2005-ben bemutatott dél-koreai film , és főszereplésével, melyet rendezett. A kis költségvetésű, híres sztárokat nélkülöző film rendkívüli sikert ért el hazájában, vetítésekor minden idők legsikeresebb koreai filmje volt, több mint 12 millió nézővel. A film forgatókönyve című színműve alapján készült és számos rangos filmes díjat elnyert, valamint pillanatok alatt sztárrá emelte . Dél-Korea A király és a bohócot indította a 2006-os legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjért. A film a hagyományos koreai utazó cirkuszok () és az udvari komédiások () világát mutatja be, élesen szembe állítva a könyörtelen Jonszangun királlyal, és mindeközben személyes drámákat kibontakoztatva. Bár a film a háttérben meghúzódó, homoszexualitást felvonultató jeleneteiről vált híressé, az alkotók nem LMBT-filmnek szánták, nem a szereplők közötti szexualitás a film központi témája.

Történet

és vándorkomédiások, akrobatikus kötélmutatványokat és szatirikus színdarabokat adnak elő. Főnökük az így szerzett pénz kiegészítése gyanánt gyakorta áruba bocsátja t, a fiú szinte már nőies szépsége ugyanis megbabonázza az előadásokat figyelő nemes urakat. , akivel szoros barátságban van, gyűlöli nézni, hogy a fiút úton-útfélen prostitúcióra kényszerítik, és egy nap nem bírja már tovább és szembeszáll a társulat vezetőjével. Dulakodás közben, amikor a főnök el akarja törni lábát, s ezzel koldussorba kényszeríteni, hátba szúrja a férfit, hogy megmentse társát. és elmenekülnek, és azt javasolja, menjenek Hanjangba, a fővárosba, ott biztosan jól megfizetik a komédiásokat.

Hanjangban a két férfi beáll egy helyi társulatba, akikkel közösen igen merész darabot visznek színre: a királyt és ágyasát, parodizálják, meglehetősen alpári stílusban. Az előadás nagy sikert arat a nép körében, azonban szemtanúja lesz a király főeunuchja, is, aki felháborítónak véli a darabot és halálra akarja korbácsoltatni a társulat tagjait. Kétségbeesésében egyezséget köt az eunuchhal: ha a darabbal sikerül megnevettetni a királyt, elengedi őket, ha nem, akkor viszont bitófán végzik.

A palotában a társulat reszketve adja elő az idegrohamairól hírhedt király előtt a pikáns darabot. Mindenki legnagyobb meglepetésére, a királynak tetszik a szabad szellemű előadás, s még inkább tetszik neki a csinos . Miniszterei ellenállására fittyet hányva a király udvari komédiásokká nevezi ki a társulatot, s nap mint nap magához hívatja t, aki külön bábjátékkal szórakoztatja az uralkodót. A király egyre inkább bűvöletébe esik, a bábjátékok során felszínre kerül az elnyomott gyermekkori trauma: apja megölette az anyját. megneszeli, hogy a király megszállott ragaszkodása a csinos fiúhoz nem fog jóra vezetni és azt javasolja nek, meneküljenek el a palotából, amíg lehet. azonban megsajnálja a gyötört lelkű királyt, és maradni akar, egészen addig, amíg egy őrült rohama során a király saját kezével le nem mészárolja apja ágyasait, akkor érti meg, hogy a király menthetetlenül beteg és veszélyes.

mindeközben mindent elkövet, hogy bajba keverje új „riválisát” és lemásolva kézírását, a királyt kritizáló plakátot készít. magára vállalja a tettet, hogy mentse a fiút, s tömlöcbe kerül. eunuch elengedi a férfit azzal, hogy el kell felejtenie t és elhagyni a palotát azonnal. erre képtelen, inkább kora reggel felmászik a kötélre és hangos játékkal kritizálja a királyt, aki saját íjával kényszeríti földre a komédiást, majd szeme láttára megvakíttatja. megpróbál öngyilkos lenni, de az orvosok megmentik az életét. A király arra kényszeríti et, hogy vakon kötéltáncoljon, pedig vele tart. A fiú megkérdi társát, ha újjászületne, mi akarna lenni, arisztokrata-e, netán király; mire azt feleli: komédiás, és egyetért vele.

A film végén felkelők törnek be a palotába, hogy letaszítsák az őrült kényurat trónjáról, miközben a két komédiás a kötélen táncol felettük, majd a záró képsorokon a társulat idilli képét idézik fel, ahogy táncolva-énekelve szaladnak a mezőn.

