Zeneírás – fogalomkörébe tartozik a zenéről szóló tudományos és népszerűsítő irodalom, a különböző műfajú, illetve a zene különböző területeire vonatkozó közlések. Hagyományai Erdélyben visszanyúlnak Brassai Sámuelig, kialakulása egybeesik Seprődi Jánosnak és Járosy Dezsőnek az első világháború előtti években kifejtett tevékenységével.

Zenetörténet

A zenetörténet különösen gazdag kutatási terület volt az erdélyi magyar zeneírásban. E területen Seprődi János nyomán folyt az anyaggyűjtés és közlés: Gyalui Ilona Ruzitska György és Lakatos István Liszt, Erkel és Bartók; Szegő Júlia Bartók; Benkő András a Bolyaiak, ill. Bartók; László Ferenc Bartók, Philipp Caudella, Mozart és Liszt munkásságát kutatta. Fontos helyet kapott a zenetörténészek tevékenységében a zenei kéziratanyag kiadása (Lakatos István Ruzitska György önéletírását, Benkő András Székely László kótás­könyvét adta ki), illetve feldolgozása (Lakatos: Erkel-kantáta, Benkő: Csokonai-dalok, Halotti énekek, Almási Sámuel kétkötetes dalgyűjteménye). E témakör egyes tanulmányai számára alapvető segítséget jelentettek Szabó T. Attilának a kéziratos énekeskönyvekkel és verses kéziratokkal kapcsolatos munkái (1929, 1934, 1941).

Tanulmányok, önálló munkák jelentek meg az erdélyi zenetörténet jelentősebb alakjairól. Ilyenek: Braun Dezső: Járosy Dezső élete és működése (1932); Lakatos István: Brassai Sámuel és a muzsika (1941), Kolozsvári magyar muzsikusok emlékvilága (1973); Benkő András: A Bolyaiak zeneelmélete (1975), Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése (Benkő András gondozásában, Lakatos Istvánnal és Almási Istvánnal, 1974), Zoltán Aladár (1996), Márkos Albert (kéziratban).

Az együtt lakó vagy egymás mellett élő népeknek a századok folyamán kialakult zenei kapcsolatait (a román–magyar, román–orosz, cseh–román–magyar kapcsolatokat) Lakatos István vizsgálta; ide sorolható elemző tanulmánya: Román–magyar zenei kapcsolatok a múltban / Legături muzicale romîno–maghiare (társszerző Gheorghe Merişescu, 1957). Részletesen feldolgozott témaköre zenetörténet-írásunknak európai jelentőségű zeneszerzők térhódítása hazai városokban. Lakatos István Zenetörténeti írások (1971) c. kötetében a két Haydn, Mozart, Erkel, Liszt, Verdi, Brahms, Joachim, Wieniawski és R. Strauss romániai kötődéseit is vizsgálta, Szegő Júlia A két Mozart hétköznapjai címmel írt könyvet (1980), László Ferenc Klavír és koboz c. könyve Liszt Ferenc 1846–47-es hangversenyútjával kapcsolatban tárt fel új adatokat (1989).

Igen gazdag a Bartók Bélával kapcsolatos hazai zeneírás: cikkek, tanulmányok, esszék, megemlékezések és önálló munkák foglalkoztak Bartók Béla művészetével (Seprődié a legelső rendszerező tanulmányok egyike, Kiss Béla önálló kötetet publikált róla, vázlatos műjegyzékkel, Bartók Béla művészete címmel 1946-ban), népdalgyűjtő tevékenységével (Szegő Júlia), hazai levélanyagával (Szegő Júlia, Lakatos István, George Sbârcea), egy-egy művének elemző bemutatásával (Jagamas János, László Ferenc, Szalay Miklós), romániai hangversenyeivel (Lakatos István, Szász Károly, Benkő András), a személyéhez, művészetéhez kapcsolódó emlékek összegyűjtésével (László Ferenc, Márki Zoltán). A hazai Bartók-kutatásban alapvető jelentőségűek Szegő Júlia Bartók-kötetei: Bartók Béla, a népzenekutató (1955); Bartók Béla élete (1964); Embernek maradni. Bartók Béla életregénye (1965; románul Cantata profana címmel, George Sbârcea fordításában, 1972; új kiadása 1981), Benkő András Bartók Béla romániai hangversenyei (1970) c. kötete, ill. Bartók és Románia c. doktori értekezése (1977), továbbá a László Ferenc által szerkesztett gyűjteményes kötetek: a Bartók-könyv (1971), a Bartók dolgozatok kötetei (1974, 1981), ill. a szerző önálló kötetei: 99 Bartók levél (1974), Bartók Béla. Tanulmányok és tanúságok (1980), Bartók markában. Tanulmányok és cikkek. 1981–2005 (2006), valamint román nyelven: Bartók Béla. Studii, comunicări, eseuri (1985), Béla Bartók şi lumea noastră (1995), Béla Bartók şi muzica româ­nilor din Banat şi Transilvania (2003; a szerző 2001-ben megvédett doktori disszertációja alapján), továbbá Vel­csov Margit Bartók Béla és Nagy­szentmiklós (2006), Thurzó Sándor Bartók Nagyváradon a helyi sajtó tükrében (2007), Szegő Péter Tehnici de compoziţie în *Mikrokozmosz de Béla Bartók (2002; doktori értekezésének anyaga).

