A Pilis-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Pilis hegységben található. A Pilis hegység 4. leghosszabb barlangja az Ajándék-barlang, az Ariadne-barlangrendszer és a Szent Özséb-barlang után. Az egyik legcseppkövesebb barlang a hegységben.
Leírás
A Vaskapu-völgy déli oldalán, a völgytalp felett, a völgytalptól kb. 45 m-re, egy 3–5 m magas sziklafal aljában, nehezen megtalálható helyen található a két, rókalyukszerű bejárata. A Vaskapu-völgy talpáról, ahonnan nem látszanak a bejáratai, a bejárataihoz egy kijárt ösvény vezet, amely esős, havas időben nehezen járható. Legkönnyebb Pilisszentkeresztről a Két-bükkfa-nyereg felé tartó, zöld sáv turistajelzésű turistautat, majd a Mária padnál balra letérő piros kereszt jelzésű ösvényt követve megközelíteni. A bejárat helyét turistatérképek is jelölik.
Kezdő barlangászok által szívesen látogatott hely. Mind méreteivel, mind szépségével kiemelkedik a Vaskapu-völgy többi barlangja, sziklaürege közül. A barlang vizeit régen egy nagyobb és több kisebb víznyelő szolgáltatta. Forrásszájként működött a két jelenlegi bejárata, ezért a barlang egy inaktív forrásbarlang. Triász időszaki dachsteini mészkőben jött létre. Viszonylag egyszerű felépítésű, ami miatt nehéz benne eltévedni.
Egyetlen meanderező és befelé haladva enyhén emelkedő folyosóból áll, amelyik néha kétszintessé válik. Sok cseppkő van az 1989-ben feltárt új részben, függőcseppkövek, szalmacseppkövek, retekcseppkövek, állócseppkövek, cseppkőoszlopok, heliktitek és cseppkőlefolyások. Ezeken kívül gyakori képződménye a kondenz borsókő és a kiszáradt, illetve vízzel teli cseppkőmedencék (tetaráták). Gömbüstök, csorgák, evorziós üstök, szinlők, hullámkagylók, kannelúrák és ősmaradványok figyelhetők meg járatainak falain. Sok denevér használja téli szálláshelyül. A lezárt barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, elektromos világítóeszköz használatával és időszakosan látogatható. Barlangjáró alapfelszereléssel járható.
1976-ban volt először Pilis-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Pilis barlang (Jánossy 1976), Pilis-tetői-barlang (Kárpát 1993) és Pilis-tetői cseppkőbarlang (Kárpát 1990) neveken is.
Kutatástörténet
Az 1967-ben napvilágot látott, Pilis útikalauz című könyvben meg van említve, hogy a Szoplák-völgyi-barlang környékén, a Vaskapu-völgyben sok kis üreg bújik meg a bokrok között. 1969 őszén találtak rá bejáratára az utat építő erdészet dolgozói. A Gábor Áron Barlangkutató Csoport 1969. évi jelentésében szó van arról, hogy a Gábor Áron Barlangkutató Csoport 1969-ben a Pilis-barlangban egyszer túrázott (3 órát, 6 fővel). 1970. október 6-án a Vörös Meteor Természetbarát Egyesület Diogenész Csoportja felmérte az akkor 150 m hosszú Pilis-barlangot.
Az 1971. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban az van írva, hogy a Pilis hegyben vannak karsztvíz miatt kitágult hasadékbarlangok is, pl. a Pilis-barlang. A Pilis-barlang bejárata a Pilisszentkeresztről a Klastrom-szirtekre vezető kék négyzet jelzésű turistaút bal oldalán, a Vaskapu-völgy egyik sziklafalában van. A barlang 150 m hosszú a jelentéktelen mellékágakat nem beleszámolva. Átlagosan 1 m széles és 3–4 m magas. A járatok ÉK–DNy és É–D irányú hasadékok mentén keletkeztek. Volt egy nagy és több kisebb nyelője, de ezek jelenleg már nem működnek. Emiatt a barlang inaktív, cseppköves barlang. Ez a része lepusztult a Pilis-tetőnek és ezért minimálisra csökkent a barlang vízgyűjtőterülete, valamint a barlangban már nincs vízfolyás.
