A Calle 13 (ejtsd: kájje tresze) rap rockot és rap fusiónt játszó Puerto Ricó-i együttes. Vezetői René Pérez Joglar alias Residente (Rezidens) és féltestvére Eduardo Cabra Martínez alias Visitante (Látogató). René énekes, zeneszerző és zenei producer, Eduardo pedig zeneszerző, hangszerelő, az együttes zenei igazgatója, aki több hangszeren is játszik, többek között zongorán, melodikán, elektromos gitáron. Mindkettőjüknek féltestvére Ileana Cabra Joglar (akkori művésznevénPG-13, 2015 óta iLe) adja az együttes női szólamát.
Az együttest eklektikus zenei stílus jellemzi, amely nagyon különböző irányzatokat ötvöz, többek között olyanokat, mint a rap, a rock, a ska, a merengue, a bossa nova, balkáni zene, latin-amerikai népzene, cumbia colombiana, cumbia villera, candombe, salsa, afrobeat, elektronikus zene, időnként pedig nem hagyományos hangszereket is használnak. Kezdetben reggaeton zenekarnak tartották őket, ám ettől a stílustól hamarosan elhatárolódtak. Szatirikus dalszövegeik révén is ismertek, ezekben egyfajta társadalmi véleménynyilvánítást fogalmaznak meg aktuális latin-amerikai politikai és kulturális témákkal kapcsolatban.
Az együttes 22 Latin Grammy-díjat nyert és ezzel csúcstartók a díjazottak között, továbbá magukénak mondhatnak három Grammy-díjat is. Nagyon gyorsan népszerűek lettek egész Latin-Amerikában, majd később Spanyolországban és más nyugat-európai országokban is. Az együttesre nagy hatással volt Vico C Puerto Ricó-i művész.
Története
Az együttes megalakulása
A két fiútestvér René Pérez Joglar és Eduardo José Cabra 1978-ban született Trujillo Altóban, Puerto Rico fővárosának San Juannak a szomszédságában; mindketten középosztálybeliek. Kétéves korukban ismerték meg egymást, amikor az elsőnek az anyja férjhez ment a másodiknak az apjához. Később a szülők elváltak, ám a testvérek tartották a kapcsolatot és fennmaradt közöttük a jó viszony. Az együttes neve és a tagok ragadványneve, azaz a „Residente” illetve a „Visitante” is gyerekkorukból származik, mert abban az időben René a 13. utcában (Calle 13) lakott és ott látogatta őt rendszeresen Eduardo. A házhoz érve, ahol az első gyerek lakott, úgy kellett bejelentkezniük a biztonsági őrnél, mint „rezidens” vagy „látogató”.
René imázzsal, formatervezéssel és animációval kapcsolatos művészeti tanulmányokat folytatott, míg Eduardo hatéves korától kezdve kifejezetten zenét tanult, amit felsőbb iskolái mellett is folytatott, miközben egyetemi fokozatot szerzett informatikából majd könyvelésből.
Miután befejezték tanulmányaikat, közös zenefelvételbe kezdtek azzal az elképzeléssel, hogy munkáikat feltöltik egy webhelyre, kezdve a La Tripleta és a La Aguacatona című demófelvételekkel. Egy évvel ezután kapcsolatba kerültek a White Lion lemezkiadóval, és amikor a márka tulajdonosa, Elías de León belehallgatott a testvérek által küldött anyagba, azonnal találkozni akart az akkor éppen építészeti rajzolóként tevékenykedő Renével, hogy együtt dolgozzanak.
A Calle 13 debütálása
2005-ben jelent meg a Calle 13 első videóklipje, ami első kislemezüknek felel meg és amelynek 14 ezer amerikai dollárra rugó költségét a White Lion finanszírozta. A forgatást és a szerkesztést is Residente végezte egyik unokatestvére segítségével. A dalt elég sokszor lehetett hallani Puerto Rico rádióadóin. Másrészt Elías de León megismertette Residentét Julio Voltióval, aki szintén az ő cégének csinált felvételeket. Ennek révén a Calle 13 közreműködött Voltio Chulin culin chunfly című reggaeton dalában, amely megjelenésekor rögtön jelentős sikert aratott.
Ugyanazon év szeptember 24-én az interneten megjelentették a Querido FBI (Kedves FBI!) számot, mindössze harminc órával azután, hogy meggyilkolták Filiberto Ojeda Ríost, a Los Macheteros nacionalista csoport vezetőjét, aki Puerto Ricónak az Amerikai Egyesült Államoktól való függetlenségét követelte. A dal, amit Residente a gyilkosság hátterében álló Szövetségi Nyomozóiroda ellen írt, több helyi sajtóorgánumban is megjelent és hatalmas visszhangot keltett.