A hazai Kodály-kutatás eredményei is több gyűjteményes tanulmánykötetnyi anyagot tesznek ki: Utunk Kodályhoz (szerk. László Ferenc, 1984), Kodály-történet (szerk. Margitházi Beja, 1997), utóbbi a Romániai Magyar Zenetársaság által szervezett Kodály-emléknapok keretében rendezett tudományos ülésszak anyaga, amely a hazai és magyarországi szakírók tanulmányait tartalmazza.

George Enescu életével, alkotómunkásságával, előadóművészi pályafutásával kapcsolatos évfordulós tanulmányok, kötetek: A százegyedik év. Bartókról, Enescuról, Kodályról (szerk. László Ferenc, 1984); Pintér Lajos: George Enescu erdélyi hangversenyei. Magyar sajtóvisszhangok (1981) és Mărturii despre George Enescu (1980), A szfinx válaszol. Harmincöt beszélgetés George Enescuval (vál., ford. László Ferenc, 1995).

A hazai zenetörténeti kutatás fontos területe intézményeink történetének feltárása.

A kolozsvári magyar zenés színpad történetét a kezdetektől Lakatos István mutatta be (A kolozsvári magyar zenés színpad. 1977), az Állami Magyar Opera megalakulásának 25. évfordulójára Jordáky Lajos adott ki könyvet (A kolozsvári Állami Magyar Opera 25 éve. 1973). A kötetek mellett számos tanulmány is foglalkozott a kolozsvári magyar zenés színjátszás múltjával (László Ferenc, Rónai István, Benkő András és mások), és tevékenységét beszámolók, előzetesek, kritikák, interjúk formájában a sajtó is követte (Szegő Júlia, Szentimrei Jenő, Jánosházy György, Salamon László, Hegyi István, Jordáky Lajos, Márki Zoltán, Terényi Ede, László Ferenc, Fehérvári László, Kóródy Elek, Nagy-Hintós Diana, újabban Csákány Csilla és Fekete Adél). Ebből a gazdag anyagból állított össze kötetnyi, történeti visszatekintéssel, illetve az intézmény alkalmazottainak névsorával is kiegészített, elsősorban a bemutatókra összpontosító anyagot Laskay Adrienne (A kolozsvári Állami Magyar Opera ötven éve a sajtó tükrében. 2003). Ugyancsak a kolozsvári magyar nyelvű operajátszáshoz kapcsolódik a Prospero sorozatban megjelent két életinterjú-kötet is: Nagy-Hintós Diana: Hary Béla (2008) és Dehel Gábor: Marton Melinda (2008).

A kolozsvári intézményes zeneoktatásról, a Muzsikai Egyesület, ill. a Kolozsvári Magyar Zenekonzervatórium történetéről Ruzitska Lajos, Veszprémy Lajos, Ürmössy Lajos, Lakatos István, Benkő András közölt tanulmányokat, cikkeket. Csipkés Ilona (Kolozsvár magyar társadalmának zenei élete a román megszállás alatt. 1943) a két világháború közötti időszak magyar nyelvű zenei oktatásának fontosabb mozzanatait összegezte. Braun Dezső A Temesvári Filharmónia hatvanéves történetét vázolta (1937), Emődi János a nagyváradi zenei oktatással kapcsolatos dokumentumokat tett közzé (Nagyváradi zenetörténeti dokumentumok. 2006), a Székelyudvarhelyi Filharmóniai Társaság történetét Farkas Sándor, a marosvásárhelyi zenekari muzsikálás múltját Csíky Boldizsár összegezte tanulmányban. A város zenei életéhez szolgál adalékokkal Elekes Márta Adrienne: Szavakba öntött muzsika – Adalékok Marosvásárhely zenei krónikájához (2007) c. kötete.

