A 1801, vagy másként a 1801VMx, K1801VMx (cirill betűkkel: 1801ВМx) jelű sorozat egy szovjet fejlesztésű 16 bites mikroprocesszor-család, melynek gyártása 1980-ban kezdődött és napjainkban is tart. A sorozat a belső (szovjet) fejlesztésű Elektronika NC architektúrából alakult ki, és binárisan kompatibilis a DEC PDP–11-es gépcsalád processzoraival. Kifejlesztésénél az eredeti cél egy egylapkás mikrovezérlő-típus megalkotása volt, amely a (cirill betűs) 1801ВЕ1 jelölést kapta. Ez az Elektronika Kutatóintézet saját fejlesztése, a K587 bitszelet-technikájú processzor-csipkészlet továbbfejlesztésén alapult és a lapkát egyéb perifériákkal is bővítették, pl. RAM, ROM, timer. Később a K587-es architektúrát rendeletileg a PDP–11 kompatibilis utasításkészlet váltotta fel, amely így is maradt a sorozat későbbi tagjaiban.

Első modellje 1980-ban jelent meg, ám azóta rengeteg változata készült és a legnépszerűbb szovjet mikroprocesszorok egyike. A Szovjetunióban az 1980-as években ez a processzortípus uralta a beágyazott rendszerek és a katonai alkalmazások területét, de egyéb területeken is felhasználták, pl. grafikus számológépekben (Elektronika MK-85), ipari CNC gépekben (Elektronika NC sorozat), legközismertebb alkalmazása azonban a sokféle szovjet általános célú mini- és mikroszámítógépekben volt, pl. az SzM EVM, DVK, UKNC és Elektronika BK (БК: бытовой компьютер, otthoni számítógép) sorozatokban. A DVK gépek processzoraként szerepet játszott a UNIX világ Szovjetunióbeli térhódításában is. Az IBM PC elterjedése kiszorította a piacról (a mikrogépek szinte teljes elsöprése mellett), történetének késői szakaszában a BK demo-gépekben használták tovább.

Közvetlen nyugati analógja nincs. A leginkább hasonló processzor az egylapkás DEC T–11, de az egyezés nem teljes; emellett a T–11-nek van egy teljes klónja is, a K1807VM1 (К1807ВМ1) jelű. A másik közel hasonló az LSI–11/03 csipkészlet (LSI áramkörökkel felépített áramköri panelek, ezekből épül fel a PDP–11/03 mikrogép) – ennek megfelelője volt az Elektronika-60 (ipari mikrogép), ám ettől eltérően a K1801 mikroprocesszorok egylapkás felépítésűek.

A processzorokat az Angsztrem (Zelenográd) és az Eksziton (Pavlovszkij Poszad) vállalatok üzemeiben gyártották. Később az UKNC iskolaszámítógépek gyártása érdekében a KM1801VM2 (КМ1801ВМ2) processzor gyártása megindult Szolnyecsnogorszkban is.

Fejlesztés Az 1801 sorozatú processzor-rendszerek fejlesztésének története az 1970-es években kezdődött, mikor egy mérnökcsoport a D. I. Jugyickij vezette zelenográdi Speciális Számítóközpontban (Специальный вычислительный центр, СВЦ) kifejlesztette első 16 bites mikroszámítógépét, az Elektronika NC-1-et (ez volt egyben az első szovjet fejlesztésű egykártyás mikroszámítógép). Ez a gép, melyet közvetlenül az SzM EVM sorozat konkurensének szántak, 1973-ban készült el, processzora a 4 bites K587-es csipkészlet elemeiből épült fel, melyet gyakran az első szovjet mikroprocesszornak is neveznek. Leszármazottai népszerűek lettek, széles körben alkalmazták különböző vezérlő- és távközlési rendszerekben. A processzorok bitszelet-technikájú felépítéséből következett ezek nehézkes alkalmazása, különösen katonai téren, így felmerült az igény az egylapkás processzorok iránt.

