Chihuahua nagyváros Mexikó északi részén, Chihuahua állam fővárosa és második legnépesebb városa Ciudad Juárez után, 2010-ben mintegy 810 000 lakója volt.
Földrajz Fekvése Chihuahua az azonos nevű állam közepén, Mexikó északi részén fekszik, az északi síkvidékek és a Nyugati-Sierra Madre találkozásánál, a Mapimí-medence szélén. A város területe nem teljesen sík, de nagy szintkülönbségek nincsenek. Tőle nyugatra viszont már több száz méteres relatív magasságú hegyláncok húzódnak. Minden patak, ami keresztülfolyik a településen, csak időszakos: az év nagyobb részében ki vannak száradva.
Éghajlat A város éghajlata meleg, csapadékban szegény. Minden hónapban mértek már legalább 28 °C-os hőséget, de a rekord alig haladta meg a 40 °C-ot. Az átlagos hőmérsékletek a januári 9,8 és a júniusi 26,6 fok között váltakoznak, novembertől kora tavaszig fagyok is előfordulnak. Az évi átlagosan 382 mm csapadék időbeli eloszlása rendkívül egyenetlen: a júliustól szeptemberig tartó 3 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség több mint 70%-a.
Közlekedés A város az állam egyik közlekedési csomópontja, itt keresztezi egymást a belső országrészeket az északi határral összekötő 45-ös és a nagyjából nyugat–keleti irányú, Hermosillóból induló és Texasba vezető 16-os szövetségi főút, és ugyancsak keresztezi egymást két fontos vasútvonal is: az egyik a 45-ös főúthoz hasonlóan az ország belsejéből vezet Ciudad Juárezbe, a másik a Csendes-óceán partján fekvő Topolobampo kikötőjéből északkeleti irányban szeli át az országot a texasi határig.
Chihuahua nemzetközi repülőtere a várostól keletre, néhány kilométer távolságban található General Roberto Fierro Villalobos nemzetközi repülőtér.
A helyi közlekedésben jelentős szerepet játszik a ViveBús nevű gyors buszjárat, mely észak-déli irányban szeli át a várost.
Népesség A város népessége folyamatosan és gyorsan növekszik, ezt szemlélteti a következő táblázat: ÉvLakosság1990516 1531995613 7222000657 8762005748 5182010809 232
Története Nevének eredete A kutatók több véleményt is megfogalmaztak a város (és az állam) nevének eredetére, legtöbben a tarahumara nyelvből származtatják, de a legvalószínűbb mégis Félix Ramos y Duarte 1889-ben közzétett magyarázata, miszerint a szó a navatl nyelvből ered és a xi, valamint a cuauhuacqui szavakból rövidült le, jelentése pedig „száraz, homokos hely”.
A város alapítása A környéken a spanyolok megérkezése előtt a koncsó indián törzs élt, számukat a 17. század közepén mintegy 50 000-re becsülték. A vidéket első spanyolként Álvar Núñez Cabeza de Vaca fedezte fel 1533-ban, majd 1562-ben Francisco de Ibarra erre járva Új-Vizcayának nevezte el a területet.
1702. november 4-én gazdag rézlelőhelyet fedeztek fel a San Pedro de Alcántara-hegy belsejében, majd 1707-ben megnyitották a Nuestra Señora de la Soledad nevű bányát, mely nagyban elősegítette a környék fejlődését. Hamarosan Új-Vizcaya vezetői úgy döntöttek, ki kell jelölni egy helyet egy leendő városnak, mely a tartomány székhelye lesz. Antonio de Deza y Ulloa kormányzó 1709 októberében javaslatokat gyűjtött a helyi birtokosoktól, de mivel a 16 szavazó véleményei között nem volt többségben egyik vélemény sem, a kormányzó maga járta be a vidéket és döntötte el, hogy az új város a Sacramento és a Chuvíscar folyók összefolyásánál épüljön fel. Az 1709. október 12-én alapított város neve San Francisco de Cuéllar lett, az elnevezés első tagja Assisi Szent Ferenc nevéből származik, második tagját pedig Francisco Fernández de la Cueva új-spanyol alkirály miatt kapta, aki egyben Cuéllar spanyol város márkija is volt.
18. század jobbra|bélyegkép|A vízvezeték egy részlete 1714-re elkészült a város első temploma Assisi Szent Ferenc tiszteletére, akinek első ünnepét három évvel később, október 4-én tartották; ez a dátum ma is fontos szerepet játszik az állam életében: az új kormányzók ezen a napon lépnek hivatalba. 1718-ban gyűjtést szerveztek a Nuestra Señora de Loreto nevű jezsuita kollégium felépítésére.
