Sir James Stirling tengernagy (1791. január 28. – 1865. április 22.) a Brit Királyi Haditengerészet tisztjeként és gyarmati tisztviselőként szolgált. Lelkes és kitartó rábeszéléssel meggyőzte a brit kormányzatot, hogy megalapítsa a Swan menti kolóniát, és ő lett Nyugat-Ausztrália első kormányzója, valamint az új gyarmaton állomásozó brit katonai erők főparancsnoka.National Archives of Australia Stirling's commission 1854-ben a Brit Kelet-indiai és Kínai Haditengerészeti Állomás főparancsnokaként Stirling kezdeményezte, és végül meg is kötötte Nagy-Britannia első angol–japán barátsági szerződését.Dictionary of Australian Biography James Stirling Pályafutása során Stirling értékes diplomáciai érzékről tett tanúbizonyságot, ezért egy sor érzékeny küldetésre választották ki. Paradox módon ez a képesség a bürokratikus szervekkel való kapcsolataiban alig tükröződött, előmeneteli terveit többször éles elutasítással fogadták.

Stirling 12 évesen került a Királyi Haditengerészethez, kadétként már harcolt a napóleoni háborúkban. Gyorsan haladt előre a ranglétrán, 21 évesen már a 28 löveggel hajózó szlúp, a HMS Brazen parancsnoka, majd az 1812-es brit–amerikai háborúban két nevezetes eseménynek is részese volt. A Brazen vitte a háború végének a hírét Fort Bowyerbe, illetve az ez utóbbi erődöt elfoglaló brit csapatokat részben Stirling hajója szállította haza Angliába. A Nyugat-Indiákra visszatérőben Stirling kétszer is látogatást tett a venezuelai partoknál, felmérte és jelentést küldött a spanyol kormány és a különféle forradalmi csoportok erejéről, szándékairól és képességeiről, majd később szerepet kapott az érintett csoportokkal való brit tárgyalások során is.

A parancsnoksága alatt álló második hajó, a HMS Success ellátmányt és vert pénzt szállított Ausztráliába, jóllehet titkos küldetése az volt, hogy felmérje, más nemzetek mennyire érdeklődnek a térség iránt, és feltárja a brit telepesek előtt álló lehetőségeket. Az út elsősorban a Swanon tett felfedezőútról marad emlékezetes, ami után Stirling végül eredményesen lobbizott a brit kormánynál, hogy Nyugat-Ausztráliában települést hozzanak létre. 1828. december 30-án a jövendő gyarmat alkormányzójának nevezték ki. Formálisan ő alapította meg Perth városát és Fremantle kikötőjét, felügyelte a környező térség fejlesztését, majd 1831. március 4-én az új terület, Nyugat-Ausztrália kormányzójává és katonai főparancsnokává nevezték ki, mely tisztségeket egészen 1838-ig – ekkortól ismét haditengerészeti pályafutásának szentelte figyelmét – betöltötte.

1840 és 1844 között a 80 ágyús HMS Indus parancsnoka volt, a Földközi-tengeren járőrözött, a kapott utasításnak megfelelően a brit jelenlétet kellett hangsúlyossá tennie, illetve a franciákon tartotta a szemét. 1847-ben megkapta a 120 ágyús, elsőosztályú sorhajó, a HMS Howe parancsnokságát; első megbízása az volt, hogy a néhai brit uralkodó, IV. Vilmos özvegyét, Szász-Meiningeni Adelheidet vigye Lisszabonba és Madeirára, majd vissza a Wight-szigeti Osborne Rezidenciára. Ezt követően a Howe-t a Földközi-tenger keleti medencéjébe vezényelték, ahol a Hyde Parker altengernagy vezette, a térségben az ágyúnaszád-diplomácia eszközeivel a törékeny békét fenntartani igyekvő hajórajt kellett megerősítenie.

Stirling ötödik és egyben utolsó hajóparancsnokságára már főparancsnoki rangban, a Brit Kelet-indiai és Kínai Haditengerészeti Állomáson került sor, ellentengernagyi fehér zászlójelzését a HMS Winchesterren vonták fel 1854. május 11-én. Nem sokkal később érkezett a hír, hogy hadat üzentek Oroszországnak. Stirling mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy az oroszok hajói japán kikötőkben keressenek menedéket, ezért Nagaszaki kormányzóján keresztül folyó, hosszas tárgyalások után Japánnal barátsági szerződést írtak alá. A szerződést utóbb a brit kormány is szentesítette, Stirlinget azonban a sajtó széles körben kritizálta, mert nem találkozott és ütközött meg az orosz flottával.