2005 novemberében jelent meg első albumuk, a Calle 13, ami a Billboard Top Latin Albums listáján a hatodik helyig jutott és helyi szinten jó fogadtatásban részesült.
A következő hónapban Puerto Rico kormányzója, Aníbal Acevedo Vilá tetszését nyilvánította az együttes zenéje iránt és meghívta őket La Fortalezába, hogy decemberben vegyenek részt egy kampányban az újévi levegőbe lövöldözés ellen, ami általános szokás a szigeten. A kampány jelszava az volt, hogy a „A golyók nem jutnak a mennybe! A gyerekek igen!”, és ez vezetett ahhoz, hogy az együttes megkomponálta La ley de gravedad (A gravitáció törvénye) című művét. Ez a jó viszony Acevedóval az elkövetkező években is folytatódna, de visszájára fordul, amikor 2010-ben a Digo lo que pienso (Azt mondom, amit gondolok) című számban tiltakoznak a Telekommunikációs Felügyelő Tanács által gyakorolt cenzúra ellen.
Noha az együttes bemutatkozó albuma jó fogadtatásra talált otthon, külföldön csak 2006-ban, az Atrévete-te-te kislemez megjelenése után figyeltek fel rájuk, kezdetben Kalifornia déli részén, majd még abban az évben három Latin Grammy-díjat nyertek A legjobb új előadó, A legjobb urban zenei album és A legjobb rövidfilm videó kategóriában. Ugyanebben az évben közreműködtek a kanadai Nelly Furtado No hay igual című kislemezének az új verziójában, amihez videóklip is készült. Ebben az évben az MTV Latin-Amerikai Díjátadóján a Calle 13 részt vett Furtado fellépésében, maga az együttes pedig nyertes lett Az év ígéretes művésze kategóriában. Az esemény után az MTV Networks meghívta Nelly Furtadót és a Calle 13-t, hogy vegyenek részt az MTV Tr3́s csatorna premierjén, amely azokat a 13 és 25 év közötti, spanyolajkú latin-amerikaiakat vette célba, akik az Amerikai Egyesült Államokban éltek és annak kultúráját sajátították el. A Calle 13 sikere tovább nőtt, az internet révén pedig tömegessé vált Latin-Amerikában és Spanyolországban, különösen azután, hogy a New York Times 2006 októberében azt írta Residentéről, hogy „ő az első értelmiségi, aki sztárrá vált a reggaeton műfajban”.
Az egyedi hangzásvilág kialakítása
2007. április 24-én jelent meg a Calle 13 második, Residente o Visitante (Rezidens vagy Látogató) című albuma, amelynek elkészítésében több művész is közreműködött, úgymint Gustavo Santaolalla a Bajofondóval, La Mala Rodríguez, Tego Calderón, a kubai Orishas együttes és Vicentico. Ezen kívül az Algo con sentido dalban énekelt első alkalommal az együttes hivatalos felvételén Residente és Visitante lánytestvére, Ileana Cabra Joglar, alias PG-13, aki már egy évvel korábban részt vett a élő koncertelőadásokon és aki nem sokkal ezután hivatalosan is az együttes második szólamát vitte. Ragadványnevét unokatestvére, Marcel javasolta a filmek korhatár-besorolására hivatkozva, mivel a lány akkor még kiskorú volt.
Az album gyorsan a Billboard Top Latin Albums első helyére került, ráadásul az MTV Tr3́s is népszerűsítette, gyakran adták a Tango del pecado kislemeznek a videóklipjét. Ebben az évben ismét két Latin Grammy-díjat nyertek A legjobb urban zenei album és A legjobb urban zenei dal kategóriában.
2008. október 7-én jelent meg harmadik stúdióalbumuk, a Los de atrás vienen conmigo (Akik velem jönnek), amely zeneileg rendkívül sokrétű. Az együttes tagjai különböző stílusokkal kísérleteznek, az urban zenétől kezdve a candombén át az elektronikus zenéig bezárólag. A lemezen közreműködik Café Tacuba a No hay nadie como tú számban, és Rubén Blades közösen az argentin La Chilinga ütős együttessel a La perlában. Mind az album, mind pedig a két kislemez kiváló kritikát kapott.
