Az erdei őselefánt (Palaeoloxodon antiquus, korábban Elephas antiquus) az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül az elefántfélék (Elephantidae) családjába tartozó fosszilis faj.
2016-ban, miután nukleinsavas DNS-vizsgálatokat végeztek az élő és kihalt elefántfélék között, a genetikusok rájöttek, hogy a Palaeoloxodonták valójában a Loxodontákal és nem pedig az Elephasokkal állnak közelebbi rokonságban.
Előfordulása bélyegkép|balra|250px|Az erdei őselefánt rekonstrukciója Az erdei őselefánt családjának egyik európai és nyugat-ázsiai képviselője volt, a középső és késő pleisztocén korokban, körülbelül - vagy talán évvel ezelőtt.Arcà A. 2014, Elephas antiquus depicted at Vermelhosa rock art? TRACCE Online Rock Art Bulletin, 31. Accessed at 23 November 2014 from http://www.rupestre.net/tracce/?p=7425.Cardoso J.L. 1993, Contribuição para o conhecimento dos grandes mamíferos do Plistocénico Superior de Portugal, Oeiras. Egyes őslénykutató szerint, a rokon ázsiai Palaeoloxodon namadicus, az erdei őselefánt, egyik alfaja vagy változata.
Meglehet, hogy a ciprusi törpe elefánt (Palaeoloxodon cypriotes) az erdei őselefántból fejlődött ki.
Megjelenése Az állat körülbelül 3,81–4,2 méter marmagasságú és 11,3–15 tonna tömegű lehetett. A faj hímjeinek átlag marmagassága 4 méter, súlya pedig 13 tonna lehetett. Hosszú agyarainak végei kissé felfelé görbültek.R. D. E. McPhee Extinctions in Near Time: Causes, Contexts, and Consequences p.262 A mai elefántoktól eltérően, az erdei őselefántnak hosszabb lábai voltak.
Életmódja Az erdei őselefánt a feltételezések szerint az erdőket kedvelte. A jégkorszakok közötti melegebb időszakokban élt nagyobb számban. Meglehet, hogy a jégkorszakok alatt délebbre költözött. A heidelbergi ember (Homo heidelbergensis) vadászhatott erre az állatra.
Jegyzetek
Források BBC News. 2004. Stone Age elephant remains found. Downloaded at 2 July 2006 from http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/england/kent/3821527.stm. Masseti, M. 1994. On the Pleistocene occurrence of Elephas (Palaeoloxodon) antiquus in the Tuscan Archipelago, Northern Tyrrhenian Sea (Italy). Hystni, 5: 101-105. Online pdf Shoshani, J., N. Goren-Inbar, R. Rabinovich. 2001. A stylohyoideum of Palaeoloxodon antiquus from Gesher Benot Ya’aqov, Israel: morphology and functional inferences. The World of Elephants - International Congress, Rome 2001. pp 665–667. Online pdf Wenban-Smith, F.F. & Bridgland, D.R. 1997. Newly discovered Pleistocene deposits at Swanscombe: an interim report. Lithics 17/18: 3–8. Wenban-Smith, F.F. & Bridgland, D.R. 2001. Palaeolithic archaeology at the Swan Valley Community School, Swanscombe, Kent. Proceedings of the Prehistoric Society 67: 219–259. Wenban-Smith, F.F., P. Allen, M. R. Bates, S. A. Parfitt, R. C. Preece, J. R. Stewart, C. Turner, J. E. Whittaker. 2006. The Clactonian elephant butchery site at Southfleet Road, Ebbsfleet, UK. Journal of Quaternary Science. Volume 21, Issue 5, p 471-483.
Fordítás
Kategória:Elefántfélék Kategória:Emlősfajok Kategória:Ázsia állatvilága a pleisztocénben Kategória:Európa állatvilága a pleisztocénben Kategória:Fosszilis ormányosok