bélyegkép|jobbra|350px|H. S. Wong: Véres szombat (zselatinos ezüst, 1937) Véres szombat (Bloody Saturday) néven vált ismertté az a fényképfelvétel, melyet (H. S. Wong) kínai fotóriporter készített egy sebesült, síró kisgyermekről a második kínai–japán háború idején, 1937 augusztusában a Sanghaj Déli pályaudvart ért bombatámadást követően. A fénykép Japán Kína elleni erőszakos fellépésének jelképévé vált.
Az incidens A második kínai–japán háború egyik ütközete a sanghaji csata volt. A Japán Császári Hadsereg városban állomásozó csapatait 1937. augusztus 13-án támadták meg a kínai csapatok. A Japán Császári Hadseregnek mintegy katonát, hadihajókat és a légierőt kellett mozgósítania, hogy a várost ellentámadással bevegyék. A harc három hónapig húzódott, és a veszteségek messze meghaladták az eredetileg tervezettet. A csata egyik súlyos incidense augusztus 28-án történt, amikor a Japán Császári Hadsereg repülőgépei ártatlan civileket bombáztak le a város egyik vasútállomásán.
Wong fotója jobbra|bélyegkép|250px|A gyermeket ellátják (Fotó: ismeretlen, 1937) Több újságíró is értesült arról, hogy a japán csapatok augusztus 28-án támadást terveznek indítani a város ellen. A riporterek és fotósok a megadott időpont, délután két óra előtt a Butterfield&Swire épület tetején gyülekeztek, hogy lefotózhassák a támadást. A megadott időpontban azonban nem történt semmi. Az újságírók egy órányi hiábavaló várakozás után összecsomagoltak és elmentek. Csak páran maradtak a helyszínen, köztük Wong, aki a Hearst Metrotone News tudósítójaként dolgozott. Négy órakor repülőgépek zaja töltötte be az eget és 16 bombázó jelent meg, melyek néhány kör megtétele után megkezdték a bombatámadást. A támadás célpontja a Déli pályaudvar volt, ahol mintegy 1800 vonatra váró ember, többségében nő és gyerek tartózkodott. A támadás áldozatainak számát 200–300 főre becsülik.
Wong autójával azonnal a támadás helyszínére hajtott és kamerájával filmezni kezdett. Amikor kamerájából kifogyott a film a nála lévő Leica fényképezőgépével dolgozott tovább. „Szörnyű látvány volt. Halottak és sebesültek feküdtek végig a síneken és a peronon. Végtagok hevertek mindenütt. Csak a munkám segített abban, hogy elfelejtsem mindazt amit láttam. Megálltam, hogy újratöltsem a kamerát. Azt vettem észre, hogy a cipőm vérben ázik. Keresztül mentem a síneken, és hosszú snitteket készítettem a lángoló híddal a háttérben. Akkor megláttam egy férfit, aki felvett egy gyermeket a sínekről, hogy a peronra helyezze. Visszament egy másik súlyosan sérült gyermekért. Az anya a síneken feküdt holtan. Lefilmeztem a tragédiát. Hallottam a visszatérő gépek hangját. Gyorsan ellőttem a maradék filmet a gyermekre. Odarohantam a gyermekhez, hogy biztonságba helyezzem, de az apja már visszaért. A bombázók elrepültek. Nem dobtak le bombát.” – emlékezett vissza Wong.
A felvétel hatása Wong a filmet és a képeket Amerikába küldte. A filmfelvételt 1937 szeptemberében kezdték vetíteni a mozikban a filmek előtti filmhíradóban. A képsorokat később Frank Capra is felhasználta 1944-es Battle of China című propagandafilmjében. A fotók először a Hearst Corporation újságaiban jelentek meg. Wong híressé vált felvételét a LIFE magazin 1937. október 4-én egy teljes oldalon közölte le. „136 millió ember látta ezt a képet a Sanghaj Déli pályaudvarról” – szólt a cikk címe. A fotót később a magazin olvasói az év fotójának választották. A cikkben egy másik – ismeretlen fotós által készített – fotót is közzétettek, melyen a kisgyermek már egy hordágyon fekszik. Egy orvos térdel mellette, hogy levágja a ruhát a sérült kezéről. A kisgyermek további sorsa azonban ismeretlen: nem tudni, hogy mi lett vele, életben maradt-e vagy sem. Arra sem derült fény, hogy fiú volt-e vagy lány.
jobbra|bélyegkép|250px|Az ismeretlen férfi a gyermek mellett (Fotó: H.S. Wong, 1937) A felvétel – mely Kínai gyermek és Véres szombat címmel is ismert – megjelenését követően nagy nemzetközi visszhangot kapott: egyaránt vitatták és bírálták a képet. A síró gyermek fotója Japán Kína elleni agressziójának jelképévé vált. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország a fénykép hatására tiltakozott az ellen, hogy a japán hadsereg városokat bombázzon. Nem akarták, hogy ártatlan civilek essenek áldozatul a harcoknak.