Családi háttér James Stirling a skóciai Észak-Lanarkshire-ben lévő Drumpellierben élő, nemesi származású Andrew Stirling és másodunokatestvére, Anne Stirling házasságából született nyolc fiú közül a sorban az ötödik, illetve 16 gyermek közül a kilencedik volt.Stirling Family Tree

A Stirling-család tagjait a 18. században gyakran és általában dicsőítve említették a haditengerészeti évkönyvek. James Stirling anyai nagyapja Sir Walter Stirling és nagybátyja Sir Charles Stirling egyaránt tengernagyi rangig vitte. Ezzel a családi háttérrel James számára természetes választás volt a Királyi Haditengerészet. A neves magániskolában, a Westminster SchoolbanThe Record of Old Westminsters, by G.F.Barker and A.H.Russell Stenning, Chiswick Press 1928 folytatott tanulmányait több alkalommal megszakították a brit hadihajókon eltöltött kiképzések, majd 1804. január 14-én, mindössze 12 évesen, elsőosztályú önkéntesként csatlakozott a haditengerészethez,Admiralty Service Record, James Stirling, ADM 107/41 és a HMS Camel ellátmányszállító hajóval Nyugat-Indiába indult. Ezzel kezdetét vette egy kivételes pályafutás.

Korai évek A kadét thumb|A 98 löveges HMS Glory  (középen)Stirling tengerészkadétként a Camel fedélzetén, majd egy ideig a HMS Hercule fedélzetén szolgált Sir John Duckworth tengernagy – a Jamaica hajóraj főparancsnoka – zászlaja alatt. Kadétvizsgáját 1805. január 20-án teljesítette, röviddel később a HMS Prince George-ra vezényelték, majd június 27-én, nagybátyja, Charles Stirling ellentengernagy kérésére ez utóbbi zászlóshajójára, a 98 löveges HMS Glory-ra került.

A rákövetkező hónapban az ekkor még csupán 14 éves Stirling megvívta első tengeri ütközetét. A Glory ugyanis ahhoz a Robert Calder altengernagy vezette flottához tartozott, ami júliusban, a napóleoni háborúk részeként a Finisterre-foknál megütközött az egyesített francia–spanyol hajóhaddal. A Glory-nak megsérült az előárbóca, a vitorlák "lerongyolódtak". A csatát követően a hajóraj két zsákmányolt spanyol hajóval tért vissza Angliába.

1806 júliusában nagybátyja új hajót kapott, és a parancsnak megfelelően a HMS Sampsonnal kíséretet biztosított Samuel Auchmuty tábornoknak és csapatainak Río de la Platáig, majd ott át kellett vennie egy hajóraj parancsnokságát Sir Home Popham tengernagytól, a HMS Diadem zászlóshajón. James az útra elkísérte nagybátyját, és tanúja volt, ahogy Auchmuty tábornok haderői elfoglalják Montevideót 25 hadihajóval és több mint 10 ezer tonnányi kereskedelmi áruval egyetemben.The Navy in the River Plate, 1806-1808, J.D.Grainger, Mariners Mirror, 1995 1807 augusztusában a Stirlingek átkeltek az Atlanti-óceán déli részén, majd öt hónapig tartózkodtak a Jóreménység fokánál; 1808. február végén aztán a Diadem visszatért Angliába, miután rövid időt még Rio de Janeiróban is eltöltött.

Angliába való megérkezése után Stirling kadétot a HMS Warspite-ra, Henry Blackwood kapitány parancsnoksága alá vezényelték. Ekkor Stirling már a hadnagyi vizsgáira készült, ezért Blackwood megszervezte, hogy rövidebb időszakokat megbízott hadnagyként más, a Csatornán hajózó egységeknél tölthessen. Vizsgáit a részben az Admiralitáshoz tartozó Somerset House-ban 1809. augusztus 1-én kezdte meg, majd augusztus 12-én már mint hadnagy csatlakozott ismét a Warspite legénységéhez.

