Az Ericsson (Telefonaktiebolaget LM Ericsson) svéd távközlési vállalat, Jelenleg az Ericssonnál közel 93.000 szakember dolgozik és 180 országban vannak ügyfelei. A vállalat portfóliója hálózatok, digitális szolgáltatások, menedzselt szolgáltatások.
A céget Lars Magnus Ericsson (1846-1926) alapította 1876-ban.
2001 és 2012 között az Ericsson és a Sony közös tulajdonában volt a Sony Ericsson, mobil telefonokat gyártó vállalat. Az Ericsson volt a Bluetooth technológia megalkotója is, valamint a vállalathoz köthető az AXE, az ERLANG is.
A Bluetooth a svédországi Lundben lévő Ericsson laborban született meg az 1990-es években. A “kék fog” egy alacsony energiafelhasználású, peer-to-peer vezeték nélküli technológia, amely nemzetközi sztenderdje a kistávolságú, vezeték nélküli kapcsolatoknak. Mára nemcsak a mobiltelefonokban és a számítógépekben találjuk meg, hanem ott van szinte minden elektronikai, orvosi és egészségügyi, sport- és fitnesz eszközben, valamint az autókban és az okos otthonokban is.
Az Erlang (Ericsson language) az Ericsson által fejlesztett programozási nyelv, amelyet a digitális világ legnagyobb húzónevei, így a WhatsApp, az Amazon és a Facebook is használt. Eredetileg egy saját, Ericsson programnyelv volt, amely 1998-ban nyílt forráskódú lett. Az Erlangot megtaláljuk az Ericsson számos termékében, így az LTE mobilhálózatokban is.
Az AXE egy tároltprogram-vezérlésű elektronikus, digitális kapcsolórendszer, amely a vezérlést, a kapcsolómezőt és ellenőrző rendszereit illetően kizárólag elektronikus elemekből épült fel, és kopásnak kitett alkatrészeket (mint például az elektromechanikus központok) nem tartalmazott. Az AXE-t 1974-ben fejlesztette ki az Ellemtel, az Ericsson és a Televerket közös kutatás-fejlesztési leányvállalata. Magyarországon az első AXE-t 1989. március 7-én, a budapesti Nemzetközi Távhívó Központban helyezték üzembe – kizárólag távhívásra.
Története A kezdeti évek Lars Magnus Ericsson mint munkás kezdte pályafutását különböző műhelyekben. Első saját műhelyét 1876-ban indította, ahol matematikai és fizikai műszereket készítettek. Ez ugyanabban az évben volt, amikor Alexander Graham Bell szabadalmaztatta a telefont. Ericsson kihasználta azt, hogy Bell nem védte le szabadalmát a skandináv országokban, és telefonkészülékeket kezdett gyártani, ami a cég fő tevékenységévé vált. Első telefonkészülékei 1878-ban készültek, 22 darab úgynevezett "mágnestelefon, kürttel". A szembeötlően konstruktív tehetsége lenyűgözte a szakembereket és a készülékei hamar ismertté váltak a világpiacon. Nagy részben L. M. Ericssonnak köszönhető a svéd távközlési iparág magas pozíciója a világban.
Lars Magnus Ericsson 1846-ban, egy szegény gazdálkodó fiaként született. 1867-ben költözött Stockholmba, ahol műszerészként kapott állást. 1876-ban, Németországi tanulmányai után nyitotta meg saját műhelyét. Miután egy kis műhelyből nagyvállalattá alakította át cégét, Lars Magnus 1901-ben lemondott elnöki posztjáról és gazdálkodó lett Stockholmban. 1926-ban halt meg, kívánsága szerint jelöletlen sírban nyugszik. Ahogyan az életében, úgy a halálában is megmaradt magánembernek.
Lars Magnus mellett nem feledkezhetünk meg feleségéről, Hildáról sem, aki nem csak felesége volt, hanem sokféle módon vállalt szerepet az L M Ericsson & Co történetében. Mindenekelőtt Lars Magnus üzleti és tárgyalópartnere volt, de hozzá tartóztak a rézhuzalos elektromágneses tekercsek gyártásának feladatai is. Kezdetben sokat dolgozott egyedül, majd a vállalat növekedését követően a tekercseléssel foglalkozó osztályt vezette. Emellett gondoskodott a házukról és a négy gyermekükről; Johanról, Lars Magnusról, Gustafról és Annáról. Hilda Ericsson 1940-ben halt meg. 14 évvel élte túl férjét.
left|thumb|130px| Taxen, 1892
Anton Avén és Leonard Lundqvist a Stockholms Allmänna Telefon AB-nál 1884-ben feltalálta a telefonkagylót. Kezdetben ezt főleg a telefonközpont kezelői használták, akiknek szükségük volt egy szabad kézre, miközben az előfizetőkkel beszéltek. Ericsson korán bevezette a kagylót a készülékeinél, elsőnek 1892-ben a Taxen („tacskó”) asztali telefonnál.
