A könnyűzene az egyik legfiatalabb művészeti ág. Hogy mennyi idős pontosan, annak több értelmezését is ismerjük: sokak szerint a második világháború utáni évtizedben született meg, és a tévé segített rá – de akár a rádió megszületéséhez és a kabarék virágkorához is köthetjük.

Története Kialakulása A könnyűzene műfaja, és maga a kifejezés is, az 1830-as években alakult ki, a szórakoztató zene szinonimájaként, főleg a párizsi mulatókban és kabarékban alakult ki. A magyar könnyűzene a 19. század derekán jött létre. Forrásai a nyugati, elsősorban német, francia, olasz dalok voltak, de merített az operettből, a sanzonból, a lokálok, revüszínpadok, kabarék kupléiből és – nem kis részben – az új média, a dalok nélkül elképzelhetetlen romantikus hangosfilmek melódiáiból. A népszerű dalokat gramofonon lejátszható bakelit hanglemezen is kiadták, megjelentek a slágerek.Az 1920-as évek magyar slágerei – YouTube-lista Az I. világháború után terjedni kezdett Európában az amerikai jazz, ami felfrissítette a magyar könnyűzenét is. A „jazz” szó akkoriban úgy általában a nyugati tánczenét jelentette. A beköszöntő szvingkorszak, a divatba jött modern táncok (tangó, charleston, shimmy, foxtrott, onestep, szving) együtt jártak az új tánczenével, az új életérzéssel, a testhez való új viszonnyal és a női emancipációval.Dübörgő húszas évek Trianon után? Jazz és modern táncok az 1920-as évek Magyarországán – Újkor.hu, 2018. augusztus 3. Volt olyan, hogy egy-egy botrányosnak minősített új táncot hatóságilag betiltottak.A shimmy diadalútja egészen a betiltásig – 1920-22 – 1. rész – Pepitaklub.hu, 2021. április 8.A pécsiek újra engedélyezték a tangót, pedig talán soha nem is volt betiltva – Telex.hu, 2021. szeptember 23. A kávéházi cigányzene egyre jobban visszaszorult, de a nacionalista, irredenta politikai erők felkarolták azt mint „igazi magyar zene”. Az új találmányok, a rádió és a filmek segítették a könnyűzene terjedését. Első nagy sztárjai is a filmekből kerültek ki: Karády Katalin, Jávor Pál, Gózon Gyula, Tolnay Klári. A filmdalok hatalmas sikereket arattak, sokszor a film sikerességében is döntő szerepet játszottak („Ez volt a vesztem”, „Hallod-e Rozika te…”, „Egy csók és más semmi”, „Köszönöm, hogy imádott”, „Pá, kis aranyom…”, „Meseautóban”). Sok színész a kabarékban aratta sikereit, azután dalaikat a rádió népszerűsítette. Közkedvelt profi énekes volt az 1920-as években Sebő Miklós, az 1940-es években Kelly Anna.

1950-es évek Tánczene

A második világháború után az ún. tánczene vette át a könnyűzene szerepét: Ákos Stefi, Breitner János, Géczy Dorottya, Hollós Ilona, Kazal László, Zsolnai Hédi és mások arattak országos sikereket, a rádióból a Szív küldi szívesen című dalküldő és kívánságműsorban az ő dalaikat kérték. A „szocialista” filmek is ontották a slágereket („Egy boldog nyár Budapesten”, „2x2 néha 5”, „Egy Duna-parti csónakházban” stb.). Az ötvenes évek elején Rákosi-korszakban a kommunista munkásmozgalmi dalokra és a szovjet hatásra létrejött, csasztuskákra emlékeztető dalok is megjelentek a rádióban, filmekben („Mint a szélvész száll a gépünk”). Az ötvenes évek elejének hidegháborús korszakában éles ideológiai viták folytak a sajtóban a slágerekről, az amerikai dzsessz és blues, illetve előadóik jellemzően nemkívánatosak voltak. Elítélő cikkek sora jelent, meg amikor megemlítették őket. („ritmusorgia”, „kakofónia”, „erotikus, idiotisztikus szövegek”). Nyugati lemezek elsősorban a külföldet járó sportolók révén kerültek be az országba – illegálisan.

