észak-koreai politikus és katonai vezető. , Észak-Korea vezetőjének nagybátyja, mentora, illetve évekig személyes tanácsadója volt. Özvegye , húga.

az észak-koreai politika egyik kulcsembere volt, egészen 2013 végéig, amikor letartóztatták és kivégezték. 2008-ban neves dél-koreai hivatalnokok és akadémikusok szerint ő volt a legesélyesebb arra, hogy utóda legyen. 2010 és 2013 között a Nemzetvédelmi Bizottság alelnöke volt, és többen is az ország második emberének tartották. Sokak szerint belső hatalmi harcok áldozata lett, de a legvalószínűbbnek tűnő álláspont az, hogy azért végezték ki, mert a Kínában végrehajtott pénzügyi reformokat akarta megvalósítani.

Tábornoki előléptetését halála környékén, nagy valószínűséggel 2011. december 25-én kapta, mivel akkor jelent meg először négycsillagos hadseregtábornoki egyenruhában, amikor meglátogatta az üvegkoporsóban fekvő hajdani vezetőt. „kulcsfontosságú tanácsadójának” titulálták.

Élete az észak-koreai Észak- tartományban, városában született, 1946. január végén, vagy február elején, családja legfiatalabb gyermekeként. Két nővére és két fivére ( altábornagy (1935–2009) és főhadnagy (1939–2006) volt. Eredményes tanuló volt, nagybátyja, (aki a Népi Fegyveres Erők miniszterhelyettese volt akkoriban, 1980-ban, szívrohamban hunyt el) tanácsára jelentkezett a fővárosi Egyetemre, ahova 1963-ban be is jutott, és gazdaságpolitikát tanult. Viszonya volt húgával, vel, aki szintén az egyetemre járt, de akkori vezető eltiltotta őket egymástól. Hogy biztosan távol tartsa őket, ot áthelyezte a i Gazdasági Egyetemre. Tanulmányait elit iskolában végezte 1966-ban, később pedig vel együtt tanult Moszkvában, 1968 és 1969 között.

A pár 1972-ben, visszatérésük után egy évvel egybe kelt, a frigyből egyetlen leánygyermek született, (1977–2006), aki Párizsban tanult cserediákként. A lányt később hazarendelték, mikor megtudták, hogy szeretője lett odakint, de mivel nem akart megválni kedvesétől, öngyilkosságot követett el 2006 szeptemberében. (Ugyanakkor a hivatalos észak-koreai álláspont szerint drogtúladagolásban halt meg.) Egy 2013. december 21-i közlemény szerint összes rokonát koncentrációs táborba vitték.

Pályafutása Kezdetek 1972-től a phenjani pártbizottság oktatója volt, de hatalmi törekvései miatt eltávolították hatalmi pozíciójából, és a kohóban kellett dolgoznia évekig. Rehabilitációja után, 1982-től az ifjúságpolitikával, majd 1985-től a főváros építkezésével foglalkozott. 1986-ban került be a Központi Bizottságba, ahol képviselő posztot töltött be. 1987-ben, mikor elhunyt az akkori állambiztonsági miniszter, jelölte et annak utódjául, de elutasította, azzal az indokkal, hogy „túl kapzsi”. Pár évvel később, 1989-ben már a párt Központi Bizottságának megfigyelő tagjává választották. 1992-ben vált a szervezet teljes jogú tagjává, ekkor kapott nagyobb hatáskört is. 1992-ben a Koreai Munkapárt Szervezési és Irányítási Részlegének igazgatóhelyettese lett. Számos delegáció tagja volt, gyakran látogatott Dél-Koreába is. Egy izraeli sajtóértesülés szerint és 1993-ban, Izraelben személyes képviselőiként tárgyalt atomfegyverek vásárlásáról, de a tárgyalások eredménytelennek bizonyultak.

ot Dél-Korea Nemzetgyűlése szerint 2004. november 25-én eltávolították hivatalából, és házi őrizetbe helyezték.

Visszatérése 2006 januárjától bukkant fel újra, részt vett hivatalos kínai látogatásain. 2006. október 15-én autóbalesetet szenvedett, amikor a sofőrje által vezetett szolgálati Mercedesen áthajtott egy teherautó, a phenjani diadalív közelében. életét éppen hogy meg tudták még menteni, viszont nem ez volt az első alkalom hogy politikusok autóin teherautók, vagy munkagépek mentek át. A hasonlóan reformok felé hajló 2003-ban éppúgy autóbalesetben vesztette életét.

