Hubert Géza Wells (Gyugy, 1934. augusztus 15. – 2022. december 25.) hollywoodi magyar állatidomár eredeti neve: Will Hubert Géza.
Az 1950-es évek elején került kapcsolatba a filmvilággal, Homoki Nagy István Cimborák című kétrészes filmjének forgatásán dolgozott. Az 1956-os forradalmat követően külföldre távozott, az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Itt az 1960-as évek közepétől bontakozott ki állatidomári karrierje: filmekben és televíziós produkciókban vett részt, idomított például oroszlánt, tigrist, leopárdot, elefántot, majmot, tengerimalacot, kutyát és farkast. Szakmai pályafutásának csúcspontját a hétszeres Oscar-díjas Távol Afrikától (1985) című film jelentette, amely személyes kedvence, mert idomított oroszlánjaiból a maximumot tudta kihozni a forgatáson. Karrierje szempontjából fontos alkotás a Sheena, a dzsungel királynője (1984) is, amelyben oroszlánnal, elefánttal, majmokkal, orrszarvúval és más egzotikus állatokkal dolgozhatott együtt, ráadásul munkáját mind szakmailag, mind anyagilag megbecsülték a film alkotói. 2004-ben vonult vissza. Azóta felváltva él az Egyesült Államokban és a Zala megyei Gelsén. Ahogy ő mondja: „Kalifornia az otthonom, de Magyarország a hazám.” Wellst a magyar média gyakran emlegeti Oscar-díjas állatidomárként, ez azonban pontatlan megfogalmazás, mivel az ő szakmájában nem osztanak Oscar-díjat, munkájával azonban számos Oscar-díjas film sikeréhez hozzájárult.
Karriertörténet A gyermekkor Wells bajor származású édesapja, Will Károly, erdőmérnökként dolgozott egy grófi birtokon. Édesanyja Sebestyén Mária, akinek a szülei Sebestyén Géza (1874-1931), gelsei földbirtokos, Zala vármegye törvényhatóságának a tagja, és a polgári származású Nuszer Mária (1889-1978) voltak. Anyai dédszülei, a polgári származású Sebestyén József és Offner Anna voltak. Ez a család eredetileg a "Sebestián" vezetéknevet viselte, de 1902-ben a gelsei lakos, József és fia Géza, "Sebestyén"re változtatták meg.Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)1902-01-02 / 1. szám Wells Hubert tekintélyes ősei között találhatóak anyai dédszülei, ifjabb csatári Nuszer János, gróf Károlyi uradalmi ispánja, és báró Hagen Irma (1855-1919). Ez az ifjabb Nuszer János, idősebb Nuszer János (1812-1882), Munkács város polgármestere, és csatári Hoffman Cecilia (1816-1904) fia volt. Sebestyén Gézáné Nuszer Máriának a fivére csatári Nuszer Lajos, munkácsi közkórházi főorvos, valamint gyermekei Nuszer János Lajos, Nuszer Mária, és Nuszer Matild magyar nemességet, családi cimert és a "csatári" nemesi előnév adományozásában részesültek 1901. október 25-én I. Ferenc József magyar királytól.K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 71. kötet - 58 - 60. oldal
Will Károly, fiának, Will/Wells Hubert Gézának, az erdészek és vadászok védőszentje után adta a Hubert nevet és még két szent (Szent László és Pál apostol) nevét, valamint a Géza keresztnevet. A férfi részt vett a gróf fényűző életvitelében, ám ehhez nem volt meg a kellő anyagi fedezete, így idővel eladósodott. Wells négyéves volt, amikor édesapja Ausztriába távozott. A csonka család ekkor költözött Gelsére. A gyerek további nevelésében a család minden tagja részt vett: az édesanya, az egyik nagymama és nagynéni, valamint két nagybácsi, Sebestyén Pál (1918-1942), okleveles gazda, tüzérhadapród, és dr. Sebestyén József (1911-1973). Sebestyén Pál a testmozgásra, József a munkabírásra és a fegyelemre nevelte unokaöccsét. A vidéki életformának és a Balatonon töltött nyaraknak köszönhetően Wells megismerte és megszerette a természetet, a „magyar tenger” növény- és állatvilágát. Gyerekkora nyugodtan és boldogan telt. Fantáziáját különösen megmozgatták a családi könyvtárban található útleírások és vadászhistóriák, melyek többnyire afrikai élményekről szóltak. Nagy hatást gyakorolt rá élete első mozifilmje is, a közeli városban megtekintett Tarzan-produkció Johnny Weissmüllerrel. 1939 nyarán rokonai elvitték a budapesti Állatkertbe, ahol először látott oroszlánt. Saját bevallása szerint ekkor határozta el, hogy egész életében állatokkal szeretne foglalkozni, de akkor még nem idomár akart lenni, hanem oroszlánvadász.
