszebeni, majd a lugosi állami főgimnáziumban tanított. Tagjává választotta a temesvári Arany János Társaság. Magyarra fordította Mihai Eminescu, Eduard Mörike több költeményét. Cikkeit, műfordításait a Hazánk, Magyar Szó, Székely Nemzet, Közérdek, Határvidék, Újság, Temesvári Hírlap, Délmagyarországi Közlöny, Krassó-Szörényi Hírlap s más újságok és folyóiratok közölték.

Munkái

A vizaknai honvédek (emlékfüzet, Budapest, 1890); Csokonai és az olasz költők (irodalomtörténeti tanulmány, Szentes 1893); Egy pár szó Eminescu irodalmáról (Nagyszeben 1895); Emi­nescu (Nagyszeben, 1895); Erzsébet királyné emlékezete. Alkalmi beszéd 1901. november 19. (Nagyszeben, 1901); Magyar–román társalgási gyakorlatok, bevezetésül rövid román nyelvtani résszel (Nagyszeben, 1902); Idegen és hazai tankönyvek (Nagyszeben, 1905); Irodalmi tükörképek (Lugos 1909); A román nemzet és Románia története. Aguletti „Istoria Românilor” című műve nyomán átdolgozta és kiegészítette Szőcs Géza. I. rész. A románok őstörténelmétől a fanarióták koráig (Kolozsvár, 1920); Emi­nescu és Petőfi (Gyergyószent­miklós, 1923); Történelmi pillanatképek. I. füzet (Csíkszereda, 1923).

Források

Kategória:Romániai magyar irodalomtörténészek Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Vízaknaiak Kategória:1870-ben született személyek Kategória:A 20. században elhunyt személyek Kategória:Romániai magyar pedagógusok