Visky Ferenc (Egri, 1918. július 1. – Nagyvárad, 2005. október 5.) erdélyi magyar református lelkipásztor, teológiai és evangéliumi író. Felesége Visky Júlia (1922–2005), fia Visky András (1957).
Életútja röviden
Szatmárnémetiben, a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban végezte középiskoláit (1936), de csak 1939-ben érettségizett (Gellért Sándorral az év márciusában Magyarországra átszökve) Debrecenben. Teológiai tanulmányait a Tisza István Tudományegyetemen folytatta, ahol tanára volt Makkai Sándor, Karácsony Sándor, Révész Imre, Erdős József, Kállay Kálmán. 1945-ben tette le záróvizsgáit.
Teológusként kapcsolódott be a CE Bethánia mozgalomba. 1945-ben szülőfalujában, Egriben lett lelkész, itt indította el azt a hitbeli megújulási mozgalmat, amelyből a későbbi romániai CE Szövetség kinőtt. 1949-től Nagyszalontán, Ardai Aladár püspök mellett segédlelkész, közben hittant tanít az Arany János Gimnáziumban. 1950-ben büntetésből Nyüvedre, innen 1956-ban Magyarkécre helyezték, ahol folytatódtak ellene az állami és egyházi hatósági zaklatások.
1958 májusában letartóztatták és a CE-mozgalom elleni koncepciós per elsőrendű vádlottjaként 22 évre ítélték. Nagyváradon és Szamosújváron raboskodott, 1964-ben az általános kegyelmi rendelet alapján szabadult. Ezután Hegyközpályiban volt lelkész, de továbbra is megfigyelés alatt állt. 1983-ban kényszer-nyugdíjazták, utána haláláig Nagyváradon élt.
Életútja bővebben Debrecen A fiatal Visky Ferenc debreceni évei alatt érlelődött az elhatározás: lelkész szeretne lenni. „Nem voltam hitetlen, már családi hagyományaimnál fogva sem, de hogy mit jelent az élő' és másokat is éltető', Krisztusban való élet, arra még mindig csak vágyakoztam. ” A debreceni teológus évek idején találkozott a Bethánia evangéliumi közösséggel, amely a református egyház keretén belül, annak felügyeletével és engedélyével, független szabályzattal működött, és főleg az evangelizációra kapott megbízatást. Szolgálatában határozottan állást foglalt a megtérés, az újjászületés és a megszentelt élet igei követelményei mellett. A református lelkészjelölt vallomása így folytatódik: „Életem megfordulása nem viharszerű, hirtelen jelentkező esemény volt. A közösségi élettel kapcsolatos tapasztalataim tovább gazdagodtak. Mind több és több, hitben járó fiatalt ismertem meg mind a teológián, mind pedig a nem teológusok között.” A Debrecen környéki tanyákat gyakran látogatva megsejtette, mit jelent a Szentlélek teológiája, s az, amit Pál így mondott: „»... én sem emberektől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által« (Gál 1,12). Imádságuk őszinteségében és éneklésük vidámságában megérezhettem azt a többletet, amely az én életemből még mindig hiányzott.” Elsőéves teológus korában meghívták egy budapesti közösségi konferenciára, amelyre így emlékezik: , zsúfolásig megtelt hatalmas teremben az éneklésben és a közös imádkozásban a szentségnek olyan ereje volt jelen, amely elől közömbösen vagy fölényesen kitérni nem lehetett. Az »Itt van Isten köztünk« valósága szinte a levegőben is érezhető volt. Még mindig egy kicsit kívülről, kritikus szemmel néztem, figyeltem azt, ami történik, de már nem messze az a pillanat, amikor Jerikó-falaim leomoltak.” Ez be is következett a budapesti konferencia befejezésekor a közös úrvacsora vétele után. Visky Ferenc így nyilatkozott: „Szeretlek benneteket, s többé nem tudok meglenni Jézus és az ő népe nélkül... Ez volt az én elindulásom. Minden válaszfal leomlott. Hazaérkeztem, mert a könyörülőkhöz érkeztem. Rám talált a Pásztor, s nyájához vezetett. ” Ekkor ismeri meg élete párját, leendő feleségét: „Megnyílt az ajtó, s a székek sora között egy fiatal leány ment végig a termen. Ki gondolhatta volna akkor, hogy ő lesz az, akivel egy viharos életen át együtt fogunk menni.” Teológus éveinek Magyarország német megszállása vetett véget. Debrecen addigi vezetőségét megbízható, némethű elemekkel váltották fel. A Református Kollégium, a Lelkészképző Intézet, a Diakonisszaképző Intézet katonai szálláshely lett. A továbbtanulásra többé nem volt lehetőség
