Georges Auric (Lodève, 1899. február 15. – Párizs, 1983. július 23.) francia zeneszerző, zongoraművész. Elsősorban filmzenéiről ismert, de néhány filmben színészként is szerepelt és tagja volt a fauvista Hatok (Les Six) csoportnakA csoport 1920-ban alakult, tagjai: Arthur Honegger, Georges Auric, Louis Durey, Germaine Tailleferre, Francis Poulenc és Darius Milhaud voltak, de szoros kapcsolatban álltak Jean Cocteau-val és Erik Satie-val is.Vera Rašín, "’Les Six’ and Jean Cocteau," Music & Letters 38, no. 2 (Apr. 1957): 164. Számtalan filmhez írt zenét, sok ismert dallam fűződik a nevéhez. Fiatal éveiben filmszerepeket is vállalt.Entr’acte - René Clair, 1924., Les Mystères du château de Dé - Man Ray, 1929.

Ifjúsága és tanulmányai Georges Auric első zongoraleckéit a Conservatoire de Montpellier-ben kapta, majd 13 évesen felvették a párizsi konzervatóriumba. Itt egy évig Georges Caussade növendékeként ellenpont és fúga tanulmányokat folytatott. 1914-től kezdődően zeneszerzést tanult Vincent d’Indynél a Schola Cantorum de Paris-n illetve Albert Rousselnél.“Auric, Georges (1899-1983),” British Film Institute, hozzáférés: 2013-12-09, http://www.screenonline.org.uk/people/id/840536/Roust, “Reaching…,” 343.

Zenei karrierje igen korán elkezdődött, amikor is 14 évesen hangversenyt adott a Société Musicale Indépendante szervezésében. A következő évben több dalát előadták a Société Nationale de Musique-ben.Roust, “Reaching a Plus Grand Public: Georges Auric as Populist,” The Musical Quarterly 95 (2012): 343. Első dalai Erik Satie, Igor Sztravinszkij és Emmanuel Chabrier hatását tükrözik. Miután a csodagyerek Auric ismertté vált mind zeneszerzőként, mind zongoristaként, a következő évtizedben Erik Satie vette a pártfogásába. Az 1910-es és ‘20-as években jelentős szerepe volt a párizsi avantgárd zene alakításában, rá pedig komoly befolyással volt a Les Six csoport többi komponistája, illetve Cocteau.Roust, “Reaching…,” 344.

Muzsikusi pályája, művészete Auric korai szerzeményeit a zenei establishment iránti lázadás és a zenei utalások használata jellemezte. Emiatt, valamint Cocteau-hoz és Satie-hoz fűződő viszonya miatt Henri Collet zenekritikus egy Les Six nevű csoportba sorolta őt (amelyet az Orosz ötök mintájára talált ki). Jó barátságban volt Jean Hugo-val, a sokoldalú művésszel és Raymond Radiguet-vel, a sikeres íróval is. A Les Six csoport munkájában költemények és más szövegek megzenésítésével vett részt. A csoport másik öt tagja mellett ő is írt egy darabot a L'Album des Sixbe. 1921-ben Cocteau felkérte, hogy írjon zenét Les mariés de la tour Eiffel (Az Eiffel-torony jegyespárja) című drámájához. Mivel kifutott az időből, megkérte a csoportbeli társait a közreműködésre: Louis Durey kivételével a többiek részt vettek a közös munkában. Ezen időszakban írta meg Sous le masque című egyfelvonásos operáját is (1927). (Egy korábbi, 1919-es operája, a La reine de coeur, elveszett).

Szintén 1927-ben írta a Rondeau tételt a L'éventail de Jeanne című gyermekbaletthez, amely tíz francia zeneszerző együttműködésének volt a gyümölcse. 1952-ben még egy közös munkára vállalkozott: a hét zeneszerző által komponált, La guirlande de Campra című zenekari mű 7. Écossaise tételét írta meg. A Hatok, bár csupán informális és rövid életű csoport volt, ismertté tette a nevét az uralkodó zenei világ elleni fellépésével, valamint az abszurd és szatirikus eszközök alkalmazásával. A csoport ugyanúgy lázadt Wagner, mint Debussy ellen. Ezen komponisták zenéje, köztük Auricé is, az akkori idők Párizsában sajátságos kulturális vonulatot képviselt, elvetette az orosz és német szerzők „nemzetközi” stílusát, csakúgy mint Debussy impresszionizmusátEncyclopædia Britannica Online, "Georges Auric," hozzáférés: 2013-12-09, http://www.britannica.com/EBchecked/topic/43343/Georges-Auric. Auric későbbi, népszerűségre törekvő zeneszerzővé alakulásának előképe volt a Hatok sok zenei megoldása és eszménye, különösen a populáris dallamok és szituációk felhasználása. A cirkuszi és tánczene igen jelentős szerepet játszott a Hatok művészetében, kiváltképpen a közös munkáikban.Rašín, "’Les Six’…,” 166. A csoport azonban nemsokára bomlani kezdett, mivel Auric és a többiek is a művészet más-más útját kezdték járni.

bélyegkép|balra|Le Groupe des six, 1921 Jacques-Émile Blanche festménye. Középen a zongorista Marcelle Meyer. Baloldalt, lentről felfelé: Germaine Tailleferre, Darius Milhaud, Arthur Honegger, Louis Durey. Jobbra, állva: Francis Poulenc, Jean Cocteau; ülve: Georges Auric.