1960-as évek bélyegkép|balra|200px|Kovács Kati az 1960-as években Az 1960-as években megújult a tánczene; a korszak új szerzői Bágya András, Behár György, Fényes Szabolcs, Gyulai Gaál János, Nádas Gábor, új énekesei pedig Mikes Éva, Németh Lehel, Kovács Erzsi, Koós János, Korda György, Sárosi Katalin, Vámosi János, Toldy Mária, Záray Márta. Néhány előadó külföldi számok előadásával is próbálkozott, azonban a korabeli kultúrpolitika legfeljebb az olasz–francia, esetleg német slágereket engedélyezte. Külföldi énekesek is kezdtek vendégszerepelni Magyarországon: Vico Torriani, Yves Montand. A táncdalok iránti érdeklődést a Magyar Rádió naponta sugárzott tánczenei műsorokkal, a Magyar Televízió pedig a legendás Táncdalfesztiválok sorozatával igyekezett kielégíteni. A rendezvényeket egy későbbi elemző írás "össznépi giccsparádénak" nevezi. A minta az egyébként is preferált olasz tánczene hasonló seregszemléje, a sanremói Dalfesztivál volt. Az első Táncdalfesztivált 1966-ban rendezték meg. A rendezvény országos közfigyelem jegyében zajlott, de az Illés-együttes, a hazai „beat” reprezentánsa, hatalmas botrányt keltett a „Még fáj minden csók” című számmal, és szintén óriási port kavart a verseny győztese, Kovács Kati a beat-korszak egyik emblematikus énekesnője „Nem leszek a játékszered” című dalával, aki már az előző évi Ki mit tud?-ot is megnyerte. A fesztiválok új, fiatal táncdalénekeseket hoztak a felszínre: Ambrus Kyri, Fenyvesi Gabi, Harangozó Teri, Kovács József, Mary Zsuzsi, Szécsi Pál, Poór Péter stb. A budapesti fiatalok kedvelt szórakozóhelye az 1961-1984 között üzemelt Ifipark volt.

Beat zene bélyegkép|jobbra|250px|Az Illés-együttes 1970-ben. A képen Szörényi Levente és Illés Lajos

A békés egymás mellett élés meghirdetése – bár országonként különböző mértékben – teret engedett a „nyugati” zenének a keleti blokk országaiban is. A Kádár-korszakot jellemző, Aczél György-féle TTT kultúrpolitika „tiltjuk” kategóriájából lassanként „tűrjük” kategória lett Magyarországon is. 1956 után a Szabad Európa Rádió keletre irányuló adásaiból és a luxemburgi rádió adásaiból egyre több akkori nyugati zenét lehetett megismerni. Ám mivel az adásokat műszaki eszközökkel zavarták, ez sokáig lehetetlenné tette a jó minőségű magnófelvételek készítését. Jellemző, hogy a Magyar Rádiónak az 1960-as években megindított adása, Komjáti György műsora, a „Csak fiataloknak” címet viselte ami később – többek között – Ambrus Kyri által vezetett „Magnósok, figyelem!” műsorral is bővült.

A hagyományos táncdalok a rockzene elterjedésével, annak egyre inkább elfogadottá válása után háttérbe szorultak. A terepet – ellentmondásos egymás mellett élés után – a magyar populáris rock, a beat vette át. Az 1960-as évek közepén bizonyos fokú ideológiai enyhülése közepette a vasfüggöny mögött is megalakultak és hamar népszerűbbekké váltak a hivatalosan beat zenét játszó együttesek. A korszak neves reprezentáns triója: Illés, Metró, Omega és a három énekesnő: Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta. Több – a rajongóik között legendássá vált – együttes és előadó nem jutott a szélesebb nyilvánosság elé (Scampolo, Kex, Radics Béla), néhányan csak később váltak országosan ismertté. Az utat az Illés-együttes törte, akik az első Táncdalfesztiválon még országos botrányt okoztak, az 1968-ason azonban már szinte minden díjat elvittek („Amikor én még kissrác voltam”). 1967-ban készült az első beatzenés film, az Ezek a fiatalok.

1970-es évek bélyegkép|250px|A Bergendy-együttes a Magyar Televízió stúdiójában 1976-ban A magyar rockzene végérvényesen csatát nyert, képviselői a szocialista országokban ünnepelt sztárok voltak. Újabb zenekarok sora alakult, az Illés, a Metro és az Omega mellett sikerrel szerepeltek az Atlantisz, Juventus, Corvina, Tolcsvayék stb. Ugyanakkor a kultúrpolitika továbbra is igyekezett elejét venni az ifjúsági szubkultúrák burjánzásának, csatornázni a rockzenei igényeket, így az 1970-es évek közepén több kiadásban is napvilágot látott egyfajta ajánlás a könnyűzenei rendezvények és helyszínek szervezői-üzemeltetői részére. A jazz-, pop- és beatzene (a "rock" akkoriban a hivatalos szóhasználatban még kerülendőnek számított), a táncos rendezvények, magnósklubok stb. tudnivalóit külön kiadvány foglalta össze a Népművelési Propaganda Iroda kiadásában.Könnyűzenéről "csak fiataloknak". Kézikönyv művelődési házak és ifjúsági klubok részére; szerk. Wilpert Imre; NPI, Bp., 1975

