A P6 mikroarchitektúra az Intel x86 mikroarchitektúra hatodik generációja, mely az 1995 novemberében bevezetett Pentium Pro mikroprocesszorban jelent meg először. Az architektúrára gyakran i686-ként is hivatkoznak. A NetBurst mikroarchitektúra váltotta fel 2000-ben, de újraéledt a Pentium M mikroprocesszor-vonalban. A P6 mikroarchitektúra Pentium M változatának utódja az Intel Core termékcsaládban alkalmazott Core mikroarchitektúra.
A Pentium Pro-tól a Pentium III-ig A P6 mag volt a hatodik generáció az Intel x86-os mikroprocesszorainak sorozatában. A P6 mag első megvalósítása a Pentium Pro processzor volt, amely 1995-ben készült el, és ez volt az eredeti Pentium design (P5) közvetlen utódja.
Számos új technikát a P6 magban alkalmaztak először az Intelnél: Spekulatív végrehajtás és soron kívüli végrehajtás (out-of-order execution, az Intelnél saját terminológia szerint dinamikus végrehajtás, dynamic execution) amelyhez új véglegesítő egységek kerültek az utasítás-végrehajtó magrendszerbe. Ez csökkentette a futószalag-várakozásokat és részben elősegítette a jobb sebesség-skálázást a Pentium Pro és az azt követő processzoroknál. Szuperfutószalagos technika: a Pentium 5 fokozatú utasítás-futószalagját 14 fokozatúra bővítették a Pentium Pro-ban, mely a Pentium III processzorban 10 fokozatúvá alakult, és 12–14 fokozatú futószalagot kaptak a Pentium M processzorok. Fizikai címkiterjesztés (Physical Address Extension, PAE) és szélesebb 36 bites adatsín a 64 GiB fizikai memória támogatására (egy folyamat lineáris címtere továbbra is 4 GiB-ra korlátozódik). Regiszterátnevezés, mely lehetővé teszi a futószalagra került többszörös utasítások hatékonyabb végrehajtását. CMOV utasítások, melyeket erőteljesen használnak az optimizáló fordítóprogramok.
A P6 architektúra három generációt élt meg a Pentium Pro-tól a Pentium III-ig, és széles körben elismert alacsony fogyasztása, kiváló egészértékű számítási teljesítménye és viszonylag magas ciklusonkénti utasításszáma (instructions per cycle, IPC) miatt. A feldolgozómagok P6-os vonalát a NetBurst (P68) architektúra váltotta fel, mely a Pentium 4 processzorban jelent meg először. A NetBurst egy teljesen eltérő elveken alapuló kialakítás, mely leginkább a nagyon hosszú futószalagokra támaszkodik, előnyben részesíti a sokkal magasabb órajelfrekvenciákat, miközben az elérhető IPC értéke alacsonyabb, fogyasztása pedig magasabb.
P6 alapú csipek Celeron (Covington/Mendocino/Coppermine/Tualatin változatok) Pentium Pro Pentium II Overdrive (Pentium II csip 387 érintkezős Socket 8 foglalatban) Pentium II Pentium II Xeon Pentium III Pentium III Xeon
P6-os változatú Pentium M
Banias/Dothan változat Celeron M (Banias/Shelton/Dothan változatok) Pentium M A100/A110 EP80579 CE 3100
P6-os változatú Enhanced Pentium M
A Yonah CPU 2006 januárjában jelent meg a Core márkajelzés alatt. Egy- és kétmagos mobil változatokat árultak Core Solo, Core Duo, és Pentium Dual-Core márkanéven, és szerver-változatokat is kibocsátottak Xeon LV néven. Ezekben a processzorokban részleges, megelőző megoldásokat alkalmaztak a Pentium M hibáira, hozzáadva azokat a P6 mikroarchitektúrához: SSE3 támogatás egy- és kétmagos technológia, 2 MiB osztott L2 gyorsítótárral (a processzor szervezését átstrukturálva) megnövelt FSB sebesség, 533 MT/s vagy 667 MT/s kiépítésben 12 fokozatú utasítás-futószalag
Ezek a megoldások részben csak az alacsony fogyasztású CPU-k belső mikroarchitektúrájából következtek, átmenetet alkotva a P6 és a rákövetkező Core mikroarchitektúra között.
Yonah változat Celeron M 400 sorozat Core Solo/Duo Pentium Dual-Core T2060/T2080/T2130 Xeon LV/ULV (Sossaman)
Térkép
640px|Az Intel CPU magok fejlődése a NetBurst és P6-tó a Cannonlake-ig
Utód
Jegyzetek
Fordítás
Források További információk Kapcsolódó szócikkek Intel CPU mikroarchitektúrák listája
Kategória:Intel mikroprocesszorok
Kategória:CPU-architektúrák Kategória:X86 mikroarchitektúrák