A Look magazin 1937. december 21-én megjelent számában Wong egy másik felvételét is közzétették: ezen a képen a síró gyermek mellett egy férfi és egy másik, öt év körüli gyermek látható. A férfi személyazonosságát nem sikerült kideríteni. Többen azt feltételezték, hogy a férfi Wong asszisztense, Tagucsi, aki a gyermeket állította be, hogy Wong minél hatásosabb felvételeket készíthessen. Mások szerint egy mentőmunkás lehetett, aki a fotósnak segédkezett. Wong ezzel szemben a gyermek apjaként írta le a férfit, aki a támadás után jött, hogy kimenekítse a gyermekét az esetleges újabb bombázás elől.
A Japán Birodalom a kép miatt vérdíjat tűzött Wong fejére. A felvétel hamisítványnak tartották és csak a kínai propaganda hatásos eszközeként tekintettek rá. Nem tagadják a támadás tényét, de a szerintük hamis fénykép téves benyomást kelt a történtekről.
A fényképpel kapcsolatos viták a mai napig nem zárultak le. A Tokiói Egyetem professzora, Fudzsioka Nobukacu egy 1999-ben megjelent tanulmányában azt írta, hogy a felvétel beállított és manipulált. Nobakacu úgy véli, hogy a fehér kalapos férfi segédkezett Wongnak a fotózásban, hogy a kép minél drámaibb legyen. A professzor szerint ráadásul a fotóhoz utólag füstöt is adtak. Ezzel szemben a China Press munkatársa, Malcolm Rosholt elmondása szerint Wong megérkezésekor is füst terjengett az állomáson. Érdekes, hogy Nobukacu tanulmányában nem említi meg azt a szintén a LIFE magazinban megjelent felvételt, melyen a gyermeket elsősegélyben részesítik.
Wong fotóját a LIFE magazin 2003-ban beválasztotta azon 100 fénykép közé, melyek megváltoztatták a világot.
Fordítás
Források
Faber, John (1960). Great moments in news photography: from the historical files of the National Press Photographers Association. T. Nelson. p. 74. Faber, John (1978). Great news photos and the stories behind them (2 ed.). Courier Dover Publications. pp. 74–75. . Cameron, Mrs. Richard; Malcolm Rosholt (January 21, 1972). "Letters to the Editors: The Child". Life (Time, Inc.) 72 (2): 27. ISSN 0024-3019. Goldberg, Vicki (1991). The power of photography: how photographs changed our lives. Abbeville Press. p. 243. . Dower, John W. (2010). Cultures of War: Pearl Harbor / Hiroshima / 9-11 / Iraq. W. W. Norton & Company. pp. 158–159. . French, Paul (2009). Through the looking glass: China's foreign journalists from opium wars to Mao. Hong Kong University Press. p. 192. . Low, Morris (2003). "The Japanese Colonial Eye: Science, Exploration, and Empire". In Christopher Pinney, Nicolas Peterson. Photography's other histories. Duke University Press. pp. 117. . Nobukatsu, Fujioka; Higashinakano, Shūdō (1999). "Manipulation of Documentary Photos in China: Fanning Flames of Hate in the USA". Exploding the Myth:The Problem of Photographic "Evidence" (Photos from The Rape of Nanking). Association for Advancement of Unbiased View of History. Hozzáférés ideje: January 18, 2011. Morris-Suzuki, Tessa (2005). The past within us: media, memory, history. Nissan Institute-Routledge Japanese studies. Verso. pp. 72–75. . Cameron, Mrs. Richard; Malcolm Rosholt (January 21, 1972). "Letters to the Editors: The Child". Life (Time, Inc.) 72 (2): 27. ISSN 0024-3019.
Fu Jing-hui: An Introduction of Chinese and Foreign History of War, 2003, 109 - 111. old.
További információk
Kategória:Háborús fényképek Kategória:Második kínai–japán háború