Nagyon formagazdagok cseppkövei. Előfordul fehér és vas miatt sárgásbarna retekalakú cseppkő is. Ezek a sztalaktitok azért érdekesek, mert belül a gömbölyű végüknél is üregesek. Gyakran fogazottak a cseppkőlefolyások szélei. A mészkiválások közül említésre méltók az első nagy terem falán lévő cm-es nagyságú, faágszerű képződmények. Limonit bekérgeződések figyelhetők meg a falakon. A bejáraton átbújva át kell kúszni néhány gömbfülkén, amelyeket a víz örvénylő mozgása oldott ki. Tovább kúszva egy 5 m hosszú és 4 m magas terem következik, amelynek jobb oldalán szép cseppkőlefolyás van. A terem után keskeny és magas hasadékban vezet az út. Néhány kanyar után kis terem következik. Közepén fél méter magas állócseppkő van, felette a mennyezetről cseppkőzászlók függnek. Egy balra lévő üregben cm-es nagyságú mésztufagátak (tetaráták) alakultak ki a leszivárgó vízből.
Egy derékszögben többször megtörő folyosón kell továbbmenni, majd egy 2 m-es aknán átlépve a Nagy-kürtő aljába jut a látogató. A majdnem kör keresztmetszetű kürtő falait simára csiszolta a leszálló karsztvíz. A tetejéig még nem sikerült felmászni. A kürtő után egy 15 m hosszú és szűk folyosó található, amelynek végén éles kanyar van. Innen egy érdekes terembe vezet az út. A teremben balra lévő hasadék valószínűleg a Nagy-kürtő tetejébe vezet. A jobbra lévő agyaglejtőn felmászva kis kürtő aljához érkezik a látogató. Felkapaszkodva a kürtő tetejéig szép fehér retekalakú függőcseppkövek figyelhetők meg. Ezek a Baradla-barlangban lévő Retek-ág képződményeihez hasonlóak.
A terembe visszatérve kanyargó folyosón kell továbbmenni. Útközben egy kis mélyedés felett kell átmászni. Néhány kanyar után annyira szűk lesz a járat, hogy nem lehet továbbmenni. Néhány helyen a főjárathoz jelentéktelen mellékágak csatlakoznak. A barlangban helyenként kettesével, hármasával denevérek tanyáznak. A dolgozatban látható a barlang páratartalmának és talajhőmérsékletének néhány adata. A tanulmányban publikálva lett a barlang 1:400 méretarányú alaprajz térképe. A térkép elkészítéséhez a barlangot 1970. október 6-án a Bp. Vörös Meteor SK Barlangkutató Szakosztály Diogenész Csoportja mérte fel.
MérőhelyPáratartalom (%) 10 cm-re a talaj felettPáratartalom (%) 1 m-re a talaj felettTalajhőmérséklet (°C) Külszínen a bejáratnál91–7,1 1. mérőhely99947,4 2. mérőhely100987,3 3. mérőhely98977,3 4. mérőhely100977,4 5. mérőhely97987,3 6. mérőhely98997,2 7. mérőhely981007,0 8. mérőhely97996,9 9. mérőhely96897,2
1972-ben a Diogenész Barlangkutató Csoport tagjai a végpontján egy-két méterrel jutottak előrébb. 1973-ban nem sikerült átjutni a végponton. Az 1974-ben megjelent, Pilis útikalauz című könyvben, a Pilis hegység és a Visegrádi-hegység barlangjainak jegyzékében (19–20. old.) meg van említve, hogy a Pilis hegység és a Visegrádi-hegység barlangjai között vannak a Vaskapu-völgyi barlangok és a Pilis-barlang. A Pilis hegység barlangjait leíró rész szerint a Vaskapu-völgyi-barlangok, sziklaodúk és kőfülkék közül méretei, érdekes formái és cseppkövei miatt kiemelkedik a Pilis-barlang.
Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Pilis-barlang a Pilis hegységben, a Pilis-vonulatban, Pilisszentkereszten helyezkedik el. Pilisszentkeresztről a Klastrom-szirtek felé vezető kék négyzet jelzésű turistaút bal oldalán, az út felett kb. 70 m-re, a Vaskapu-sziklákkal azonos magasságban, a Vaskapu-sziklák előtt kb. 300 m-re van rókalyukszerű bejárata. 150 m hosszú, 3–4 m magas és karsztvíz által keletkezett inaktív hasadékbarlang, amelynek nagyon gazdag a barlangi formakincse. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva.
Az 1976. évi MKBT Beszámolóban napvilágot látott és Kordos László által írt jelentésben szó van arról, hogy 1976. novemberben Szepesházi Imre gyűjtött a Pilis-barlang két pontján csontokat. A bejárattól kb. 100 m mélységben Chiroptera, Rodentia, faszén és több kvarckavics került elő. A bejárattól kb. 10 m mélységben csigafajok, Anura, madárfajok, közönséges vakond, erdei cickány, törpe cickány, Chiroptera, nagy pele, Microtus, erdei pocok, erdei egér, házi egér, mezei nyúl, faszén, növénymagok és kvarckavics került elő. Holocén koriak a leletek.