1980-ban az első 1801-es CPU-t szánták ennek a résnek a betöltésére, a K1801VE1 modell gyártásba került. Ez lényegében egy mikrovezérlő volt, melynek lapkáján a processzor mellett 256 bájt RAM, 2 KiB ROM és egyéb perifériavezérlő áramkörök kaptak helyet; bár még mindig az Elektronika NC utasításkészletén alapult, de már kompatibilissé tették a DEC Q-Bus sín szovjet másolatával, ami bevett ipari szabvánnyá vált akkorra. A periféria-áramköröket az ipar nem tudta kihasználni, emiatt mikrovezérlő helyett inkább általános célú processzorként használták. Ez maga után vonta a csip egyszerűsítését, tehát a felesleges egységeket eltávolították a lapkáról. Ekkorra azonban a Speciális Számítóközpont, a processzor gazdaszervezete, elvesztette az aktuális hatalmi játszmát (ami egyébként az egész szovjet ipart átjárta).

A szovjet ipar bürokratikus rendszerében a döntéseket gyakran nem a gazdasági érdekek határozták meg, hanem a különböző szervezetek és hivatalnokok hatalmi játszmáinak eredménye. Ez vezetett, szakmai téren elért sikerei ellenére, a Speciális Számítóközpont hirtelen feloszlatásához is. Míg a központ munkatársainak fenntartásai voltak a nyugati technológia visszafejtésével és lemásolásával szemben, az Elektronikai Ipari Minisztérium e mellett, az igényeket gyorsabban és biztonságosabban kielégítő módszer mellett döntött. A Speciális Számítóközpont 1976-ban fel lett oszlatva, technológiai bázisát az Angsztrem vállalat vette át, néhány laboratóriuma a Precíziós Technológiai Kutatóintézethez (NII TT, НИИ точной технологии, НИИ ТТ) került, amelynek nem igazán volt ezekre szüksége, míg más laboratóriumok a frissen létrehozott Tudományos Központ tudományos-ipari egyesülésbe (NPO NC) olvadtak be.oroszul: "НПО НЦ": Научно-производственное объединение "Научный центр"

Ez a hirtelen átszervezés okozta az Elektronika NC platform feladását – ez a platform csak az NC-1 gépen alapuló CNC gépekben élt tovább, amelyek közül néhányat még ma is használnak –, és a PDP–11 kompatibilitás kvázi-szabványként való elfogadását – ezt PDP fordulat-ként is emlegetik az orosz irodalomban. Így tehát az új, egyszerűsített CPU mikrokódját újratervezték és kompatibilissé tették az LSI–11 utasításkészlettel. Az új processzor 1982-ben készült el és a K1801VM1 jelölést kapta. Ezt egészítette ki a 600 kapus KR1801VP1 kapumátrix, amelyet különféle támogató áramkörök megvalósítására használtak, a 64 kibibites KR1801RE2 ROM csip, és a 64 kibibites K573RF3 EPROM. Ezek együtt alkották az 1801-es család első széles körben alkalmazott generációját.

Technikai tulajdonságok A családba tartozó összes CPU az Elektronika NC mikroarchitektúrán alapuló, egylapkás, 16 bites mikroprocesszor; a család egyetlen tagja, az első K1801VE1 mikrovezérlő a többitől eltérő egyedi utasításkészlettel rendelkezik. A többi felújított mikrokódot kapott, mely az LSI-11 architektúrát szimulálja. Az egyes modellek különböznek órajelükben, utasításkészletük bizonyos részleteiben (az első modellekből pl. hiányzott a MUL és a DIV utasítás, és nem minden processzorban vannak meg ugyanazok a kiterjesztett utasítások), tokozásban és a címsín szélességében (a késői modellek már 22 bites címzést tettek lehetővé).

K1801VE1 Utasításkészlet: Elektronika NC Gyártástechnológia: NMOS Sín: Q-bus, multiplexelt Órajel: — Tokozás: 42 lábú keramikus planár, a CERDIP és SOIC közötti átmenet Mikrovezérlő RAM: 256 bájt (128 16 bites szó) ROM: 2 KiB (1024 16 bites szó)

K1801VM1 right|thumb|180px|K1801VM1. Utasításkészlet: LSI-11 (nem tartalmazza az EIS kiterjesztett utasításkészletet) Gyártástechnológia: NMOS Lapkaméret: 5×5 mm, 50000 tranzisztor Sín: МПИ (Q-Bus, multiplexelt) Órajel: — Tápfeszültség: +5 V Fogyasztás: 1,2 W Tokozás: 42 lábú keramikus planár