2007 októberében a Koreai Központi Hírügynökség megerősítette, hogy megkapta az újonnan létrehozott Koreai Munkapárt igazgatóhelyettesi posztot, így ő lett a rendőrségi, bírósági, és egyéb belbiztonsági ügyek felelőse. Később kiderült, hogy már valójában kinevezett igazgatója volt az adminisztrációs részlegnek, a Munkapárt régi ügynökségét megszüntették 1990-ben, és újra létrehozták a Szervezési Osztály kettéválasztásával.

ot 2009 áprilisában megválasztották a Nemzetvédelmi Bizottság tagjává, majd 2010 júniusában a szervezet egyik alelnökévé. Ez a szervezet Észak-Korea de facto döntéshozási szerve, így gyakorlatilag az ország második emberévé, helyettesévé lépett elő, ez pedig azt eredményezte, hogy a külföldiek körében elkezdtek kételyek felmerülni , mint utód felől. politikai szerepét látszólag növelte halála, aki egyébként egy magas rangú vezető, és által megbízott döntő felügyelő volt Észak-Koreában. Később, a Koreai Munkapárt 2010. szeptemberi konferenciáján a politikai hivatal megfigyelő tagjává választották, továbbá az adminisztrációs részleg igazgatója is lett.

2011 után 260px|bélyegkép|jobb|Hadseregtábornoki rendfokozati jelzés, ilyen váll-lapja volt nek is, 2011 és 2013 között

2011. december 25-én a Koreai Központi Televízió felvételein tábornoki egyenruhában látható. Egy szöuli elemző szerint ez volt az első ilyen alkalom. Megjelenése azt sugallta, az újdonsült tábornok kulcsszerepet játszik a Koreai Néphadseregben, és hűségesküt tett nak. pályafutása az új vezető uralma alatt eleinte továbbra is sikeresnek bizonyult: 2012-es kínai látogatása során különleges ellátást kapott, amiben addig csak a hajdani vezető, részesülhetett. Fontosságát és elismertségét jól mutatta, hogy még az Észak-Koreában dolgozó kínai nagykövet, is hazautazott, hogy személyesen üdvözölhesse Kínában.

2012. augusztus 17-én találkozott Kína miniszterelnökével, ban. Ezen kívül találkozott Kína elnökével, val, val, gel, nel, gel, nel, és nel, Kína külügyminiszter-helyettesével. Ő volt a képviseleti vezetője annak a bizottságnak, ami a gazdasági és kereskedelmi zóna illetve a és -szigeteki gazdasági zóna fejlesztéséért jött létre.

A bejelentésben a Koreai Munkapárt központi adminisztrációs bizottságának főnökeként, a KMP Politikai Hivatalának tagjaként és a Nemzetvédelmi Bizottság alelnökeként szerepelt. azt mondta, hisz abban, hogy a Kínával kialakított kétoldalú kapcsolatok fontosak, és „ez a mély barátság nemzedékről nemzedékre fog továbbszállni”. hangsúlyozta -nel való találkozásán: „A KNDK szoros együttműködésben szeretne dolgozni Kínával a gazdasági zónák kialakítása érdekében.”

2012. november 4-én a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának Politikai Hivatala meghozott egy döntést, miszerint megalapítják az Állami Fizikai Kultúráért és Sportirányításért Felelős Bizottságot, és ennek elnöke lesz.

2013 januárjában találgatások indultak, miszerint ki lett nevezve a legfelsőbb döntéshozás vezetőjévé, és a hivatali ranglétrán is magasabb fokra lépett. Elmozdította a tábornoki vezérkar korábbi főnökét, , (aki egyben a Központi Katonai Bizottság igazgatóhelyettese is volt) és még saját feleségét, t is. Kutatók szerint ki lehetett nevezve a Legfelsőbb Népgyűlés Elnökségének elnökévé (névlegesen államfővé) vagy miniszterelnökké, így leváltva a jelenlegi, 80 évnél idősebb hivatalnokokat. kísérte t és amikor a Népbiztonsági Minisztériumot látogatták meg, 2013. május 1-jén.

Eltávolítása és kivégzése et 2013. december 9-ig eltávolították minden addig betöltött hivatalából. Bukásának egyik előszele volt, hogy egy december 7-én sugárzott dokumentumfilmben már kiretusálták az arcát, esetenként pedig a felismerhetetlenségig eltorzították. Ezután, december 8-án kizárták a Koreai Munkapártból. Két társát, és , akiket bűntársként idéztek be, és ítéltek el, már novemberben kivégezték. Előbbit a hivatalos vádirat szerint a rendszer megtagadásával, pártellenes szervezkedéssel, míg az utóbbit visszaéléssel vádolták, és ítélték halálra.

ot 2013. december 9-én elhurcolták a Munkapárt kongresszusáról, és letartóztatták. A bíróság hivatalos álláspontja szerint „ideológiailag elhajlott, a kapitalista életmód befolyása alá került, elegáns éttermekbe járt, kaszinókban költötte az ország birtokában lévő külföldi valutát, a tengerentúlon kezeltette magát egészségügyi problémáival, rossz gazdasági döntéseket hozott, elkótyavetyélte az ország értékeit, kenőpénzt fogadott el, szeretőket tartott, kábítószert fogyasztott, és ellenforradalmi csoportot vezetett”. Emellett azzal is megvádolták hogy pártellenes szavakat hirdetett, állami pénzen luxuscikkeket vásárolt, áron alul adott el észak-koreai cikkeket Kínának, fényűző életet élt, és puccsra készült.

