A Victoria II a napóleoni háborúk vége és a második világháború közötti időszak (1836-1936) történelmét feldolgozó stratégiai játék, amelyet a svéd Paradox Developmental Studio fejlesztett és a Paradox Interactive adott ki 2010. augusztus 13-án. A Mac OS X verzió 2010. szeptember 17-én jelent meg.
A Victoria II-ben, elődjéhez, a Victoria: Empire Under the Sun-hoz hasonlóan, körülbelül 200 állam valamelyikét irányíthatja a játékos, a választott állam gazdaságát, tudományos fejlődését, belügyeit, diplomáciáját és hadseregét felügyelve. A játék fő fókusza az államok belső fejlődése, a nemzetiségi kérdéstől a politikai pártok versengésén át az osztályharcig. Az elődjéhez képest az események sokkal dinamikusabbak, s az adott körülményektől függenek, nem a történelmi időponttól. A játék többjátékos módja egyszerre akár 32 játékos részvételét is támogatja.
A kritikusok igen pozitívan fogadták a játékot, átlagosan 75-81 pontot kapott a 100-ból.
Fejlesztés A 2003-ban megjelent Victoria: Empire Under the Sun folytatását 2009. augusztus 19-én jelentették be a GamesCom kiállításon. Ekkor Johan Andersson, a Paradox Developmental Studio vezető programozója vázolta, hogy milyen változások várhatóak az új játékban, s bemutatták az első képet a játékból, ami Európa térképet mutatta pár kezelői felület elemmel együtt.
A bejelentést követően nem sokkal a Paradox Interactive elnöke, Fredrik Wester nyilvánosan kijelentette, hogy az előző rész igen rossz eladási adatai következtében nem támogatta az új játék fejlesztését, és kopaszra borotváltatja magát, ha a játék valaha profitot hoz. Johan Andersson viszont az elejétől bízott a projektben, a fórumos közvélemény-kutatás és a fejlesztőcsapat értékítéletére alapozva. Végül abban állapodtak meg, hogy amennyiben a játék sikeres lesz úgy Frekdik kopaszra borotváltatja a fejét, ellenkező esetben viszont ő egymaga dönthet a fejlesztő csapat következő játékáról. 2010. június 17-re az előrendelések alapján már látszott, hogy a játék financiálisan is jól fog teljesíteni, így Frekrik megkérte Jessica Chobot-ot az IGN-től, hogy borotválja meg. Az eseményről készül kép a twitterre került.
A játékot fejlesztették Johan Andersson (producer, tervező és programozó), Thomas Johansson (projekt manager és programozó), Christopher King (tervező és tesztelő), Dan Lind, Fredrik Zettermana, Olof Björk, Henrik Fåhraeus, Björn Johannessen, Sara Wendel-Örtqvist (programozók), Jonas Jacobsson, Fredrik Persson (grafikusok), Andreas Waldetoft és Max Wulfson (zene). A fejlesztés menetét és az új vagy átdolgozott játékjellemzőket fejlesztési naplók formájában osztották meg a közönséggel. A bejelentés és a megjelenés közötti időszakban 29 számozott fejlesztési napló és 2 bónusz fejlesztési napló jelent meg.
A Victoria II motorja a Clausewitz Motor (1.0 verzió), amit először az Europa Universalis III-ban alkalmaztak, majd erre épült a Hearts of Iron III is.
Játékmenet A Victoria II-ben a világ körülbelül 200 országa közül bármelyiket játszhatod az 1836-tól 1936-ig terjedő időszakban. A játékos több eszközzel is befolyásolhatja országának belső folyamatait és nemzetközi megítélését. A játék valós idejű, az időegység 1 nap. A Victoria I-hez képest nincs benne előre definiált, meghatározott időponthoz köthető történelmi esemény. E helyett a körülményeknek egy olyan körét fogalmazták meg, amely teljesülésekor az adott esemény bekövetkezik (például az Osztrák – Magyar kiegyezés).
A játék fő képernyőjén a Föld, nagyítható-kicsinyíthető térképét láthatjuk. A képernyő felső részén levő ikonok választásával az ipari termelés, az államháztartás, a technológia, a politika, a népesség, a kereskedelem, a diplomácia és a hadsereg egyedi irányítását lehetővé tevő ablakokat hívhatjuk elő, illetve ezen ágazatokról a legfontosabb információkat (például az államháztartás egyenlege vagy az ezredeink száma). A képernyő bal alsó részén találjuk a mini térképet, amellyel a térkép bármely részére ugorhatunk, valamint ettől balra láthatjuk a világ történéseit listázó üzenetablakot.