K1801VM2 right|thumb|180px|KM1801VM2 Utasításkészlet: LSI-11 (MUL/DIV értelmezett, a FIS lebegőpontos utasításkódokat ROM megszakítás-rutinok végzik) Gyártástechnológia: NMOS Lapkaméret: 5,3×5,35 mm, 120000 tranzisztor Sín: МПИ (Q-Bus, multiplexelt) Órajel: 2 – 10 MHz Tápfeszültség: +5 V Fogyasztás: 1,7 W Tokozás: 40 lábú CERDIP(KM1801VM2)/PDIP(KR1801VM2)

Két külön címtere van, amelyek közt képes gyorsan átváltani. Ezt a FIS lebegőpontos utasításkészlet megvalósítására használták fel, amelyeket nem mikrokóddal oldottak meg, hanem az árnyék-ROM-ban implementált megszakításkezelőkkel.

UR1801VM2 Katonai változat, megváltoztatott tűréshatárokkal, PDIP tokozású.

1806VM2 (N1806VM2) right|thumb|180px|N1806VM2 Gyártástechnológia: CMOS Órajel: 0 – 5 MHz Tápfeszültség: +5,5 V Tokozás: 42 lábú keramikus planár (1806VM2) or 64 lábú CQFP (N1806VM2)

T36VM1-2 (KA1013VM1) Mikrovezérlő. Az 1806-os magot tartalmazza, a lapkán kialakított ULA tömbökkel megvalósított támogató logikával együtt. Van benne billentyűzetvezérlő, UART, párhuzamos interfész, memóriakezelő, watchdog timer és teljesítményvezérlő (power management unit, PMU) egység. Külső memóriát kezel.

K1801VM3 (N1801VM3) right|thumb|180px|KM1801VM3, egy későbbi CERDIP kiépítésű csip Utasításkészlet: LSI-11 (EIS és MMU megvalósítva) Gyártástechnológia: NMOS Lapkaméret: 6,65×8 mm, Sín: МПИ (Q-Bus, multiplexelt) Órajel: 4 – 6 MHz, 8 MHz 1991-től Tápfeszültség: +5 V Fogyasztás: 1,7 W Tokozás: 64 lábú CERDIP(K1801VM3)/64 lábú CQFP(N1801VM3) Címsín: 22 bites Támogatja lebegőpontos társprocesszor használatát

KA1801VM4 (KN1801VM4) right|thumb|180px|KN1801VM4 mérnöki minta Lebegőpontos koprocesszor / társprocesszor a VM3 számára, 32/64 bites, órajele 6 MHz (8 MHz 1991 után) Egyes DEC PDP-11 FPU utasítások: LDUB, LDSC, STA0, STB0 és STQ0 nem implementáltak.

Felhasználás A CPU-kat az alábbi eszközökben használták: Szojuz-Neon PC-11/16 PC (N1806VM2 csippel), teljesítménye az IBM PC AT gépéhez hasonló DVK professzionális mikrogép sorozat UKNC iskolaszámítógépek (KM1801VM2 csip) BK otthoni számítógépek (KM1801VM1) Elektronika NC-31 eszterga-vezérlő CNC "Romaska" elektronikus írógép Különféle katonai és ipari alkalmazások

Jegyzetek

Források Микропроцессоры и микропроцессорные комплекты интегральных микросхем. Том 2., под редакцией Шахнова В. А. — М.: «Радио и связь», 1988. стр. 7-20.

Отраслевой стандарт ОСТ11-348.918-83. Микросхемы интегральные серии К1801. Руководство по применению.

További információk Музей электронных раритетов — 1801ая серия Elektronikai ritkaságok múzeuma, 1801-es sorozat Музей цифровой археологии — справочник по системе команд 1801ВМ1 Digitális archeológiai múzeum: az 1801VM1 utasításkészlete A Brigantina rádióvevőkészüléknek szentelt oldal Program- és dokumentációarchívum az УК-НЦ, ДВК és БК gépekhez

Kapcsolódó szócikkek PDP–11 Л1839ВМ1

Kategória:Mikroprocesszorok Kategória:Szovjet számítástechnika Kategória:PDP-11 Kategória:16 bites mikroprocesszorok Kategória:1980 számítástechnikai újdonságai