Az L.M. Ericsson részvénytársaság 1896-ban LM Ericsson átengedte gyárait az újonnan alakult LM Ericsson & Co. részvénytársaságnak, amely 1 millió alaptőkével indul. Mint ügyvezető igazgató működik 1900-ig, amikor Axel Boström veszi át az feladatot. A következő évben távozik mint elnök és csak tagként marad az igazgató tanácsban. 2003-ig senki nem volt ilyen hosszú ideig vezető pozícióban a cégen belül. Az 1890-es években LM Ericsson & Co. mintegy 500 alkalmazottat foglalkoztat, és megkezdi nemzetközi tevékenységét. 1897-ben műhelyt nyit Szentpéterváron, 1901-ben Moszkvában és 1902-ben New Yorkban. Közösen a National Telephone Co.-val 1903-ban megalakítják a The British L. M. Ericsson Manufacturing Co. céget, amelyik gyárat működtet Beestonban. 1904-ben Ericsson telket vásárol Buffalóban, (New York) hogy gyárat építsen az LM Ericsson Telephone Manufacturing Co.-nak. Lengyelországban az első telefonközpont Varsóban készül el 1904-ben, és Lengyelország hamarosan az egyik legmodernebb telefonos ország lett.
Egyesülés a Stockholm Allmänna Telefon AB-vel 1918-ban a vállalat egyesül a Stockholms Allmänna Telefonaktiebolag-gal (SAT) (Stockholm Közszolgálati Telefonrészvénytársaság), hogy megerősítse pozícióját a szektorban és hogy növelje a vállalkozói szellemet a gyártásban. A cég nevét is megváltoztatják Allmänna Telefonaktiebolaget L.M. Ericsson-ra. Ugyanebben az évben államosítják az oroszországi gyárat, és Finnországban megalakul az LM Ericsson, az első skandináv leányvállalat. A cég neve 1926-ban változott meg a ma is használt Telefonaktiebolaget LM Ericsson-ra.
Az 1910-es években megkezdték az elektromechanikára épülő automata telefonközpontok fejlesztését, amit megkönnyített a SAT felvásárlása. Így született meg az 500-väljaren (500-választó) amit először 1923-ban Rotterdamban majd 1924-ben Stockholmban helyeztek üzembe. Ez volt az első lépés, ami megalapozta az Ericsson erejét a telefonközpontok terén. 1918-ban az LM Ericsson egy gyümölcsöző együttműködésre lépett a Telecommal és a Telivel a termékfejlesztés terén. 1956-ban megalakul az Elektroniknämnden (Elektronikai bizottság) a kutatás és fejlesztés (K+F) részleges összehangolására, majd 1970-ben a közös Ellemtel (LMtel) vállalat keretében a közös K+F tevékenységre. A Televerket (állami telefonvállalat) által kifejlesztett és tesztelt újításokat az Ericsson sikeresen értékesített külföldön, mint például a magán alközpontok és új telefon modellek.
1927-ben aláírtak egy 40 éves koncessziót a török kormánnyal, a főbb városok közötti telefonkapcsolat kiépítésére. Ivar Kreuger eladta az Ericsson részvényeinek 35%-át az Ericsson fő versenytársának, az ITT-nek. Az ITT fő részvényes lesz 1960-ig. A Kreuger csőd után a három fő tulajdonos, az ITT, a Wallenberg csoporthoz tartozó Stockholms Enskilda Bank és a Handelsbanken megállapodtak abban, hogy Wallenbergnek jusson a vezető szerep.
Midsommarkransen thumb|Az Ericsson székhelye 1940-2003 között
Az 1930-as évek második felében költözött a cég Stockholm akkor még kiaknázatlan területére, a Midsommarkransenre. Az Ericsson modern gyára évtizedekig uralja a területet az úgynevezett Ericsson szellemmel és egyfajta Ericsson város, LM-city (vesd össze Siemens Stadt Berlinben). A vállalat lelkesen támogatja a dolgozók szabadidős tevékenységét is, többek között a szabadidős klubok, mint például az LM Ericsson Fotoklubb és az Ericsson Film és Videó Club. Az 1960-as években a metrót elvezették Midsommarkransenig, az állomást Telefonplannak (Telefontér) nevezték. Az 1940-es években kifejlesztették a koordináta gép (keresztrudas) kapcsoló technológiát, amely domináns Ericsson technológia volt a nemzetközi piacon, de nem belföldön. 1947-ben az Ericsson átvette a RIFA kondenzátor gyártó irányítását, és 1948-ban megnyitotta a gyárat Söderhamnban. Az 1950-es években készülnek a klasszikus Ericofon telefonok, ismertebb nevén Kobra.