Szereplők

Főszereplők

mint

vándorkomédiás társulatban él, a , azaz a kötélen egyensúlyozás és az akrobatika mestere. Erős, férfias és karizmatikus ember, aki nem hagyja, hogy szeretteit bántsák, és hű saját elveihez és értékrendjéhez.

mint

szinte teljes ellentéte nek, ő is vándorkomédiás, és a két férfit igen szoros barátság, érzelmek kötik össze. rendkívül nőies, szinte törékeny alkat, a cirkuszi előadások során gyakran ölti magára a női szerepeket, felhívva ezzel magára az arisztokraták figyelmét, akiknek aztán előadás után kénytelen egyéb szolgáltatásokat is nyújtani: a társulat főnöke prostitúcióra kényszeríti.

mint

A király szinte az őrület határán lépdel, gyűlöli apját, aki megölette az édesanyját, mert az ágyasok állandóan rivalizáltak miatta. Gyermekkori traumája miatt labilis elmeállapotú, igen veszélyes emberré vált, aki kénye-kedve szerint gyilkol egy-egy őrületrohamot követően. Magányossága és visszafojtott, időnként felrobbanó dühe miatt irigyli és egyben igényli a vándorkomédiások szabad szellemét, vidámságát, és a szépséges az egyetlen, aki mellett igazán jól érzi magát.

mint

Kiszengből lett a király ágyasa, hataloméhes és csak magának akarja a királyt, emiatt féltékenység és irigység gyötri, amikor a király minden figyelmét egy fiatal férfinak, nak szenteli.

További szereplők mint , eunuch mint , komédiás mint , komédiás mint , komédiás

Háttér, forgatás Előzmények, szereplőválogatás thumb|200px|, aki sorkatonai behívója miatt nem vállalhatta a főszerepet thumb|200px|A király szerepében , az eunuch szerepében thumb|200px|Csulthagit (koreai kötéltáncot) előadó akrobata a Koreai Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, ahol a film egy részét forgatták thumb|200px| palota A film alig több mint négymilliárd vonból készült el, ami egy esetében igen alacsony költségvetésnek minősül. a gyártó Cineworld adósságai miatt rendező-producertől kért és kapott kamatmentes kölcsönt. már az 1990-es években gondolkodott történelmi dráma forgatásán, végül a tervező csapat egyik tagja ajánlotta neki című színdarabját, ami felkeltette a rendező érdeklődését. Az egyeztetések azonban nem mentek gond nélkül, Kim és másképp értelmezték a történetet, Kim számára volt a főszereplő, t azonban sokkal jobban érdekelte . Ráadásul Kim eleinte csak a profitorientált filmest látta a rendezőben, és nem tartotta érdemesnek a műve átdolgozására. A félreértéseket kiküszöbölték, és megkezdte a háttérkutatást: egyrészt a szinte elfeledett ősi művészet, a koreai komédiások () életét, másrészt általánosságban az utazó cirkuszosok, udvari bohócok világát tanulmányozta, jórészt William Shakespeare művein keresztül. A rendező ugyancsak kikérte az egyik utolsó vándorkomédiás, Kim Gibok (김기복) véleményét is, aki úgy nyilatkozott, a vándor mutatványosokat régen koldusokként kezelték, ezért a férfi–férfi kapcsolat nem volt ritka az ilyen társulatokban, mivel szinte lehetetlen volt az így élő művészeknek feleséget találni, ennek ellenére az érzelmeken, a kötődésen, és nem a fizikai vonzalmon volt a hangsúly – filmjében is ezt kívánta hangsúlyozni.

szerepére először kérték fel, azonban a színésznek be kellett vonulnia katonának, így a rendező ajánlotta fel a lehetőséget, ő azonban gal való szoros barátsága miatt inkább visszautasította a szerepet, így végül kapta meg. korábban többször is dolgozott együtt vel, a rendező pedig azt javasolta neki, felejtse el szokásos történelmi ábrázolását és koncentráljon az emberi érzelmekre, a király tettei mögött meghúzódó emberi, jellembeli motivációkra. szerepéhez először gondoltak, végül azonban mégis úgy döntöttek, meghallgatást rendeznek, amit végül az akkor még szinte ismeretlen nyert meg, akit korábban több száz meghallgatáson utasítottak el, mert „túl femininnek” találták az arcát.