Az 1976. évi MKBT Beszámolóban kiadott és Jánossy Dénes által írt jelentésben meg van említve, hogy 1976-ban szórvány őslénytani lelet került elő a Pilis hegységben lévő Pilis barlangból (Szepesházi Imre). 1978-ban került lezárásra a Barlangtani Intézet kérésére. A lezárást a VMTE Foton csoport végezte el. A barlang értékeit védő ajtót ezek után többször is feltörték. Az Acheron Barlangkutató Szakosztály három tagja, Kárpát József, Kárpátné Fehér Katalin és Máté Erika 1982 júliusában újra felmérte, hossza ekkor 211 méter volt. Alaprajzi barlangtérképét keresztmetszetekkel és kiterített hossz-szelvény barlangtérképét Kárpát József rajzolta.
bélyegkép|262px|balra|A Pilis-barlang jobb oldali, rókalyukszerű bejárata
1982-ben készült el a barlang járatirány diagramja, amelyet Kárpát József szerkesztett. Az 1984-ben megjelent, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Pilis hegység barlangjai között a barlang Pilis-barlang néven. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. 1985-ben elkészült a barlang kiterített hossz-szelvényét ábrázoló és a Környezetvédelmi Intézet Barlangtani Osztálya által leellenőrzött térkép az 1982. júliusi felmérés alapján.
Az 1985. évi Karszt és Barlangban röviden ismertetve van, hogy a Pilis-barlang volt az egyik helyszíne a VMTE Hatos csoport által rendezett 1983. évi Kinizsi Kupa országos barlangversenynek, amelyet a BEAC Barlangkutató Csoport tagjai, Király G., Németh T. és Rajczy M. nyertek. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 68. leghosszabb barlangja a 4840 barlangkataszteri egységben lévő, 211 m hosszú Pilis-barlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang nincs benne. 1988. október 1-től a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter 7/1988. (X. 1.) KVM rendeletének (6. §. 2. pont, illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Pilis hegységben lévő Pilis-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang ásványképződményei miatt lett. Az 1988. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy a Pilis hegységben elhelyezkedő Pilis-barlang bekerült Magyarország fokozottan védett barlangjai közé. Magyarországon a Pilis-barlanggal együtt 108 barlang van fokozottan védve.
A Myotis Barlangkutató Csoportnak sikerült a végponti szűkületet átvésni 1989-ben. A feltárt 166 méter hosszú szakaszban valószínűleg egy jégkori ember lábnyomát találták meg. A lábnyom azóta elpusztult. 1989. szeptember 2-től 5-ig Egerland Z., Gyurin Gy., Kárpát József, Vér Zs. és Zih József felmérték az új részt. A felmérés alapján készült alaprajzi térképet és kiterített hossz-szelvény térképet Kárpát József szerkesztette. 1989-ben lett rajzolva a barlangot és felszínének topográfiai helyzetét ábrázoló térkép, valamint a barlang új részét a régi résszel együtt bemutató alaprajzi térkép és a kiterített hossz-szelvény térkép. Az 1989. évi Karszt és Barlangban meg van említve, hogy az MKBT 1985-ben kijelölt 20 barlangot és a társulat ajánlotta a munkában önkéntesen résztvevőknek, hogy legyen ezekben évente elvileg egy-egy téli és nyári denevérszámlálás. A kijelölt barlangok közül 1988-ig pl. a Pilis-barlangban történt denevér-megfigyelés. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban Pilis Cave a barlang neve.
bélyegkép|262px|A Pilis-barlang bal oldali, rókalyukszerű bejárata
1990-ben a Myotis Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Az 1991-ben készült, Kárpát József által írt kéziratban az olvasható, hogy a pilisszentkereszti fokozottan védett Pilis-barlang 377 m hosszú és 53 m mély, valamint kutatás alatt áll. A Pilis hegység 3. leghosszabb és 4. legmélyebb barlangja. Az 1991. évi Földrajzi Közleményekben publikált, Hevesi Attila által írt tanulmányban szó van arról, hogy mivel a Pilis hegység sasbércvonulatai magasra emelkednek környezetükhöz viszonyítva, ezért tetőik közelében, homlokfalaikon sok régi forrásbarlang (pl. a Pilis-barlang), hátaikon pedig néhány zsomboly található.