Elfogása után, mikor a lakosok tudomást szereztek a történtekről, olyan felvételeket mutatott be a Koreai Központi Televízió, amiken a phenjaniak azt kérték: „Hozzátok ide et, és bedobjuk a tengerbe!” Egy másik felvételen egy férfi szerint „őrült volt , ha azt hitte, hogy megbuktathatja t”. Egy harmadik phenjani lakos azt nyilatkozta: „Az árulóknak, akik el akarják pusztítani népünk egységét, a kivégzés enyhe büntetés. Szét kellett volna tépni, és a történelem kukájába dobni.”

A hivatalos álláspont szerint a „hazaáruló” címmel bélyegzett be is ismerte bűneit, és a puccskísérletet azzal magyarázta, hogy „a jelenlegi vezetés alkalmatlan hivatalára, mert nem tudja kezelni a gazdasági helyzetet, és biztosítani a lakosság életszínvonalát”.

Bizalmasait már korábban kivégezték, őt pedig december 12-én ítélte halálra a rendkívüli bíróság, és az ítéletet – korábbi híresztelések szerint – géppuskával (később kiszivárogtak adatok, miszerint légvédelmi gépágyúval) azonnal végre is hajtották. Később napvilágra került olyan hír, miszerint kiéheztetett kutyákkal tépették szét , de erről hamarosan kiderült, hogy nem igaz.

2014. január 21-én a YouTube-ra felkerült egy videóriport, amiben részletes leírást adnak észak-koreai lakosok a kivégzés körülményeiről. Sokan közöttük dicsérik nagybátyját, és arról is beszélnek, hogy nélküle holtvágányra fog kerülni az ország. Az általuk mondottak vagy eltorzítva, vagy dél-koreai kommentátorok által felolvasva hallhatóak. A leírásokat összevetve a kivégzés úgy zajlott le, hogy ot először légvédelmi gépágyúval lőtték szét, egészen a felismerhetetlenségig, majd lángszóróval hamvasztották el maradványait. - YouTube (a videóban rekonstrukciós animáció is található)

Következmények Miután kivégezték, amellett hogy árulónak nevezték, emberi hulladéknak, söpredéknek is bélyegezték őt, és számos múltbéli, „minden képzeletet felülmúló bűncselekmények sorozatának” elkövetésével vádolták meg.

2013. december 14-én visszarendelte országába a Kínában dolgozó észak-koreaiakat, mivel feltehetőleg őket is ki akarja végeztetni. kínai külügyminiszter és Szergej Viktorovics Lavrov, Oroszország külügyminisztere telefonon megállapodott, hogy folytatják az észak-koreai nukleáris leszereléssel kapcsolatos tárgyalásokat.

t, özvegyét nem érintette, és nem is fogja érinteni férje kivégzése. Az asszonyt december 15-én kinevezték oszlopos párttag temetésének főszervezőjévé, miután a politikus fél évszázados munka után szívbetegségben elhunyt 2013. december 13-án.

Ugyanakkor többi közeli ismerősét, családtagját hazarendelték. Észak-Korea kínai nagykövetét, aki közeli társa volt, visszahívták, viszont dél-koreai források szerint nem leszámolni akar vele a kormány, csak a „szokásos” dolgokat intézték. Hasonlóképpen december elején unokaöccse , Észak-Korea malajziai nagykövetét szintén hazarendelték, akárcsak a sógorát, t, aki Észak-Korea kubai nagyköveteként szolgált.

Eltüntetése a múltból A Koreai Központi Televízió által bemutatott régebbi felvételekről egyszerűen eltűnt, kiretusálták, de Észak-Korea hajdani második emberét nem csupán a képi anyagokról tüntették el, hanem az internetes sajtóból is. Frank Feinstein, az NK News hírportál elemzője szerint a Koreai Központi Hírügynökség weboldaláról közel 100 ezer vele kapcsolatos cikket és híradást töröltek, míg a Rodong Sinmun („Munkásújság”) honlapjáról 20 ezret távolítottak el, szintén ezzel az indokkal.