Nyugat-Indiák 1810. április 1-én Stirlinget a Warspite-ról áthelyezték a HMS Hiberniára R.D.Drum kapitány parancsnoksága alá, majd novemberben Drummmal együtt – annak áthelyezésekor – a HMS Armide-re került. Egy év múlva, 1811. november 20-án előmenetelében nagy lépést jelentett segédtiszti kinevezése a HMS Arethusán, az ekkor már a Jamaica haditengerészeti állomás altengernagyi és egyben főparancsnoki tisztjét betöltő nagybátyja zászlóshajóján. 1812. március 3-ától a HMS Moselle szlúp megbízott parancsnoka, majd három hónappal később – 21 évesen – Stirling rendes parancsnoki rangra emelkedik.Admiralty Service Record, James Stirling, ADM 196/6 Nem sokkal később megkapja az 1808-ban épített, 28 löveges szlúp, a HMS Brazen parancsnokságát,The Brazen (1808) hatodosztályú, 28 löveges, 34 méter hosszú és közel 10 méter széles, 1808-ban, Portsmouth-ban épült szlúp volt, Ships of the Royal Navy, J.J. College, Greenhill Books, 1987  also James Stirling, Admiral and Founding Governor of Western Australia, Pamela Statham Drew, p 22.  Utóbb az episzkopális egyház úszó templomaként szolgált a Temzén, forrás: Portcities UK. Broken up July 1848. melyen hat éven keresztül szolgál.

thumb|A Brazen harci területe az 1812-es háborúban|240px|leftAz Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia között folyó 1812-es háborúban a Jamaica haditengerészeti állomáshoz kirendelt hajók azt a feladatot kapták, hogy támadják az USA partvidékét és a Mexikói-öböl kikötőit, illetve semmisítsék meg az ott található hajókat és raktárakat. A Brazen 1812. július 11-én szedte fel a horgonyt, és indult Stirling első bevetésére New Orleans és a Mississippi-delta ellen. A hajó azonban egy hurrikánban súlyosan megsérült, fel kellett adnia a küldetést, és a javításhoz Pensacola spanyol kikötőjébe tért. Ennek ellenére Stirling átvizsgálta és értékes adatokat gyűjtött a Mobile-öbölről, valamint a spanyol kézben lévő floridai partokon, ráadásul egy amerikai hajón is rajtaütött, amit hadizsákmányként november 20-án Jamaicára vitt.Brazen's log, ADM 51/2013

Végül nem tudott azonnal visszatérni a Mexikói-öbölbe, mivel a Brazen parancsot kapott, hogy karbantartásra és felülvizsgálatra térjen vissza Angliába. A sheernessi dokkban töltött négy hónapot követően a hajó egy telepeseket és ellátmányt szállító hajót kísért a Hudson-öbölbe. 1813 decemberében ért vissza a Doveri-szorosba, ahol fontos küldetésre kapott bizalmas utasítást: a braunschweig-lüneburgi herceget, Frigyes Vilmost kellett Hollandiába szállítania. Később, 1814 nagyobb részében a Brazen az Ír-tengeren és a Hebridák közelében járőrözött, illetve francia és amerikai hajókat keresett, majd az év végén Stirlinget visszavezényelték a Nyugat-Indiákra, a Barbados térségéhez tartozó Windward-szigeteki haditengerészeti állomásra, Duckworth tengernagy főparancsnoksága alá.

Ebben az időben két haditengerészeti állomás működött a Nyugat-Indiákon: Barbadoson és Jamaicán; egy ideig a Brazen e kettő között ingázott, üzeneteket vitt a két tengernagy között.James Stirling : Admiral and Founding Governor of Western Australia, by Pamela Statham-Drew.: University of Western Australia Press, Crawley W.A., 2003. Az egyik ilyen út során Stirlinget bemutatták Simón Bolívarnak, aki egy, a dél-amerikai szárazföldön elszenvedett vereség után érkezett Jamaicába.Encyclopædia Britannica 1969, pp 809-10 Röviddel ezután azt a parancsot kapta, hogy vigye az 1812-es háborút lezáró genti béke hírét a John Lambert tábornok parancsnokága alatt álló, New Orleans közelében állomásozó brit csapatoknak, és segítse azok visszatérését Angliába. A küldetés során jó szolgálatot tett számára a három évvel korábban, a Mobile-öböl és a floridai partok közelében végzett felderítő tevékenység. A korábban a Fort Bowyert elfoglaló csapatokat sikerült kimenekíteni, majd egy Harry Smith hadnagy parancsnoksága alatt álló csoportot maga a Brazen szállított Angliába, miután a Floridai-öbölben átvészeltek egy súlyos orkánt. Smith-re mély benyomást tett Stirling tengerészeti hozzáértése, és a két katona egy életre barátságot kötött egymással.Autobiography, Lt.-General Sir Harry Smith, G. C. Moore-Smith, p 251