Voltak azonban olyan progresszív zenét játszó, ámde a kultúrpolitika ízlésének nem megfelelő formációk, amelyek működését éppen csak eltűrték, de a reflektorfényre nem számíthattak (Tűzkerék, Dogs, Liversing). A beatkorszak lezárásaként értékelhető az 1973-ban Miskolcon, a diósgyőri DVTK-stadionban megrendezett egész napos rockfesztivál. A műsorban egymást váltva léptek fel a hazai klasszikus rockzenei szféra ismertté vált szereplői, a Illés köré csoportosult KITT egylet, a Non-Stop, az M7, a V'73, Delhusa Gjon, P. Mobil, Bergendyék, a Generál és nagyon sokan mások.

bélyegkép|jobbra|250px|Bródy János, Szörényi Levente és Kovács Kati 1978-ban

A monopolhelyzetben lévő Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál Erdős Péter hajtotta végre a párt politikai irányelveit és gyakorolta a cenzúrát.

Neves énekesek többek között: Máté Péter és Szűcs Judith. Az évtized végén a megtűrt kemény rock (például: Karthago) mellett a támogatott Lokomotiv GT a lírikus rock, a Neoton Família a diszkó stílusú slágereivel vált népszerűvé.

1980-as évek jobbra|bélyegkép|300px|Tata, magyar könnyűzenészek központi szervezésű találkozója az akkori állami vezetőkkel 1981-ben. Bródy János, Várkonyi Mátyás, Benkő László, Molnár György, mögöttük Freinreisz Károly, Sztevanovity Zorán, Presser Gábor, Földes László (Hobó), bal oldalon, szemüvegben S. Nagy István, hátrább, a kamera mögött a szélen Som Lajos

Az 1980-as évek elején folytatódott a diszkó irányzat sikere, amelyet változatlanul a Neoton Família neve fémjelzett elsősorban. A Pásztor-Jakab-Hatvany szerzőtrió saját dalai (Santa Maria, Kétszázhúsz felett, Tini-dal, Holnap hajnalig, Nyár van, Yo-yo stb.) mellett külföldi slágereket is sikerre vittek, pl. az itthon is nagyon népszerű Sandokan tévésorozat zenéjét (Guido és Maurizio de Angelis szerzeménye) vagy Nicole eurovíziós győztes dalát, Ralph Siegel szerzeményét (Ein bißchen Frieden, magyarul: Egy kis nyugalmat).

Hungária

Az évtized elejének másik nagy dobása a populárisabb irányzatok között az új stílussal (rockabilly, rock and roll) jelentkező Hungária együttes volt, amely az 1950-es évek amerikai popkultúrája iránti nosztalgiahullámot (Angliában: Shakin' Stevens, Matchbox együttes) képviselte Magyarországon. 1980-as Rock and Roll Party és 1981-es Hotel Menthol című nagylemezük fergeteges siker lett. 1981-ben Limbó hintó című dalukkal megnyerték a Táncdalfesztivált, emellett számos, máig népszerű slágert írtak (Rock and Roll Party, Multimilliomos jazzdobos, Csókkirály, Ciao Marina, Micsoda buli, Hotel Menthol, Casino Twist stb.). 1982-től a zenekart belső feszültségek feszítették szét, előbb Szikora Róbert dobos-énekes hagyta ott a csapatot, megalapítva az R-Go-t (helyébe két fiatal tag, Flipper Öcsi énekes és Zsoldos Dedy dobos csatlakozott), majd egy külföldi turnéval kapcsolatos vita miatt Fenyő Miklós mindenkit elbocsátott ("tudomásul vette a kilépésüket"). A volt tagok 1983-tól Dolly Roll néven folytatták (könnyedebb, olaszosabb stílusban, Flipper Öcsivel és Dollyval a "frontvonalban"), Fenyő pedig változó zenésztársakkal és stílusokkal próbálkozott az évtized végéig, majd az 1990-es évek közepétől (1994-es A Fenyő album) mindmáig nagysikerű szólókarriert épít.

Új hullám