Az Aerosmith amerikai hard rock zenekar, melyet gyakran illetnek a „The Bad Boys Boston” (bostoni rosszfiúk)"Aerosmith", or Joe Perry's Jam Band(known by followers) Rock and Roll Hall of Fame + Museum, http://www.rockhall.com/inductee/aerosmith , Hozzáférés ideje: 17/10/09. és az „America's Greatest Rock and Roll Band” (Amerika legnagyobb rock and roll zenekara)"...signature rifts, and it becomes clear why Aerosmith has been tagged 'America's Greatest Rock and Roll Band.' Few bands on the globe–forget just the United States–have accomplished what Aerosmith have. The band has sold more than 150 million albums worldwide and has won countless awards, including three Grammys. And, with a few exceptions, Aerosmith has delivered on its promise: to make music that strikes the listener in the heart, feet, soul and groin." in jelzőkkel. A zenekar hagyományos rhytm & blues alapú rockot játszik, de hosszas pályafutásuk alatt több stílus is felbukkant zenéjükben. Míg a korai érát a rhythm and blues és a bluesalapú hard rock jellemezte, addig a 80-as években már poposabb és AOR-osabb felhanggal is megszólaltak, a hard rock mellett. A sok stílusváltás ellenére is meg tudták őrizni sajátos arculatukat, és számos későbbi rockegyüttesnek jelentettek inspirációs forrást.
Az együttes 1970-ben alakult Bostonban, miután Steven Tyler énekes csatlakozott a Jam Band két tagjához, Tom Hamilton basszusgitároshoz és Joe Perry gitároshoz. A felállás Joey Kramer dobossal és Ray Tabano gitárossal lett teljes. 1971-ben Tabanót Brad Whitford váltotta fel, így kialakult az együttes klasszikus felállása. 1972-ben a Columbia Records kiadóval szerződtek, de az első két albumuk (Aerosmith 1973, Get Your Wings – 1974) még nem lett sikeres. A mainstream áttörést az 1975-ben megjelent Toys in the Attic hozta el számukra, majd az ezt követő Rocks albummal szupersztár státuszba kerültek. A sikerek hatására az első két album is platinalemez minősítést szerzett, a zenekar hűséges rajongótáborát pedig Blue Armyként (kék hadsereg) emlegették (utalva egységes farmerdzseki és nadrág megjelenésükre).
Az 1970-es évek közepén-végén az egyik legnépszerűbb együttesnek számítottak, a belső konfliktusok és a mértéktelen kábítószerhasználat viszont megakasztotta az együttes pályafutását, és a 80-as évekre népszerűségük jelentősen csökkent. Joe Perry 1979-ben, Brad Whitford 1981-ben kilépett, helyükre Jimmy Crespo és Rick Dufay került. A már velük készült Rock in a Hard Place ugyan aranylemez lett, de már nem tudta megismételni a korábbi sikereket. 1984-ben Perry és Whitford visszatért, a zenekar pedig a Geffen Recordsszal kötött hosszú távú szerződést. Korábbi népszerűségüket az 1987-ben megjelent Permanent Vacation albummal érték el, amelyet már a korábban jellemző alkohol- és drogproblémák nélkül készítettek el. Ezt követően olyan sikeres albumok születtek, mint a Pump (1989), a Get a Grip (1993), vagy a Nine Lives (1997). Az együttes 1980-as évek végi sikereit úgy szokás jellemezni, mint az egyik leginkább figyelemre méltó visszatérést a rockzene történetében.
Öt évtizedes pályafutásuk alatt generációk sztárzenekaraira voltak hatással, kezdve a Guns N’ Rosestól a Metallicáig, a Mötley Crüe-től a Nirvanáig. Amerika egyik legismertebb és legnagyobb múltra visszatekintő zenekara, amely kereskedelmileg a legkelendőbb amerikai zenekar, a világszerte több mint 170 millió eladott lemezével (ebből 70,2 milliót adtak el az USA-ban). Az Aerosmith tekinthető a legtöbb arany- és multiplatina-albummal rendelkező amerikai zenekarnak, ezenkívül számos zenei díj fűződik az együttes nevéhez. Pályájuk során 21 daluk került fel a Billboard Hot 100 Top 40-es listájára, amelyből kilenc vezette a Mainstream Rock listát. Emellett négy Grammy-díj és tíz MTV Video Music Awards fűződik a nevükhöz. Népszerűségüket az 1990-es években és az új évezredben is meg tudták őrizni, a mai napig telt házas stadionkoncerteket adnak. 2001-ben bekerültek a Rock and Roll Hall of Fame-be, de szerepeltek a Rolling Stone és a VH1 minden idők 100 legnagyobb előadóinak listáján is. A két fő dalszerző Tyler és Perry 2013-ban a Songwriters Hall of Fame tiszteletbeli tagja lett, míg a zenekar 2019-ben kapott csillagot a Hollywoodi hírességek sétányán. 2020-ban az Aerosmith kapta meg a MusiCares Person of the Year díjat.
