A dél-amerikai róka (Lycalopex sechurae) Peru és Ecuador csendes-óceáni partvidékén élő kutyaféle ragadozó. Megjelenése A kutyafélék között kis termetűnek számít; súlya 2,6-4.2 kg, testhossza 50–78 cm, amihez még a farok 27–34 cm-nyi hossza járul. Szőre szinte az egész testén szürke "agutiszínű", a fedő- és aljszőrök színe eltér. Állán, nyakán és hasán fehér vagy krémszínű, fülei, lábai és a szemek körül vörösbarna. Orra sötétszürke, világos mellkasán sötét sáv fut keresztbe. Farka vége fekete. Fogai viszonylag kicsik, alkalmazkodva a főleg rovarokból és növényekből álló étrendjéhez. Elterjedése Először a perui tengerparton elterülő Sechura-sivatagból írták le, innen kapta latin nevét is. A róka Ecuador délnyugati és Peru nyugati részén elhelyezkedő száraz élőhelyek lakója a tengerparttól egészen legalább 1000 méter magasságig. Ezen a régión belül az Andok előhegyeiben, félsivatagos erdőkben és a tengerparton egyaránt megfigyelték. Alfajai nem ismertek. A mai elterjedési területén megtalálták kései pleisztocénből származó fosszíliáit is. A genetikai vizsgálatok alapján legközelebbi rokona a Chilében élő Darwin-pamparóka. Életmódja A dél-amerikai róka éjszaka aktív, a nappalokat földbe vájt kotorékban tölti. Többnyire egyedül jár élelem után, de megfigyeltek már párokat is. A kölykök októberben és novemberben születnek, de szaporodásáról több információ nem áll rendelkezésre.
Mindenevőnek tekinthető, mert bár elsősorban a kisemlősöket, rovarokat, tojásokat vagy a dögöt preferálja, növényi táplálékot is fogyaszt, megeszi a Prosopis juliflora bokor magházát vagy a Cordia gyümölcseit. Szükség esetén csak növényeket fogyasztva is képes túlélni az ínséges időszakokat. A sivatagi állatokhoz hasonlóan feltehetően képes hosszú ideig meglenni vízivás nélkül, élelméből szerezve meg a szükséges vízmennyiséget. Környezetvédelmi helyzete A dél-amerikai rókát élőhelyének elvesztése fenyegeti, elsősorban Ecuadorban. Ezenkívül, mivel időnként megöl egy-két háziszárnyast, a helybeliek vadásszák. A perui sámánok az ülő helyzetben kitömött rókát mágikus szertartások kellékeként használják, illetve zsírjával gyomorpanaszokat kezelnek.
A faj létszámát 15 000-re becslik, a közeljövőben ez feltehetően 10%-kal esni fog életterének csökkenése miatt. Ecuadorban kevéssé veszélyeztetett kategóriába van sorolva, Peruban engedéllyel vadászható. Források
Wozencraft, W. C. (2005). "Order Carnivora". In Wilson, D. E.; Reeder, D. M. Mammal Species of the World (3rd ed.). Johns Hopkins University Press. . OCLC 62265494. Asa, C. & Cossios, E.D. Canids: Foxes, Wolves, Jackals and Dogs. Status Survey and Conservation Action Plan. International Union for Conservation of Nature and Natural Resources/Species Survival Commission Canid Specialist Group. pp. 69–72. Birdseye, C. (1956). "Observations on a domesticated Peruvian desert fox, Dusicyon". Journal of Mammalogy 37 (2): 284–287. JSTOR 1376706. Asa, C. & Wallace, M.P. (1990). "Diet and activity pattern of the Sechuran desert fox (Dusicyon sechurae)". Journal of Mammalogy 71 (1): 69–72. JSTOR 1381318.
Fordítás
Kategória:Rókák Kategória:Emlősfajok Kategória:Dél-Amerika emlősei