1718. október 1-jén Baltasar de Zúñiga y Guzmán alkirály villa rangra emelte a települést, mely ekkor felvette a San Felipe el Real de Chihuahua nevet. Innentől kezdve a városnak saját önkormányzata lehetett, nem a guadalajaraiak irányították. A testület új székházat is építtetett magának, ez 1726-ra készült el.
1721-ben nyílt meg a település első iskolája, az első színelőadásra pedig 1724-ben került sor. Egy évvel később elkezdték építeni a székesegyházat, 1731-ben a Szent Rita-templomot, 1741-ben az első magániskolát, 1751-ben pedig a vízvezetéket. 1767-ben létesült az első postaállomás, melynek köszönhetően rendszeres postajáratok indultak Durango városába. 1780-ban megnyílt egy olyan műhely, ahol a bűnelkövetőket dolgoztatták és valamilyen szakmára tanították, hogy szabadulásuk után könnyebben hasznos tagjaivá válhassanak a társadalomnak. 1791-ben a korábbi jezsuita kollégiumban katonai kórházat alakítottak ki. Ezekben az években a város és a hozzá tartozó „partido” (járás) lakossága már meghaladta a 10 000 főt, azonban 1793-ban a járás területét csökkentették, így a lakók száma is 2000-re fogyott.
1797-ben kapott engedélyt a város tianguisok, azaz vásárok tartására. Ezekre minden hónap elsején és 15-én került sor az Uranga téren (ahol a városi akasztófa is állt).
19. század jobbra|bélyegkép|Falfestmény és emléktábla Miguel Hidalgo y Costilla kivégzésének helyén, a kormánypalotában 1803-ban a mintegy 11 600 lakosú város köztéri órával gazdagodott, 7 év múlva pedig árvaház nyílt meg. 1811-ben kezdődött meg Chihuahuában a pénzverés, 1817-ben azonban a pénzverde bezárt és csak 1832-ben indult újra. Ekkor 1896-ig működött, majd a forradalom idején még egy rövid ideig, 1914-től 1915-ig.
1811 márciusában Acatita de Bajánnál a spanyolok elfogták a függetlenségi háború több fővezérét, akiket hamarosan Chihuahuába szállítottak és halálra ítéltek. Juan Aldamát, Ignacio Allendét és José Mariano Jiménezt június 26-án, Miguel Hidalgo y Costillát pedig július 30-án végezték ki. A kivégzésre a kormányzati palotában, az egykori jezsuita kollégiumban került sor, erre ma emléktábla és falkép emlékeztet.
Az alkotmányozó nemzetgyűlés 1823. július 19-i határozatának eredményeképpen 21-én a korábbi Új-Vizcaya két tartományra bomlott, melyekből később Durango és Chihuahua állam lett, a város pedig ciudad rangra emelkedett és neve lerövidült a mai Chihuahuára. A következő év szeptemberében kinevezték az állam első kormányzóját, José de Urquidit.
1824-ben megalakult a város rendőrsége és elindult a közvilágítás (ekkor marhafaggyúból készült mécseseket alkalmaztak, a petróleumra 1880-ban, az elektromosságra pedig 1895-ben tértek át). Chihuahua első nyomdája 1825-ben jött létre, a következő évben pedig kiadták az első helyi politikai folyóiratot, a Periódico Religioso Moralt. Ezzel egyidőben megnyílt az első börtön is (az első női börtönt pedig 1857-ben létesítették), és közkönyvtár létesítését is elrendelték: ez utóbbi 138 kötettel rendelkezett.
1833-ban, ugyanabban az évben, amikor egy súlyos kolerajárvány 779 áldozatot követelt a városban, megalakult a földméréssel és térképészettel foglalkozó Cuerpo Geográfico y Topográfico, mely 1851-ig működött. 1835-ben irodalmi intézet nyílt, 1837-ben megkezdte tevékenységét az első helyi szájsebész, 1839-ben pedig zeneiskola létesült.
1847-ben azonban észak-amerikai megszálló csapatok lepték el a várost, és március 2-től egészen április 28-ig maradtak, amikor is Saltillo irányába indultak tovább. Ez idő alatt (és még május 15-ig) a kormányzat az állam más településein működött. Ez év őszén egy rendkívüli alkotmányozó gyűlés megváltoztatta az eddigi közigazgatást: Chihuahua egy Iturbide nevű kanton székhelyévé vált. 1848 március 7-én az USA csapatai ismét megszállták a várost, ezúttal Sterling Price irányításával és egészen július 25-ig maradtak.