A stáb szembe találta magát a helyszín problémájával is. Kevés pénzük volt, arra semmiképp nem volt elegendő, hogy saját díszletet építsenek. A visszalépése miatt bekövetkezett több hónapnyi csúszás végül a segítségükre lett, az épp befejezett történelmi sorozat, az Immortal Admiral Yi Sun-sin meglévő díszletét használták, ezzel több százmillió vont spórolva meg.

Forgatás A komédiásokat alakító színészeket a hagyományos koreai népzenét játszó együttes és tánccsoport készítette fel a tradicionális hangszerek kezelésére és a színművek előadására mintegy két hónap alatt. Az akrobatikus mutatványokat és egyben a színészek ilyen irányú felkészítését az társulatra bízták. A kötéltáncos mutatványok nagy részét maga végezte, csak a legveszélyesebb jelenetekben helyettesítette a tanára.

Az első előadás összetett jelenetének felvételére összesen egy napja volt a stábnak. Általában elég rövid idő alatt kellett mindent felvenniük, a híres „Te vagy ott, én itt vagyok”-jelenetet a dombtetőn például egyetlen óra alatt vették filmre, és ez volt az egyik jelenet, amit nak a meghallgatáson elő kellett adnia. A napszak miatt a környező táj szépségét nem sikerült úgy bemutatniuk, ahogy azt a rendező eltervezte, ezért digitális színjavítással próbáltak javítani rajta. A jelenetnél, ahol a két komédiás Hanjangban párbajra hívja a helyi társulatot, 150 statisztát alkalmaztak. A palotajelenetek felvételére mindössze három napjuk volt, és extrém időjárási körülmények nehezítették a munkát, rendkívül meleg volt, és időszakos záporok zavarták meg a munkát. A pekingi opera jelenetét eredetileg nem tervezték olyan látványosra, mint amilyenre sikerült, később döntöttek úgy, hogy színesítik a jelenetet.

javaslatát követve a forgatási szünetekben sem lépett ki a szerepéből, ritkán lehetett mosolyogni látni. A szerepre úgy készült, hogy a színházi bemutatók felvételeit tanulmányozta. A színész a forgatás során meg is sérült, a sötét díszletben egy lépcsőről zuhant le, kórházba szállították, de amint összevarrták a sebet a lábán, visszatért forgatni.

A kosztümök terén a tervező arra törekedett, hogy minél autentikusabbak legyenek. Mivel a kora 16. századi hanbok még nem volt olyan harsány színű, mint amit a nézők a korábbi történelmi filmekben megszokhattak, a ruhák egyszerűnek tűnnek, pasztellszíneket használtak és igyekeztek mellőzni a legtöbb filmben alkalmazott kínai hatást. Egyedül a pekingi opera jeleneténél tettek kivételt, ezzel a jelenettel hangsúlyozva a koreai és a kínai művészetek közötti különbséget. A jelenet nem korhű, mivel a 16. században ez a műfaj még nem létezett, így a koreai udvarban sem ismerhették.

Helyszínek A palotajelenetek egy részét az észak-csollai Vizuális Élményparkban forgatták, ahol a palota egyes épületeinek korhű másai találhatóak, míg más jeleneteket a erődben található palotában vettek fel. A jelenetet, amikor a bambuszerdőben menekül a rá vadászó íjászok elől, az észak-csollai rögzítették, ugyanott, ahol A palota ékköve egyes jeleneteit is. A záró jelenetsor helyszínéül szolgáló völgy a tartománybeli megyében található, a és a hegyek között. Ugyancsak a közelben forgatták a jelenetet, ahol a két komédiás vaknak tetteti magát. A helyszínek közé tartozott még a Koreai Szabadtéri Néprajzi Múzeum Kjonggiban.

Zene A film zenéjében a hagyományos koreai hangszerek mellett a zeneszerző a vonós hangszerekre is erőteljesen támaszkodott.

Fogadtatás thumb|200px|I Dzsungi a film rajongói találkozóján Csedzsu szigetén

Dél-Koreában a film minden idők legsikeresebb filmje lett, négy hónapig vetítették és összesen 12,3 millió jegyet adtak el rá, csak a fővárosban több mint 3,5 milliót. Az első héten 6,5 milliárd vonos bevétellel lett első az eladások tekintetében, nemzetközileg pedig összesen 74,4 millió amerikai dollárral zárt.