Elkészült a hazai magyar nyelvű zeneírás, zeneszerzés két szakaszának zenei bibliográfiája is: Lakatos István az 1919–1940, Benkő András pedig az 1944–1959 időszakét állította össze. Ugyancsak Benkő készítette a Kriterion Kézikönyvek sorozat számára a zenekedvelők gyors és hatékony tájékoztatását célzó, eredetileg kétkötetesre tervezett Zenei kislexikont (1986). (A már bekötött első kötetet utólag újra cenzúrázták, s a magyar, ill. az egyházi vonatkozású szócikkeket kivétették, míg a második kötet, amelyben a hazai muzsikusok kaptak volna helyet, már nem is jelenhetett meg.)

Napvilágot láttak összefoglaló igényű munkák a bánsági zenéről (Braun Dezső: Bánsági rapszódia. Történeti képek a Bánság zenei és színpadi múltjából. 1937), a magyar, ill. a román zenéről (Lakatos István) s az egyetemes zene történetéről (Mezey Zsigmond: A zene története. 1929). A hangszertörténeti kutatások korábbi eredményeit (Lakatos István, Ardos Anna) Dávid István Műemlékorgonák Erdélyben (1996), majd Bögözi-Molnár Tünde, valamint Csíky Csaba orgonával kapcsolatos kötetei (Kolonics, 2007) követték.

Az egyházi zene területén megjelentetett énekeskönyvek (Baka János, Búzás János, Járosy Dezső) mellett többen vállalkoztak az egyházi dallamanyag feldolgozására (Harmat Artúr, Lakner Antal, Tárkányi B. József, Veress Gábor, Borsay Samu, Saja Sándor, Vasvári Béla). Az egyházi zene műfajaival Csergő Benedek, az egyházi énekeskönyvek történetével Domokos Pál Péter és Szabó T. Attila foglalkozott. Ide sorolható a Székely Árpád – Kovács László Attila szerzőpárosnak A református énekvezér kézikönyve. Zeneelmélet. Karvezetés. Orgonaismeret c. kötete (1995), valamint Benkő András két könyve: Az egyházi ének története. Himnológia (1994) és Mondjatok dicséretet (benne az egyházi éneklés történetéről írott munkája második, bővített változatával, 2000), valamint a Diósi Dávid szerkesztésében megjelent Cantate Domino. Orgonatörténeti és egyházzenei tanulmányok (1996).

Egyik-másik egyházi folyóirat helyet biztosított zenei cikkeknek, zenei rovatoknak (pl. a Református Szemle, Seprődi János irányításával). Járosy Dezső külön folyóiratot szerkesztett a katolikus egyházi zene számára (Egyházi Zeneművészet, 1922–1926).

Hazai viszonylatban a magyar nyelvű zenei szaklapok főleg a kórusélethez kapcsolódtak. Legfontosabb közülük a Magyar Dal, a Romániai Magyar Dalosszövetség hivatalos folyóirata (1922–1936), amely átfogó képet nyújtva az énekkari munkáról, cikkekkel, tanulmányokkal segítette a karnagyok munkáját, továbbképzését. Megszűnését követően szerepét a Dalosszövetség Értesítője vette át. Ezután csak az 1989 után, 1997-től indult önálló kóruskiadvány, az Erdélyi Kórus (2003-tól Kórus a Kárpát-medencében címmel), a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség szakmai és hírközlő folyóirata, Csíky Csaba szerkesztésében. A lap állandó munkatársa volt haláláig Nagy Ferenc, munkatársai időközönként Elekes Márta, Szilágyi Mihály, Kovács András, Orosz Pál József, Angi István, Berkesi Sándor, Fórika Balázs, Csíky Boldizsár, Nyilas Szabolcs, Dárdai Árpád és mások.

A zenetudományt és a hangversenyéletet a szakszerűség igényével követte a Járosy Dezső által alapított Zenei Szemle (1917–1929), amelynek hazai munkatársai közül Guttman Miklós közölt a leggyakrabban, ugyanakkor hasábjain európai tekintélyű szakemberek (Bartók Béla, Lajtha László, Molnár Antal, Szabolcsi Bence, Tóth Aladár) is jelentkeztek tanulmányokkal. A második világháborút követő évtizedekben zenetudományos, illetve esszéista jellegű tanulmányok általában művelődési, irodalmi vagy egyházi folyóiratokban (Művelődés, Utunk/Helikon, Korunk, Református Szemle, Partiumi Szemle, Székely Útkereső), valamint gyűjteményes tanulmánykötetekben kaptak helyet.

Lakatos István és Benkő András több ízben is tanulmányokkal jelentkezett a Budapesten megjelenő Zenetudományi Tanulmányok köteteiben, s a Magyar Egyházzene c. szaklapban is rendszeresen közöltek hazai (Benkő András, Angi István, László Ferenc, Kovács László Attila, Geréd Vilmos, Sztupár Zoltán, Thurzó Sándor, Eckart Schlandt), ill. erdélyi származású szerzők (Dávid István, Watzatka Ágnes).

Népzenetudomány