Veress Ferenc (Bukarest, 1877. április 23. – Bukarest, 1962. május 18.) erdélyi magyar orvos, bőrgyógyász, orvosi szakíró, szerkesztő, egyetemi tanár. Veress Endre (1868–1953) történész testvére, Veress Ferenc (1907–1989) orvos apja.

Életútja

Édesapja, Veress Sándor emigráns 1848-as honvédtiszt és mérnök. Középiskoláit Nagyszalontán, majd a kolozsvári Református kollégiumban végezte. Az I. Ferenc József Tudományegyetemen kapott orvosi diplomát 1902-ben. Tanulmányútjain osztrák, német és francia egyetemek bőrgyógyászati klinikáit látogatta; 1910-ben a bőrbetegségek kór- és gyógytana témakörből szerzett magántanári minősítést a kolozsvári egyetemen. Az első világháborúban csaknem négy évig teljesített frontszolgálatot tábori kórházakban, őrnagyi rangban szerelt le. 1918-ban kinevezték az újonnan szervezett pozsonyi egyetemre tanárnak, állását azonban az összeomlás és az ottani magyar egyetem megszüntetése után elvesztette. 1919-ben elnyerte a kolozsvári egyetem Bőr- és Nemi­betegségek Klinikáján a tanszékvezető professzori állást, miután azonban a kolozsvári magyar egyetemet a román állam bezárta, 1921-ben a Szegedre áttelepült Ferenc József Tudományegyetemen berendezte, beindította és rövid ideig vezette ugyanezt a klinikát. A következő évben családi okok miatt lemondott tisztségéről és visszatért előbb Kolozsvárra, ahol magánorvosként tevékenykedett, majd 1936-tól haláláig Bukarestben élt.

Családi sírja a kolozsvári Házsongárdi temetőben található (I. A.), műemléki védettség alatt áll: CJ-IV-m-B-07839.224.

Szakírói és szerkesztői munkája

1923-tól szerkesztője volt a Kolozsváron megjelenő Erdélyi Orvosi Lap c. folyóiratnak. Itt jelent meg Felhívás magyar orvostársainkhoz c., előfizetést sürgető, de egyben a magyar nyelvű orvostudomány művelésére is szólító cikke. 1921–25 között egyik kiadója az e folyóirat fontosabb tanulmányait különlenyomatok formájában megjelentető sorozatnak, amely Az Erdélyi Orvosi Lap Tudományos Közleményei címet viselte. 1922–36 között az újraalakult EME Orvostudományi Szakosztályának elnöke. Ez idő alatt szerkesztette az Értesítő az EME Orvostudományi Szakosztályából 45. és 46. kötetét és Koleszár Lászlóval együtt a Nagybányán 1932-ben és Brassóban 1934-ben tartott EME-vándorgyűlések orvoskongresszusainak Emlékkönyvét.

Kutatási területe

Dermatózisok, bőrgombásodások kezelése, a nemi betegségek, főleg a szifilisz megelőzése és gyógykezelése. Dolgozatai az Orvosi Hetilap, Gyógyászat, Erdélyi Orvosi Lap, Értesítő az EME Orvostudományi Szakosztályából, Dermatologische Wochenschrift, Archiv für Dermatologie c. szaklapokban és több tanulmánykötetben (a Purjesz- és a Lechner-emlékkönyvben. Kolozsvár, 1903, ill. 1915) jelentek meg.

Önálló kötete Kozmetika orvosok részére (Kolozsvár, 1913)

Jegyzetek

Források

További információk Beke György: Veress Sándor tolla és körzője. Bukarest, 1976 Szegedi Egyetemi Almanach 1921–1996. II. köt. Szeged, 1997 Simon Miklós: A magyar dermatológia helyzete Kolozsvárott. Szeged, 2000 Péter Mihály – Péter H. Mária: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának százéves tevékenysége 1906–2006. Kolozsvár, 2006

Kategória:Romániai magyar orvosok Kategória:Magyar bőrgyógyászok Kategória:Romániai magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Bukarestiek Kategória:1877-ben született személyek Kategória:1962-ben elhunyt személyek Kategória:A Házsongárdi temetőben eltemetett személyek