bélyegkép|260px|jobbra|A Petőfi házaspár szobra a koltói Teleki-kastély kertjében
A Szeptember végén Petőfi Sándor 1847 szeptemberében írt elégiája, amelyet feleségéhez, Szendrey Júliához írt. Petőfi és Szendrey 1847. szeptember 8-án házasodtak össze, és ezután Koltóra mentek nászútra, ahol a Teleki-kastélyban töltötték a mézesheteket. Itt keletkezett a vers.Petőfi Sándor: Szeptember végén elemzés Irodalom Érettségi 2013
Szerkezete A mű három nyolcsoros versszakból áll, rímképlete keresztrím (ABABCDCD). Sorai bizonyos felfogás szerint felütéssel kezdődnek és daktilikusan folytatódnak, más nézőpont szerint anapesztikusak.Kulturális enciklopédia Petőfi Sándor
Az első szakaszban a költő párhuzamot von az ősz, mint a nyárból a télbe való átmenet és saját életkora, mint az ifjúságból az öregségbe és a halálba való átmenet között. Az eszmei párhuzamot erősíti a „lent” (a nyár viruló termékenysége) és a „fent” (a tél, mint az elmúlás jelképe) közötti szembenállás.
A második szakasz kezdősora („Elhull a virág, eliramlik az élet...”) Kosztolányi Dezső szerint a legszebb magyar verssor. Az ezt követő sorokban a lírai én a szerelmes boldogság múlékonyságán lamentál, és feleségének felteszi a kérdést, hogy ha megözvegyülne, megházasodna-e újra.
A harmadik versszakban azután szentimentális ígéretet tesz, hogy ha özvegye új párt is választana, ő akkor is, a halálon túl is szeretni fogja feleségét.
Petőfi a vers keletkezése után nem egészen két évvel meghalt, Szendrey Júlia pedig a következő évben újra férjhez ment.
A vers Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet... Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könyűimet érted, Ki könnyeden elfeledéd hivedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Források
További információk
Szeptember végén „A 12 legszebb magyar vers”-projekt rendezvénysorozat első konferenciája (Koltó, 2007. szeptember 28–30.) előadásainak szerkesztett és bővített anyaga (mek.oszk.hu)
Kategória:Petőfi Sándor művei Kategória:Szeptember