A fő térkép különböző módokban jeleníthető meg, amelyen nyomon kísérhetjük népességünk alakulását, az infrastruktúra szintjét, a befolyási övezetünket, ezredeink ellátottságát vagy a többi állammal való viszonyunkat. A térképen kiválaszthatjuk a provinciákat, amelyekről bővebb információkat tudunk így meg, illetve sajátjaink esetében építkezéseket indíthatunk innen. Továbbá a térképen irányíthatjuk hadseregeinket és tengeri flottáinkat.
Népesség A Victoria sorozatban a népesség pontos modellezése van a fókuszban, hiszen az nacionalista mozgalmak, az osztályharc, a migráció és politikai nézetek változása kiemelkedő fontosságú az adott időszakban. Ennek megfelelően minden személy vallása, nemzetisége és osztálya számon van tartva. Az egyes népességek továbbá különböző tudatossági szinttel, harciassággal, műveltséggel rendelkeznek, mást tartanak fontosnak az állam részéről, s politikailag más pártokat támogathatnak.
A lehetséges vallások: kereszténység (katolikus, protestáns, ortodox, kopt), iszlám (szunnita, síita), judaizmus, mahájána, gelugpa, hínajána, hinduizmus, sintó, szikhizmus és animizmus.
A lehetséges nemzetiségeket nagyobb csoportokba osztják: német (észak-német, dél-német, askenázi), beneluxi (holland, flamand, vallon), svájci, skandináv (svéd, dán, norvég, izlandi, finn, lapp), angol (angol, ír), olasz (észak-olasz, dél-olasz, máltai), ibériai (baszk, katalán, spanyol, portugál), francia, dél-szláv (horvát, szerb, bolgár, albán, szlovén, bosnyák), román, magyar, lengyel (lengyel, litván), cseh-szlovák (cseh, szlovák), keleti-szlávok (orosz, belarusz, ukrán, uráli), balti (lett, észt), levanti (görög, örmény, grúz, szefárd), török-semita (török, azerbajdzsáni, észak kaukázusi), arab (maghrebi, misri, mashriqi, beduin, berber), iráni-turáni (perzsa, üzbég, kazakh, kirgíz, tadzsik, újgúr, pastu, baluchi, hazara, türkmén, kurd, tatár), közép-ázsiai (mongol, szibériai, jakut, tibeti), dél-ázsiai (assamese, bengáli, bihari, manipuri, napáli, oriya, sinhala, avadhi, kanauji, panjabi, kashmiri, gujarati, marathi, sindi, rajput, kannada, malayalam, tamil, telegu), délkelet-ázsiai (vietnami, khmer, maláj, fülöpszigeteki, jávai, moluccan, táj, lao, shan, burmai, kisebb ázsiai nép, kachin, karen), kelet-ázsiai (japán, mancsu, beifaren, nanfaren, korai, ainu, hakka, miao, min, zhuang, yi, yue), oceániai (polinéz, hawaii, maori, aborigine, melanéz, mikronéz), amerikai bennszülött (zapotec, maja, nahua, tarascan, quechua, guarani, aimara, amazonian, patagonian, guajiro, tupinamba, metis, dakota, cherokee, pueblo, inuit, cree, navajo, kisebb indián nép), amerikai (jenki, dixi, texaszi), új-európai kultúrák (búr, ausztráliai, anglo-kanadai, francia-kanadai), latin-amerikai (mexikói, közép-amerikai, caribeno, észak-andoki, dél-andoki, platinean, brazil), afrikai diaszpóra (afro-amerikai, afro-karibi, afro-karibeno, afro-brazil, afro-antilláki), nyugat afrikai (yoruba, wolof, tuareg, tiv, songhai, senufo, mossi, maures, mande, kru, ibo, ibibio, hausa, fulbe, fon, ewe, edo, dyula, bambara, akan), közép-afrikai (kisebb afrikai, teda, sara, mongo, lunda, luba, kanuri, fang, baguirmi, bakongo), kelet-afrikai (unyamwezi, tigray, swahili, sukuma, sudanese, somali, sidama, rundi, ruanda, oromo, nuba, nuer, maasai, luo, kikuyu, fur, dinka, beja, baganda, azande, afar, amhara), dél-afrikai (zulu, yao, xhosa, tswana, tonga, sotho, shona, sena, ovimbundu, nguni, malagasy, makua, lomwe, khoisan, herero, chewa). Mint látható igen részletesen nemzetiségi felosztás van a játékban lehetővé téve az országokon belüli nemzetiségi konfliktusok modellezését.
Az osztályok tekintetében az emberek három vagyoni szintre (gazdag, középosztály és szegények) és ezeken belül összesen 12 osztályba vannak sorolva. Gazdagok az nemesség és a kapitalisták, a középosztályt a kézművesek, hivatalnokok, katonatisztek, papok/tanítók és a mérnök képviselik, míg a szegények a gyári munkás, a paraszt, a bányász, a katona és a rabszolga. Az egyes osztályok közötti mobilitás, az asszimiláció és a megtérés fontos része az államalkotó népességek dinamikájának.
