Paulus Stephanus Cassel, született Selig Cassel (Glogau, 1821. február 27. – Berlin–Friedenau, 1892. december 24.) német teológus és kultúrtörténész, David Cassel testvéröccse.
Élete
Középiskolai tanulmányai Glogau és Schweidnitz gimnáziumaiban végezte, majd a berlini egyetem hallgatójaként Ranke történész tanítványa volt. Keresztény barátai hatására 1855-ben ő is erre a hitre tért, a keresztségben a Paulus Stephanus neveket vette fel. 1850 és 1856 között az Erfurter Zeitung szerkesztője volt. Előbb erfurti királyi könyvtárnok, 1866-ban a porosz képviselőház tagja, 1867-ben a berlini Krisztus-templomban hitszónok lett. Nagy feltűnést keltettek a német fővárosban (1869–70-ben és máskor) tartott nyilvános felolvasásai a pápák története köréből és a porosz–francia háború után mondott Deutsche Reden-jei (2. kiad. Berlin, 1871). 1891 tavaszán vonult nyugdíjba, azonban írói és szónoki tevékenységét ezután is folytatta.
Munkái
Magyarische Altertümer (Berlin, 1848) Eddische Studien (Weimar, 1856) Der Schwan in Sage und Leben (Berlin, 1861, 3. kiadás 1872) Weihnachten - Ursprung, Bräuche und Aberglaube (uo. 1862) Das Evangelium der Söhne Zebedäi (Bielefeld, 1870) Kaiser- und Königsthrone (Gotha, 1874) Löwenkämpfe von Nemea bis Golgatha (uo. 1875) Fredegunde, novella (1883) Aus Litteratur und Geschichte (Lipcse, 1885, 2. kiad. 1886) Japanische Sagen (1885) Zoroaster (1885); Krit. Briefe über die Probebibel (1885) Friedrich Wilhelm II. (1886) Der Elefantenorden (1888) Philippus der Kaiser eine Apologie (1888) Il Veltro. Dantische Studie (1890) Vorträge über die sociale Frage (1891)
1875 óta kiadta a Sunem című teológiai heti folyóiratot. Összes kisebb műveit halála után adták ki Erfurtban. Az első kötet 1893-ban jelent meg.
Jegyzetek
Források
HaGefen Publishing
Kategória:Német teológusok Kategória:Német történészek Kategória:Zsidó származású németek Kategória:1821-ben született személyek Kategória:1892-ben elhunyt személyek