Mátészalka A hallgatókat a segédlelkészi szolgálatra küldték ki különböző gyülekezetekbe. Visky Ferenc szolgálati helye Mátészalka lett, Kincses Endre lelkipásztor mellett. Visky mátészalkai emlékei közé tartozik a vidék és a városka zsidó lakosságának deportálása. A szerzői visszaemlékezés őszinte és szomorú, a 20. század legszörnyűbb és legmegalázóbb bűncselekménye: „Nem lehetett szabadulni a hosszú sorok látványától, asszonyok, öregek, kisebb-nagyobb gyerekek elcsigázottan vonszolták magukat a marhaszállító tehervagonok felé. Szemükben kétségbeesés, kezükben batyu, s elöttük a reménytelen jövő. A vagonok vasrácsai mögül tekintettek kifelé s a rekkenő hőségben iszonytató zsúfoltságban kapkodtak levegő után. Átéreztük tehetetlenségüket, s a sajátunkat is, hogy nem segíthettünk rajtunk, s szégyelltük is magunkat, hogy a mi népünk földjén, a mi segédletünkkel következett be ez az égbekiáltó gyalázat.” „Ha időrendben később is, emlékeim között ott vannak szülőfalum, Egri zsidó áldozatai. Eljöttek édesapámhoz, a falu lelkipásztorához, s levett kalappal, a kalap szélét morzsolgatva, könnyeiket szemérmesen titkolva, halálba indulásuk előtt elbúcsúztak tőlünk.” Visky Ferenc református lelkipásztor napi feladatai a háború végóráiban továbbra is megmaradtak. Az ébredés jelei című fejezetben Visky Ferenc református lelkész így elmélkedik: „A kelet-magyarországi evangéliumi munka egyre inkább kiszélesedett. Szabolcs, Szatmár megye kitárta kapuit a magyar népi megújulás előtt. Százakat mozgató körzeti konferenciákat tartottak nagyobb falusi és városi központokban. A mátészalkai gyülekezet is nemegyszer volt gazdája az ilyen egész vidéket megmozgató konferenciáknak.” Meghatóan őszinték Visky feleségéről és a Bethánia Szövetség térhódításáról szóló emlékező sorai: „Leendő feleségemet a Bethánia Szövetség küldte leánymunkásként Szatmár, Szabolcs megye és a vidékére. Az evangéliumi ébredés a negyvenes években jutott el Szatmár megyébe, szülőfalum és az Avas vidékére is. Több gyülekezetben erős közösségi csoportok jöttek létre. Kőszegremete, Avasújváros, Szatmár és környéke elmozdult a világosság irányába. ” Időközben a lelkészt Mátészalkáról Ópályiba helyezték. Odahaza, Egriben meghalt az édesanyja. Átszökni a határon életveszélyes vállalkozás lett volna. Anyja temetésének napján csak imádkozni volt lehetősége Mátészalkán a leendő menyasszonya társaságában. Az eljegyzésük is távol a családtól, Szikszai Béni, a Szövetség vezetője beleegyezésével történik. Olyan szegények voltak, hogy még eljegyzési gyűrűjük sem volt.
Egri Az államhatár módosulása után még jó ideig a királyhágói gyülekezetek a Tiszántúli Egyházkerület püspöki joghatósága alá tartoztak. Visky Ferenc hivatalos kinevezést kapott segéd- lelkészi szolgálatra a már betegeskedő apja mellé Egriben. Később Debrecenben felveszik a Bethánia Szövetség tagjai sorába. Az eseményről nyíltan beszél önéletrajzi vallomásában: „Köztük találkoztam azzal az evangéliummal, amely az egyetlen központra mutatott: a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztusra. Ott lett számomra kijelentés, hogy sem egyházunk, református gyülekezeteink, sem pedig magyar népünk számára nincs más járható út, mint Isten országának Krisztusban való keresése és megtalálása. Ha ezt az utat meri járni a mi népünk, akkor az áldásnak, csak úgy ráadásul, olyan kapui nyílnak meg amelyekben az egyház és népünk identitását megtalálja, és a romániai kisebbségben is kultúránk, életes ősi hagyományaink teljesednek ki. Csaknem fél évszázad telt el azóta, ez a látás és az a vihar, amin átmentünk, és amiben ma is benne vagyunk, ugyanezt igazolják. ” A Kisvárdán kötött házasság után a zöldhatáron visszatér ifjú feleségével Egribe, szülőfalujába. A Szülőfalum gyülekezete című fejezetben egy rövid történelmi