Története Előzmények (1964–1970)
Az együttest Steven Tyler énekes, Joe Perry gitáros és Tom Hamilton basszusgitáros alapította 1970-ben. Tyler 1964-ben alapította meg első zenekarát, a The Strangerst, amely hamarosan a The Strangeurs nevet vette fel. Az együttes gyorsan Yonkers egyik legnépszerűbb formációja lett. 1966-ban már a Chain Reaction nevet használták, majd The Sun címmel egy kislemezt is kiadtak. A nagyrészt feldolgozásokat játszó együttes telt házas klubkoncerteket adott, Steven Tyler pedig a környék sztárénekese lett. A Chain Reaction ezt követően Chainre rövidítette a nevét, majd 1968-ban feloszlott. Tyler ezt követően olyan kérészéletű és sikertelen együttesekben bukkant fel, mint a „Pipe Dream” és a „Plastic Glass”.
Joe Perry és Tom Hamilton már az 1960-as évek végén is együtt játszott a blues alapú Jam Band együttesben. A zenekar 1969 nyarán Sunapeeben is fellépett, ahol Steven Tyler is a nézők között volt. Az énekes az előadás alatt egyből eldöntötte, hogy velük képzeli el zenei karrierjét. Elsősorban az érzés és a színpadról áramló energia nyerte el a tetszését, semmint a pontos vagy kiemelkedő hangszeres teljesítmény:
A közös zenélésre azonban bő egy évig mégsem került sor. Tyler ez idő alatt a „Fox Chase” és a „William Proud” együttesekben fordult meg, míg Perry és Hamilton továbbra is a Jam Band tagja maradt. 1970 szeptemberében Bostonba költöztek, hogy ott alapítsanak új zenekart. Az énekes – ahogy azt már korábban eldöntötték – Steven Tyler lett, aki hozta magával a Chain volt basszusgitárosát, Ray Tabanót is. Tabano másodgitárosként csatlakozott hozzájuk, amit Perry kezdetben ellenzett, ő ugyanis egy gitárral képzelte el a zenekart. Tyler azonban ragaszkodott a kétgitáros felálláshoz, ezenkívül Hamiltont Don Solomonra kívánta lecserélni, aki korábban a William Proudban már zenélt vele. Joe Perry viszont Hamiltont akarta basszusgitárosnak, így az a megoldás született, hogy maradt Hamilton, cserébe Ray Tabano lett a másodgitáros. Tyler a korábbi zenekaraiban dobosként kezdte pályafutását, később az éneklés mellett gyakran beült a dobfelszerelés mögé is. Ő azonban a formálódó együttesben kizárólag frontember akart lenni, így felvetette, hogy csak akkor marad, ha nem kell dobolnia. A megegyezés után – Ray Tabano javaslatára – Joey Kramer lett a zenekar dobosa, aki korábban már ismerte Tylert, mivel ő is yonkersi volt. Elmondása szerint mindig arra vágyott, hogy egy zenekarban játszhasson Tylerrel. Kramer, aki ekkortájt a Berklee College of Music hallgatója volt, elhagyta az intézményt, hogy teljes erőbedobással a zenekarra koncentrálhasson. Az 1970 nyarán megalakult Tyler–Perry–Tabano–Hamilton–Kramer-felállású zenekar Bostonba tette át székhelyét, ahol a Commonwealth Avenue 1325. szám alatt találtak egy két hálószobás kiadó lakást. A még név nélküli zenekar első próbáira egy egyetemi kollégium alagsorában került sor.