A reformháború idején, 1858. január 4-én Bruno Arriada és Juan N. Bárcenas csapatai a városban kihirdették a Tacubaya-tervet, a kormányzónak, Antonio Ochoának pedig fél órát adtak, hogy kinyilvánítsa egyetértését. Ő azonban Aldama irányába elmenekült, csatlakozott José Esteban nemzeti őrseregéhez és 19-én visszafoglalta a várost. 1560. július 27-én újra a Tacubaya-terv hívei kezébe került a település és körülbelül egy hónapig az övék is maradt.
1862-ben nyílt meg Chihuahuában az első, kifejezetten színháznak épült intézmény, a Teatro de Zaragoza, melyet 1877-ben követett a Teatro Betancourt. Ez utóbbi 1904-ig működött, amikor is leégett, csakúgy, mint utódja, a Teatro Coronado.
jobbra|bélyegkép|A székesegyház és a Plaza de Armas tér 1864 és 1866 között Benito Juárez elnök és kormánya többször is itt tartózkodott, innen irányították az országot, így ezen időszakban Chihuahua volt Mexikó fővárosa. A francia megszállók először 1865. augusztus 13-án foglalták el a települést és október 29-én hagyták el, másodszor pedig december 11-én jöttek és 1866. február 1-jén távoztak. Március 25-én azonban ismét francia csapatok jöttek és bevették magukat a székesegyházba, ahonnan végül ágyúzással sikerült őket kifüstölni. Az ostrom alatt megsérült harang ma emlékműként tekinthető meg a templomban.
1866-ban jött létre az első rendszeres, utazók által is igénybe vehető postakocsijárat, mely Chihuahuát a texasi San Antonióval kötötte össze, a következő évben pedig műterem nyílt festők számára.
1872-ben porfirista felkelők, a Plan de Noria hívei szállták meg a várost, nem sokkal később pedig maga Porfirio Díaz is ide érkezett. 1873-ban megjelentek az első varrógépek, 1874-ben az első helyi bankjegykibocsátó bank kezdte meg működését, 1875-ben pedig megjelent a városi lottó, melynek bevételeit közcélokra fordították. (Igaz, csak 6 sorsolást tartottak összesen, és legközelebb csak 1931-ben indult újra ez a szerencsejáték.) 1876 tavaszán létesült az első helyi távíróvonal, melyet hamarosan bővítettek, így 1877 nyarán már Mexikóvárossal is létrejött a kapcsolat. Az első helyi telefonvonalat 1881-ben létesítették, majd 3 évvel később, amikor létrejött a helyi telefontársaság, a város már 150 darabos készülékállománnyal rendelkezett. A hosszútávú telefonkapcsolatot csak 1930-ra építették ki.
1876. június 2-án Ángel Trías ezredes, a Tuxtepec-terv híve foglalta el Chihuahuát és börtönbe záratta Antonio Ochoa kormányzót, azonban Manuel de Herrera a nemzeti őrsereghez csatlakozva szeptember 19-én visszafoglalta a várost. 1877 februárjában azonban ismét tuxtepecisták kerítették hatalmukba a települést és megkezdődött a porfiriátus hosszú időszaka.
1879. augusztus 26-án a rendszerrel elégedetlen csoportok kihirdették a Guerrero-tervet, melyben Ángel Trías kormányzó elmozdítását követelték. Október 31-én foglyul is ejtették a kormányzót és helyére Luis Terrazast nevezték ki. 1882-ben kezdték meg a fémből készült vízvezetékek építését, így a régi, kőből készült műemlék vezetékhez tartozó rendszer egyes részei lassan pusztulásnak indultak. Ebben az időben a városban körülbelül 32 000-en laktak.
Az első vasútvonal 1882-ben nyílt meg, ez Ciudad Juárezszel kötötte össze a várost, majd 1884-ben Mexikóvárossal is létrejött az összeköttetés. A forgalom ez év február 23-án indult meg. Ugyancsak 1884-ben létesült az első lóvasút, melyet 1908-ban villamossá alakítottak, 1922-ben pedig felszámolták.
1891-ben készült el az új kormánypalota, 1895-ben pedig megjelentek a város utcáin az első kerékpárok. Ugyanebben az évben bővítették a vízvezetékrendszert és négy szűrőt is beépítettek, valamint megnyílt az első ipari iskola nők számára. 1896-ban játszották a város első baseballmérkőzését, 1897-ben pedig művészeti és szakmunkásiskola nyílt. 1898-ban tartották Chihuahuában az első filmvetítést, a következő évben pedig az orvosi rendelőben röntgenkészülékeket is szolgálatba állítottak.
20. század