A háborús évek 1942-ben Sebestyén Pált besorozták, és novemberben az orosz frontra küldték. Wells nagyanyja, csatári Nuszer Mária, minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy fiát felmentsék a katonai szolgálat alól, de a hazafias érzelmektől fűtött Pál mindenképpen harcolni akart „a vörös métely, az istentelen bolsevikok” ellen. A fronton halt meg, egy szovjet ágyúgolyó telibe találta a lovával együtt.Az állatidomár is ember, 28. o. Huszonnégy évet élt. A háború eleinte távol zajlott az otthon maradottaktól. A másik nagybácsi, dr. Sebestyén József esküvője is erre az időszakra esett; József elvette a tekintélyes nemesi származású felsőpataki Bosnyák családból való felsőpataki Bosnyák Mária Zsófia (1921-1975) kisasszonyt, vitéz felsőpataki Bosnyák Andor (1896-1942), Zala vármegye törvényhatósági bizottságának a tagja, szkv. huszárszázados, és pálfiszegi Pálffy Ilona (1903-1943) lányát.Boldogfai Farkas Ákos András. A Pálffy család (pálfiszegi). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2020. XVI. Évfolyam. Budapest. 211.o.) 1945 márciusában azonban bedübörögtek a faluba a szovjet tankok. Wellsék házába orosz tisztek vették be magukat, a családnak csupán egyetlen szobát hagytak meg.
Az ötvenes évek A kommunista hatalomátvételt követően államosították a földbirtokokat. Wellséknek 400 holdjuk maradt, mert a nagymama valahogy meggyőzte a pártfunkcionáriusokat arról, hogy a törvényben meghatározott maximum 100 hold földtulajdon nem a család egészére, hanem külön-külön a családtagokra vonatkozik. Wells közben a városi iskolában tanult, és Homoki Nagy István Szárnyas vadászmesterek című könyve tovább fokozta érdeklődését az állatok iránt. Egyik barátja segítségével sikerült befognia egy héját, amelyet Fulgurnak nevezett el. Ez a ragadozó madár volt az első idomított állata, amelyet azonban kénytelen volt szabadon engedni, miután családi birtokukat az állam végül kárpótlás nélkül teljesen kisajátította, és a családnak 48 órát adtak a kiköltözésre. Wells, az édesanyja és a nagymama a Balaton melletti házukba költöztek, amelyet – számukra ismeretlen okokból – nem vettek el tőlük, ám tökéletesen alkalmatlan volt a téli ott-tartózkodásra. Mivel a családot osztályidegennek minősítették, Wellsnek esélye sem volt a továbbtanulásra. Iskolai tanulmányai befejezése után, 1952-ben egy útépítő brigádban kapott munkát. Innen rövidesen a fővárosba ment, ahol csupán egy gépjavító műhelybe vették fel kisegítő munkásnak: az olajos gépeket kellett tisztítania, a műhelyt sepregetnie, és a szerelőknek odavinnie a javításra szoruló alkatrészeket. Egy év múlva még ezt a munkáját is elveszítette, mert csökkent az építkezések száma, kevesebb gépet kellett javítani, így munkaerő-felesleg keletkezett a műhelyben.