Az együttesből Tyler rendelkezett a legtöbb zenekari tapasztalattal és muzikalitással, így gyakorlatilag ő volt a zenekar tanára. A hangszeresek nyers erőt és energiát mutattak neki. Kezdetben ez kovácsolta össze őket, de tulajdonképpen a mai napig ez adja a közöttük lévő szeretet-gyűlölet viszony alapját. Gyakorlásképpen Rolling Stones-számokat játszottak, hangról hangra. Steven Tyler később így idézte fel az első próbákat:
Aerosmith, Get Your Wings és Toys in the Attic (1971–1975) Zenekarnévnek elsőként a „Spike Jones and the Hookers” merült fel, de mivel a „spike” a drogos szlengben fecskendőt, a „jones” pedig függőséget jelentett, elvetették az ötletet. Ezenkívül szóba került a „The Bananas” és a „Hookers” (prostik) kifejezés is, de Tyleren kívül ezek senkinek nem tetszettek. Az Aerosmith nevet Joey Kramer találta ki, akit Harry Nilsson Aerial Ballet című albuma ihletett meg. A többieknek kezdetben nem tetszett az ötlet, mivel Sinclair Lewis Arrowsmith című, 1925-ös regényére gondoltak, amely kötelező olvasmánynak számított az iskolákban. Miután Kramer felvázolta ötleteit, és elmagyarázta, hogy nem az Arrowsmith regényre utalt, mindenki egyetértett az Aerosmith név felvételével. Az első koncertre a massachusettsi Hopkintonban került sor, a Nipmuc gimnáziumban. Az előadáson felhangzott a Movin’ Out, a Somebody, a Walkin the Dog, de olyan feldolgozások is előkerültek, mint a Good Times Bad Times, vagy a Train Kept A-Rollin' (Led Zeppelin).
Eleinte kénytelenek voltak saját magukat promotálni, majd New Hampshire-ben szereztek maguknak egy ügynököt, Ed Malhoit személyében, aki főiskolákon és fogadókban szervezett nekik fellépéseket hétvégenként. A zenekar pénzügyeit ekkoriban még Joey Kramer intézte.
1971-ben Ray Tabanót ingadozó teljesítménye és féktelen viselkedése miatt kirúgták. Tabano igen kezdetleges szinten használta hangszerét, ezenkívül állandóan összeszólalkozott az együttes tagjaival, elsősorban Tylerrel. A gitáros távozása azonban megviselte Tylert, akivel a mai napig barátságban maradt. Tabano kezdetben tudomásul sem vette kirúgatását, és még hetekig az együttessel maradt. Az új gitáros végül Brad Whitford lett, akit egy Justin Thyme-koncerten láttak, de korábban az Earth Inc. tagja volt. A Justin Thyme annak a Twitty Farrennek volt az új együttese, aki a William Proudban már játszott együtt Tylerrel. Whitford játéka azonnal megtetszett az Aerosmith tagjainak, és felajánlották neki a másodgitárosi posztot. Whitford, aki a Coolidge Middle School és a Berklee School of Music hallgatója volt, elfogadta az ajánlatot, és tökéletes összhangba került Perry játékával. Ezzel kialakult a klasszikusnak is hívott Tyler–Perry–Whitford–Hamilton–Kramer-felállás, amely egészen 1979-ig maradt együtt, majd 1984-ben újjáalakult, és a mai napig működőképesnek bizonyul. Az új felállású zenekar az első közös koncertjét a Vermontban lévő Savage Beastben adta.
Az Aerosmith első meghallgatását lemezszerződés reményében a Columbiánál dolgozó George Page-nek tartotta. Neki tetszett a zene, ezért elvitte demójukat New Yorkba, az Epic Records munkatársához, Steve Paley-hez. Ő azonban visszautasította az együttest, lévén egy ilyen pofátlan Mick Jagger-kópia (utalva Tylerre) soha az életben nem lesz sikeres. Ezt követően a zenekar egyre több koncertet adott Új-Angliában, és szerzett magának egy 72 személyes iskolabuszt a turnézáshoz. 1971 decemberében hatalmas kiugrási lehetőséghez jutottak, amikor sikerült lekötniük egy fellépést a Humble Pie előzenekaraként. A koncerten különleges vendégként Edgar Winter is fellépett. Ez volt az Aerosmith első koncertje New Yorkban, sőt az első New Englanden kívül. A következő hetekben nehéz idők jártak rájuk: majdnem kilakoltatták őket a házukból, ráadásul próbálni sem tudtak hol. A megoldás végül Frank Connelly koncertszervező személyében érkezett, aki menedzsmentszerződést kötött velük, és a korábbiaknál jóval nagyobb bevételeket ígért a zenekarnak. Frank Connelly Boston legnagyobb koncertszervezője volt, korábban kötött le fellépéseket a Beatlesnek, Jimi Hendrixnek és a Led Zeppelinnek is.