ízelítőt ad az egri közösségről: „Gyülekezetünkben már a húszas-harmincas években beindult az ifjúsági keresztyén munka IKE vagy KIÉ néven. Falunkban mélyen a múltban gyökerező szellemi érdeklődés volt. Egri ősi település. Templomának egy része az 1200-as étiekből való. A tatárok innen rabolták el a szépséges Szirmai család leányát, Hajnalkát. A rétekkel, mocsárral körülvett, ősi, színtiszta magyar falu kiállta a történelem viharát. Jó néhány tudós embert ajándékozott a falu a magyar kultúrának A falunak volt olvasóköre. A ronggyá olvasott magyar klasszikusok a nép szellemi szomjúságáról tanúskodtak. A jószágistállók félhomályában hajnalig tartó beszélgetések alkalmával Arany-, Petőfi-, Ady versek ivódtak belénk és olyan faluközösségről álmodoztunk amelyben a cselédek gyermekei is írni, olvasni tudnak majd. Fonó, dörzsölő, tengerifosztó és máléfejtő kalákákban őrizték a régi monda- és mesevilágot. Halottvirrasztó éjszakákon hajnalig énekelte a gyülekezet a hivatalos könyvön kívüli, az apáról fiúra szálló ősi énekeket... Ez a környezet fogékony volt a Biblia világára is. Körzeti konferenciákon örömmel vettek részt, kérdéseikkel nemegyszer zavarba hozták az előadókat is. Az egri fiatalok jelenléte minden konferencián pezsdülést hozott a beszélgetésekben... A falunak volt egy erős, szorgalmas, amolyan hétszilvafás kisnemesi, faluját és egyházát szerető, hagyományosan .vallásos rétege." 1946-ban ünnepélyes keretek között emlékezett meg Szatmár megye lelkészkara a szatmárnémeti zsinat 300 éves évfordulójáról. Éppen Szatmáron ítélték el a puritán mozgalom vezetőit: Tolnai Dali Jánost, Medgyesi Pált és másokat. Az volt ellenük a vád, hogy Angliából hazatérvén egyház- és államfelforgató eszméket hoztak haza. A történelem időnként mégiscsak megismétli önmagát. Az egybegyűlt atyák jó alkalomnak tartották a jubileumi megemlékezést arra, hogy több evangéliumra vágyó lelkipásztort, az úgynevezett „bethánistákat” megróják és elhallgattassák. Egykor a puritánoktól, most tőlünk féltették a református egyház egységét. Volt olyan tekintélyes egyházi vezető, akinek az volt a véleménye, hogy a Bethánia fekély az egyház testén.
Nagyszalonta Id. Visky Ferenc halálával megüresedett a lelkészi állás. Ifj. Visky Ferencet az egyházkerület akkori püspöke, Arday Aladár Nagyszalontára rendelte maga mellé. Akkor még (1947) Nagyszalontán volt a püspöki székhely. A fiatal lelkész és családja a régi Arany János Gimnázium emeletén kapott helyet. Ám a szülőföldön hagyott testvéri közösséget semmi sem pótolhatta. A fiatal lelkész ritkán kapott templomi szolgálatot. A vallás-tanórára járó gyerekek és gimnazista ifjak között örömmel szolgált. A tanügyi reform előtt még kötelező volt a vallásoktatás az Arany János Gimnáziumban. Időnként a szószéken is szolgált. Szalontán régi hagyománya volt az evangélium hirdetésének, amely még Kecskeméthy István CE Szövetségi munkájának köszönhető. Egyre gyakoribbakká váltak a bibliaórák. Egy idő után az egyház tanácsterme szűknek bizonyult, és emiatt a templomban hetente két alkalommal engedélyezték az evangelizációs szolgálatokat, amelyekről Arday Aladár megnyugtató módon nyilatkozott: „Eddig úgy hallgattalak, mint egy rendőr- nyomozó. Kerestem, miben foghatlak meg miféle eretnek tanokat hirdetsz. Mi az, ami ellentmond a hitvallásainknak, mivel izgatsz az egyház ellett. Az esperes ilyen vádleveleket küldött ellened. Előbb én is gyanakodtam, végül beláttam, hogy a vádak alaptalanok. A tiszta református tanítást hallom tőled. Isten áldjon meg benneteket ebben a munkában! A mi népünknek erre az evangéliumra van szüksége. ” Visky Ferenc boldogan jegyzi meg a szalontai szolgálat hozadékáról: „Eddigi szolgálatainkban sehol sem találtunk olyan evangéliumra éhes gyülekezetét, mint Nagyszalontán. Most már a templomban tartottuk a bibliaórákat. Hatszázan is összegyűltek. Az igére fölfigyeltek más felekezetűek is. ”
Üldöztetések kezdete, ideológiai átnevelés korszaka