Társadalmi szerepvállalás 2009 júliusában Residente és Visitante megjelentette a Sin mapa (Térkép nélkül) című dokumentumfilmet, amit az MTV csatornahálózat mutatott be és ami feltárja, hogyan talált rá az együttes saját identitására, ami szorosan kötődik a latin-amerikai valósághoz és a társadalmi mondanivalóhoz. Gabriel Cabra Joglar (mindkettőjüknek testvére), Ismael Cancel (az együttes dobosa) és Brian Rodríguez (az együttes biztonsági felelőse) kíséretében interjú készül a két testvérrel egy turné során, amely Nicaraguában kezdődik, majd Peruban és Machu Picchuban, Venezuelában és Kolumbiában folytatódik. Ezzel egy időben képek jelennek meg a koncertekről, egyik pillanatról a másikra híressé válnak, ami a második albumukon a La fokin' moda című dalban is megjelenik.
Ugyanazon év október 15-én Residente és Nelly Furtado házigazdaként vesznek részt az MTV 2009 Díjátadón, amit egyenes adásban közvetítenek Kaliforniából, a Universal City-ben lévő Gibson Amphitheatre-ből. Fellépései során Residente számos esetben élt az alkalommal, hogy politikai nézeteit kinyilvánítsa. Olyan pólókat viselt, amelyekre a rajongóitól a Twitteren üzeneteket írták rá. Az alábbiakban néhány ilyen üzenet következik: „Chávezt jelölték a legjobb pop előadói címre”, utalva a venezuelai elnökre; „Mercedes Sosa sonará X 100pre”, magyarul „Mercedes Sosa örökké szólni fog”, emlékezve az épp akkor elhunyt dalszerző énekesnőre, akivel ugyanabban az évben együtt vették fel Cantora, un viaje íntimo albumának Canción para un niño en la calle című számát; „Éljen a szabad Puerto Rico!”, követelve a szigetország függetlenségét; „Michelettire a Pinocheti rímel”, amivel a 2009-es hondurasi államcsínyt az 1973-as chilei államcsínyhez hasonlítja; „Uribét a katonai bázisokra”, utalva a kolumbiai paramilitáris erők leszerelésére Uribe elnöksége alatt; „Fortuño elkerüli ezt a tojást”, amivel burkoltan egy Puerto Ricóban történt incidensre céloz, amikor egy ottani lakos tojást dobott a sziget kormányzójára, hogy ezzel mutassa ki elégedetlenségét a közalkalmazottak tömeges elbocsátása miatt; és „Méxikó sosem felejt, 68/okt/2”, az 1968-ban Mexikóban elkövetett tlatelolcói mészárlásra. Ezek az üzenetek megosztották a sajtót és a közvéleményt. Egyik következményük, hogy az Uribét támadó üzenetek miatt Manizales elöljárósága törölt egy koncertet, amit a Calle 13 az említett városban tervezett. A szóban forgó díjkiosztáson a Calle 13 lett a nyertes A legjobb urban zenei előadó kategóriában.
Ebben az évben az együttes öt Latin Grammy-díjat nyert, Az év legjobb urban zenei albuma és Az év albuma díjat a Los de atrás vienen conmigo számért, A legjobb zenei rövidfilm díjat a La Perla dalért, és A legjobb alternatív dal valamint Az év felvétele díjat a No hay nadie como tú dalért.
2010. október 26-án kiadták negyedik lemezüket, a Entren los que quieran-t, amelynek Calma pueblo kislemezénél közreműködött az experimentális rockot játszó The Mars Volta.
2013. november 13-án jelent meg a Multi Viral című videóklipjük, a felvételen közreműködik a WikiLeaks-alapító alapító Julian Assange, Kamilya Jubran palesztin énekes és Tom Morello amerikai gitáros.
2013 decemberében bejelentették, hogy következő albumuk Multi Viral címen jelenik meg. Mivel úgy döntöttek, hogy nem hosszabbítják meg szerződésüket a Sony Music Latin kiadóval, saját céget alapítottak El Abismo néven. Zenei stílusa
Annak ellenére, hogy a Calle 13 című első lemezük miatt sokan a reggaeton címkével jelölték az együttes zenéjét, próbáltak eltávolodni a stílustól. Professzionális zenész lévén Visitante igyekszik különböző stílusokat egyesíteni a zenekar dalaiban. Az első kislemezek dzsessz, bossa nova és salsa elemeket tartalmaznak, míg legutóbbi dalaikban cumbia, tangó, elektronikus zene és más elemek is fellelhetők. Legutóbbi latin-amerikai körútjaik során különböző zenei elemeket vettek fel, attól függően, hogy éppen hol léptek fel, közben dalaik többségében megtartották a reggaeton hagyományos „Dem Bow” ritmusát, például a Tango del Pecado kislemezen és a Suave remixében.