Cimborák Wells nagynénje hívta fel állatbarát unokaöccse figyelmét arra, hogy a Kossuth-díjas természetfotós és -filmes, Homoki Nagy István Cimborák címmel egy újabb film forgatását tervezi. A segédrendező a család régi ismerőse volt, és közbenjárásának köszönhetően Homoki Nagy fogadta az ambiciózus ifjút, és segédoperatőrként maga mellé vette. Feladata volt többek között az objektívek előkészítése, a Cameflex kamera karbantartása, a filmtekercsek betöltése és persze a rendező kívánságainak lehető leggyorsabb teljesítése. Wells szívesebben foglalkozott volna inkább az állatokkal, és végül sikerült is átkerülnie az állatgondozókhoz és idomárokhoz, ámbár Homoki Nagy nem szívesen engedte el ügyes asszisztensét. A Cimborák forgatása évekig elhúzódott, és a felvett anyagból később két filmet vágtak össze. A forgatás a Kis-Balatonon kezdődött Fickó, a rövidszőrű magyar vizsla, Pletyka, a tacskó és Nimród, a vadászhéja „főszereplésével”. Homoki Nagy kemény munkát követelt a stábtól, de ebben ő maga járt elöl jó példával. Számára nem létezett sem az a szó, hogy „lehetetlen”, sem az a megfogalmazás, hogy „ez csak egy film”. Maga írta a forgatókönyveit, és filmjei minden egyes képkockáját személyesen forgatta le. Ha kellett, heteken át mindennap órákat töltött, nem egyszer életveszélyes magasleseken rejtőzve, hogy lefilmezze a fészkelő kormoránokat és életmódjukat, vagy egy földbe ásott acélládából vegye fel egy hatvan bivalyból álló csorda menekülését a tűz elől. A film érdekében még egy folyó elrekesztésére is utasítást adott. A forgatás téli helyszínére egyszer két gepárdot hoztak, amelyeket Tanganyikában fogtak be. Homoki Nagy azon az állásponton volt, hogy ami jól mutatna egy filmben, azt bele is kell tenni, így a gepárdok is „játszottak” a Cimborákban annak ellenére, hogy ez az állatfaj nem őshonos Magyarországon. A két gepárd betanítása volt Hubert első filmes állatidomári feladata, és ekkor szerezte első sérülését is.
Az ’56-os forradalom és a disszidálás Három éve tartott már a Cimborák forgatása, amikor 1956 októberében kirobbant a forradalom. A stábhoz ellentmondásos hírek jutottak el, ezért Wells úgy döntött, felutazik Budapestre, hogy saját szemével lássa, mi történik, és ha szükséges, csatlakozzon az ellenálláshoz. A forradalmi láz őt is magával ragadta, de a szervezett ellenállásban nem vett részt, hanem egyik barátjával hajtottak végre egyéni akciókat. A szovjet csapatok bejövetele után a zöldhatáron át elhagyta az országot Ausztria irányába. Feltett szándéka volt, hogy állatidomárként érvényesüljön, ehhez azonban Ausztria nem tűnt megfelelő terepnek. Merész ötlettől vezérelve visszatért Magyarországra, hogy magához vegye azokat a fényképeit, melyekkel Nyugaton is szemléltetni tudná, mire képes különleges hivatásában. Egyik barátjával sikerült átjutnia az időközben lezárt határon. A határőrök ugyan elkapták őket, de a parancsnokkal elhitették, hogy honvágyuk volt, és belátták, hogy a Nyugat nem nekik való. Wells Budapestre jött, elbúcsúzott az édesanyjától, magához vette a fényképeit, és egyik barátja útlevelével sikerült „legálisan” újra külföldre mennie. Merész akciója nem volt veszélytelen, mert az úti okmányban szerepelt a testmagasság is, Wells azonban húsz centiméterrel magasabb volt a barátjánál. Szerencséjére a magyar határon belüli gyakori útlevél-ellenőrzések során egyszer sem szólították fel arra, hogy álljon fel. Vele utazott egyébként Fickó nyolc hónapos „lánya” is, amelyet Csárdásnak nevezett el. Amikor Wells úgy gondolta, túl sokáig nézegetik az útlevelét, mindig lehajolt, hogy megsimogassa a kutyáját, és remélte, hogy valódi testmagasságát ezzel még jobban leplezni tudja. Bécsben találkozott a Life magazin egyik riporterével, aki azt tanácsolta neki, hogy menjen Amerikába, mert ott azok is érvényesülhetnek, akik valami szokatlan dologgal foglalkoznak. Noha megkapta a korábban kért nyugatnémet vízumot, hiszen eredetileg az NSZK-ba akart menni, végül az Egyesült Államokba induló repülőgépre váltott jegyet.
Az első évek a tengerentúlon