Belügyek és politika Az ország államformája és vezető pártja meghatározza, hogy az állam hogyan áll hozzá a valláshoz, a nemzetiségekhez, a választáshoz, vagy a háborúhoz. Ezen csak úgy lehet változtatni, ha elegen kívánják (reformok) vagy, ha egy győzedelmes lázadást követően. A demokrácia mellett a legkülönfélébb diktatúrák lehetségesek, az abszolút királyságtól kezdve, az alkotmányos királyságon, prezidenciális diktatúrán át, a proletárdiktatúráig vagy fasiszta diktatúráig. Ha minden jól megy, akkor az emberek elégedettek, ha kevésbé, akkor viszont változásokat fognak követelni. A reformok kihatnak a választási rendszerre, a gyülekezési jogra, az egészségügyre, a munkaidőre, a nyugdíjra, az oktatásra vagy a szakszervezetek létére. Mindez vagy egyes társadalmi rétegeket hoz helyzetbe, vagy segíti őket, de közben terhet ró az államháztartásra. A túl kései és a túl korai reformok ugyanúgy lázadást eredményezhetnek. Egyensúlyoznunk kell az egyes osztályok támogatásával is, mert bizony könnyen valamilyen szélsőséges államformában találhatjuk magunkat (ami vagy segítheti céljainkat vagy nem, például terjeszkedéshez jobb valami erősen jobboldali kormánnyal rendelkezni, de a gazdasági növekedést például a liberális pártok segítik elő). Demokratikus államokban rendszeresen tartanak választásokat, amely előkészítéseként bizonyos társadalmi vitákban állást foglalva valamelyest befolyásolhatjuk a választás kimenetelét (de alapvetően a népességünk beállítottságától fog függeni).
Népességünk békessége attól függ, hogy mennyire szolgáljuk ki politikai akaratukat, illetve – főleg -, hogy mennyire tudják jövedelmükből szükségleteiket biztosítani.
Gazdaság és államháztartás Minden provinciában valamilyen forrást aknáznak ki a parasztok (gabona, hal, marha, fa, gyümölcs, gyapjú, dohány, gyapot, tea, kávé, trópusi fa, selyem, ópium, festék, gumi) vagy a bányászok (vas, arany, szén, kén, olaj). Ezeket az alapvető javakat vagy közvetlenül, vagy kézművesek és a gyárak által előállított termékként fogyasztják az emberek. A gyárakat vagy mi építhetjük (államkapitalizmus, abszolút monarchia) vagy liberális államokban csak a kapitalistáink tehetik ezt (de akkor nekünk nem is kerül ez pénzbe). A gyárak megjelenésével a szegények egy része gyári munkássá válik, s megjelenhet a munkanélküliség (a parasztságnak és a bányászoknak mindig van munkája, legfeljebb nagyon kevés pénzből kell megélniük). A munkanélküliség természetesen problémát okoz, s lázadáshoz vezethet. A munkanélküli segély, vagy a veszteséges gyárak támogatása meg a büdzsét csökkenti. A gyárakban előállított termékek a világpiacra kerülnek, ahonnan – ha van elég – mindenki vehet, s ahol mindenki eladhat (ha van aki megvegye). A termékek ára a kereslet – kínálat alakulásától függ. Vannak termékek, amelyek a játék elején drágák, de a végére olcsóvá válnak, s vannak, amelyek a vége felé (XX. század elején) lesznek fontosak. A különböző néprétegek adóznak, illetve a kereskedelemre vámok vethetők ki, ebből gazdálkodhat az állam. Az állam a hadseregre, infrastruktúra fejlesztésre, oktatásra, adminisztrációra és jóléti kiadásokra költhet.
Diplomácia A Victoria II-ben minden állam rendelkezik egy ranggal, ami a presztízsének, iparának és katonai erejének aggregált mérőszáma. Az első nyolc ország nagyhatalom, a következő nyolc ország másodlagos hatalom. A többi országnak nincs különleges státusza, de lehetnek civilizáltak vagy civilizálatlanok. A nagyhatalmaknak van befolyási övezete, államok, amelyek bár nem vazallusai, de pozitívan értékelik a nagyhatalom minden mozdulatát és áruikat inkább adják el a nagyhatalomnak, vagy vesznek tőle, mint más nemzetek. Minden nem nagyhatalom ország felé befolyás akkumulálódik, amelyet vagy a kapcsolatok elmélyítésére, vagy más nagyhatalmak befolyásának csökkentésére fordíthatunk.