left|thumb|130px|Kobra, 1953
1970 – az AXE korszak 1970-es évek nagy megvalósítása az AXE rendszer volt. AXE volt az egyik első számítógépes telefonközpont és óriási siker lett. A 2000-es években még tovább fejlesztik, és ma a világ legszélesebb körben használt telefonos rendszere. Az AXE kompatibilis szinte minden mobil szabvánnyal, mint például a NMT (1G), GSM (2G) és az UMTS (3G). 1987-1995 között a legjelentősebb projektje az AXE-N, amely azonban sikertelen volt és 1995-ben teljesen leállították. Helyette egy kisebb, könnyebb változatot fejlesztettek ki, az úgynevezett AXD-t.
1980-as évek Egyesülés a DataSaab-bal Az 1980-as évek elején a Datasaab veszteséges lett, és ezért 1981-ben a vállalat fuzionált az Ericssonnal, ami 3900 alkalmazottat érintett. A Datasaab 90,5%-át az Ericsson vette meg, a fennmaradó 9,5%-ot pedig a Telecom leányvállalata, a Teleinvest. 1985-ben az Ericsson megvásárolta a Teleinvest 9,5%-át s így a Datasaab teljesen az Ericsson tulajdonába került. A korábbi Datasaab osztályból jött létre az Ericsson Information Systems AB (Ericsson információs rendszerek). A társaság kezelte a 2000-es sorozat mini számítógépeit és kifejlesztett több PC kompatibilis személyi számítógépet.
A FACIT AB beépítése 1983. január 1-jén, a FACIT AB svéd része beolvadt az Ericsson információs rendszerekbe (EIS). A Facitnak akkor mintegy 1400 alkalmazottja volt 13 országban, ebből 350 Svédországban. Az átvett termékek között voltak Facit 8111 irodai írógépek, Facit DTC6500 számítógépek, valamint mátrixnyomtatók és Facit 4070 lyukszalaglyukasztó. A Facit konszernhez tartozott a Zäta Tryckerierna AB nyomtatványgyártó cég is.
A számítógépes tevékenység eladása Ericsson befektetése a számítógépek területén nem jól sült el, és az Ericsson Information Systems 806 millió korona veszteséggel zárta az 1985-ös évet. Ennek eredményeként a tevékenység egyes részeit más üzleti egységekre tették át, de a veszteség folytatódott. 1988 áprilisában eladták a Nokia-nak az egész számítógépes tevékenységet, amely nagyjából megfelelt a korábban megvásárolt Datasaab-nak és Facit-nak.
Ericsson Cables Az 1980-as évek elején a Sieverts Kabelverk (Sievert kábelüzem) az olajválság következtében be kellett zárja a gyárait Piteå-ban és Sundbybergben. 1985 elején az Ericsson összecsapja a két tiszteletreméltó múlttal rendelkező vállalatot, a Sieverts Kabelverket és a Bofa AB-t és létrehozza az Ericsson Cables AB-t. 1988-ban az Ericsson Cables fennállásának 100. évfordulóját ünnepelte, mint akkor a legrégebbi aktív része a vállaltnak.
Az 1990-es és 2000-es évek Az 1990-es években az Ericsson jelentősen bővült. A legtöbb expanzió a vállalaton belül zajlott, az Ericsson Radio Systems AB már elkezdte felépíteni a tudásbázist a mobil bázisállomások és készülékek terén. Jó üzletkötések Szaúd-Arábiával és az aktív munka az NMT (Nordisk Mobiltelefonisystem ) és GSM (Groupe Spécial Mobile) rendszerek szabványosításával megalapozta a sikert. 1989-ben a General Electric-kel alakítottak egy közös tulajdonban lévő céget, hogy átvegye az irányítást az amerikai piacon. A vállalat nem ment különösebben jól, bár az értékesítés és a nyereség továbbra is növekedett. Az Ericsson 1994-ben átvette a közös vállalat irányítását, és átnevezte Ericsson Mobile Communications AB-nek (ECS).
Az Ericsson sikerei a mobil rendszerek terén nagyrészt az AXE központokkal és (az NMT esetében) a skandináv távközlési vállalatok kompetenciájával magyarázható. Gunnar Eliasson terjesztette elő azt a tézist, hogy az Ericsson GSM sikere teljes mértékben az Ericsson Radio Systems által az 1970-es években kifejlesztett digitális katonai rádiótól függött. Annak következtében teremtették meg a tudásbázist a frekvenciaugratásos technológia, a hibajavító kódolás, a TDMA rendszerek és a titkosítás terén. Az ide kapcsolódó katonai projektek, mint az Erieye pedig nagyot lendítettek az antenna technikán.