Korai, avantgárd zeneszerzői sikereit követően Auric művészetében átmeneti periódus következett az 1930-as években. 1930-ban kezdett el filmzenéket írni és 1931-ben elkészült az Éljen a szabadság! című film zenéjével, amelynek kedvező volt a fogadtatása. A filmet magát ugyan bírálatok érték állítólagos kommunista és anarchista témái miatt, de Auric zenéje általános tetszést aratott.Colin Roust, “’Say it with Georges Auric’: Film Music and the esprit nouveau,” Twentieth-century music 6 (2009): 133-134. Míg a kezdetekben sikeres filmzene komponista volt, zenéje pangó és változó periódusokon ment át. 1930-31-es zongoraszonátája nem igazán volt sikeres, és egy olyan ötéves időszak követte, melyben igen keveset komponált, köztük az első három filmzenéjét. Együttműködése Cocteau-val ez időszakban is folytatódott: zenét írt Cocteau Le sang d’un poète című művéhez. 1935-re felhagyott azonban korábbi elitista és erősen távolságtartó magatartásával, a művészet populista megközelítésének kedvéért.Roust, “Reaching…,” 343-344. Baloldali csoportosulásokkal és kiadványokkal került kapcsolatba, mint például az Association des Ecrivains et des Artistes Révolutionnaires (AEAR), a Maison de la Culture és a Fédération Musicale Populaire. Négy stratégiát követett a komponálásban. Először is: bekapcsolódni más baloldali művészek csoportjaiba; másodszor: minél több műfajban komponálni és ezáltal szélesebb hallgatósághoz eljutni; harmadszor: zenét írni a fiatalok számára; és negyedszer: közvetlenebbül kifejezni a politikai nézeteit a zenében.

Abban, hogy mely filmekhez írjon zenét, részben ezek az új iránytűi, részben a régi kapcsolatai befolyásolták. A Hatok időszakától kezdődően, hosszú időn keresztül dolgozott együtt Jean Cocteau-val, összesen tizenegy filmben.Roust, “Say it with…,” 138. Az évek során számos filmhez írt zenét, köztük Franciaországban, Angliában és Amerikában gyártott filmekhez is. Az egyik legnépszerűbb filmzenéje a Moulin Rouge, melynek híres dala, a „Where Is Your Heart?” nagyon népszerűvé vált.Encyclopedia Britannica, “George Auric.” 1962-ben felhagyott a filmzenék komponálásával, amikor ő lett a Opéra National de Paris igazgatója, majd a Société des auteurs, compositeurs et éditeurs de musique (SACEM), a francia szerzői jogok szervezetének elnöke. Folytatta viszont a klasszikus kamaraművek komponálását, különösen fúvósokra, egészen haláláig.

A zenekritika volt Auric pályájának másik fő területe. Kritikájának fókuszában a Hatok és Cocteau eszméinek (esprit nouveau) propagálása állt. Különösen bírálta Debussy, Wagner, Saint-Saëns, és Massenet általa észlelt követelőzését, hasonlóan azok követőinek munkásságát. Cocteau, a Hatok és Auric ezen szerzők zenéjét olyannak találták, amely elszakadt a valóságtól és ehelyett a népszerűség talaján álló zenét preferálták.Roust, “Say it with…,” 135-136.

Auric 1930-ban feleségül vette Eleanore Vilter festőművésznőt, aki 1982-ben hunyt el.Roust, “Say it…,” 139. Auric Párizsban halt meg 1983. július 23-án és a Montparnasse-temetőben helyezték örök nyugalomra, felesége mellett.

1990. november 26. óta utca viseli a nevét Párizs 19. kerületében: Rue Georges-Auric.

Auric és a politika Bár Auric bírálta Satie-t az 1920-as években, amiért csatlakozott a Francia Kommunista Párthoz, ő maga több baloldali csoporttal került kapcsolatba, és az 1930-as években olyan kommunista lapokban publikált, mint a Marianne illetve a Paris-Soir. Az Association des Ecrivains et des Artistes Révolutionnaires (AEAR) nevű szervezet célja az volt, hogy összehozza a szovjet és francia kommunista művészeket, megvitatni a céljaikat és azt, hogyan tárják eszméiket a nyilvánosság elé. E csoporton keresztül Auric számos szélsőbaloldali művésszel és gondolkodóval találkozott. Ezek az eszmék befolyásolták Auric koncertprogramjait ugyanúgy, mint azokat a választásait, hogy mely filmekhez írjon zenét.Roust, “Reaching…,” 354.

Művei

(Forrás: Georges Auric műveinek jegyzéke a francia Wikipédián)

Klasszikus muzsika

Filmzenék

Jegyzetek

Fordítás

További információk George Auric az Internet Movie Database-en Georges Auric a British Film Institute Screenonline oldalán Georges Auric at Find-A-Grave Írás Georges Auric emlékezetére Georges Auric kották az International Music Score Library Projecten

Kapcsolódó szócikkek Zenetörténet

Kategória:1899-ben született személyek Kategória:1983-ban elhunyt személyek Kategória:20. századi zeneszerzők Kategória:Francia zeneszerzők Kategória:Francia operaszerzők Kategória:Francia filmzeneszerzők Kategória:Francia zongoraművészek Kategória:A Francia Akadémia tagjai Kategória:A montparnasse-i temetőben nyugvó személyek