A Pilisszántói-kőfülke Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Pilis hegységben található. Régészeti és őslénytani leletek kerültek elő belőle. Turista útikalauzokban is ismertetve van.
Leírása
A Pilis-tetőn, a hegy lábánál lévő sziklás DK-i letörésben, Pilisszántó külterületén, a település központjától ÉNy-ra, az Orosdy-kastély felett, fokozottan védett területen elhelyezkedő sziklafalban található a vízszintes tengelyirányú és nagy bejárata. A turistatérképek jelzik helyét nevének feltüntetésével és barlangjellel. Előterétől gyönyörű a kilátás a Piliscsabai-medencére és a Hosszú-hegy, Kevélyek vonulatára. Az inaktív forrásbarlang triász dachsteini mészkőben alakult ki. Egy nagyméretű teremből áll, ahol a régészeti és az őslénytani ásatások folytak. Engedély nélkül és barlangjáró felszerelés nélkül megtekinthető.
Magyarországon rozsomákcsont a Pilisszántói-kőfülkén kívül eddig csak 7 barlangból került elő: a Király-kúti-zsombolyból, a Lengyel-barlangból, a Pes-kő-barlangból, a Puskaporosi-kőfülkéből, a Remete-barlangból, a Remete-hegyi-kőfülkéből és a Suba-lyukból.
1939-ben volt először Pilisszántói-kőfülke néven említve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában I. sz. kőfülke (Torma 1986), Kőfülke (Ferencz 1953), Orosdi-kőfülke (Mayerfelsi Maier 1926), Orosdi kőfülke (Kadić 1913), Orosdy-barlang, Orosdy-kőfülke (Kadić 1915), Orosdy kőfülke (Bertalan 1976), Orozdy-kőfülke (Lambrecht 1964), Pilisszántói I. kőfülke (Gábori 1977), Pilisszántói 1. sz. kőfülke (Ringer 1989), Pilisszántói kis kőfülke (Láng 1953), Pilisszántói kőfülke (Hillebrand 1915), Szántói-kőfülke (Szablyár 2003) és Szántói kőfülke (Barcza, Thirring 1920) neveken is.
Kutatástörténet 1913–1948
Az 1913. évi Barlangkutatásban az van írva, hogy Bekey Imre Gábor javaslatára és Lenhossék Mihály kívánságára 1912. október 24-én Kadić Ottokár Pilisszántóra utazott és 3 napig tartó próbaásatást végzett a Pilisszántón található Pilisszántói-kőfülkében (Orosdi kőfülke). Az Orosdi kőfülke Pilisszántó (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) határában, a Pilis hegy DK-i orma alatt, az Orosdy-kastély felett helyezkedik el. A barlang K-re tekintő nagy bejárata egy 8 m hosszú, 8 m széles és nagyon magas fülkébe vezet. A fülke elülső részének közepén 6 m hosszú, 2 m széles és helyenként 2 m mély próbagödröt ásott Kadić Ottokár. Az 1,5 m vastag humusztakaró alatt, melyben recens emlőscsontok és cserépedény-töredékek vannak, sárga agyagréteg húzódik, amely tele van mikrofaunával és Rangifer tarandus csontokkal. Az ásatást azért kellett félbehagyni, mert nem lehetett tovább lefelé ásni a leszakadt nagy sziklatömbök miatt és kibírhatatlan lett az őszi időjárás. A kétnapos kutatás szép eredménye alapján indokolt a kőfülke ásatásának folytatása.
Az 1915. évi Barlangkutatás 1. füzetében az olvasható, hogy a Pilisszántón lévő Pilisszántói-kőfülkében (Orosdy-kőfülke) először, 1912-ben Kadić Ottokár, 1914 tavaszán pedig Kormos Tivadar végzett próbaásatást. Kormos Tivadar a két próbaásatás biztató eredménye alapján, 1914 októberében, 8 napig ásatott a kőfülkében. A kőfülke fosszilis csontokban és a magdaléni ősember kultúrájának nyomaiban gazdag kitöltése néhány helyen 3 m vastag, emiatt még kb. 2 hét kell a barlang teljes felásásához. Kormos Tivadar beszámolt a kutatás eddigi eredményeiről a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szakosztály 1915. évi évzáró gyűlésén. A Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának adományából fedezte a szakosztály az ásatás 100 korona költségét.
Az 1915. évi Barlangkutatás 2. füzetében szó van arról, hogy Kormos Tivadar a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szakosztály 1915. január 21-én tartott évzáró gyűlésén megtartotta Rénszarvas-vadászok újabb nyomai a Pilis hegységben című előadását. Az 1915. évi Barlangkutatásban lévő, A bajóti Jankovich-barlangban 1914. és 1915. években végzett kutatások eredményei című publikációban, melyet Hillebrand Jenő írt, meg van említve, hogy a Nyugat-Európában lévő magdalénien lelőhelyekre jellemző kő- és csontipar-típusok már Magyarország több pontjáról előkerültek. Kormos Tivadar nemrég megtalálta (a Pilisszántói-kőfülkében) az addig hiányzó csontszigonytípust.
bélyegkép|262px|balra|A Pilisszántói-kőfülke bejárata régen
Az 1920-ban megjelent, Budapest Duna-jobbparti környéke című könyv szerint a területen ősemberi, ősállati maradványokat a Pilisszántói kőfülke, a Remete-hegyi-kőfülke, a Kis-kevélyi-barlang és a Jankovich-barlang szolgáltatott. A Pilis hegy hatalmas, DK-i sziklabordájának ÉK-i (Orosdy-kastély felé tekintő) oldalában szép sziklaalakzatok (ritkán látogatott mászóiskola) között, 423 m tszf. magasságban helyezkedik el az ÉK felé tekintő, hatalmas bejáratú Szántói kőfülke. A barlangbejáraton keresztül 9 m mély, felfelé zárt kürtővel végződő üregbe lehet jutni. Ebben a kőfülkében Kormos Tivadar 1914–1915-ben nagyon eredményes ásatást végzett. A barlang diluviális lerakódásaiban rengeteg apró csonttöredék volt, pl. 36 000 db madár- és 8000 emlőscsont, melyek leginkább apró állatoktól származtak. Az apró állatokat a kőfülkébe ragadozó madarak (baglyok) vitték. A barlangban rengeteg rénszarvas maradványa volt. Az ősember vadászott a rénszarvasra. Hogy tényleg megfordult itt az ősember, azt 41 paleolit, kőszerszám és csonteszköz bizonyítja. Rendkívül nagy a kőfülke tudományos értéke, mert a kitöltésben talált ősrégészeti és őslénytani anyag vizsgálatának eredménye a Pilis hegység posztglaciális viszonyairól tiszta képet szolgáltatott.
Az 1920. évi Barlangkutatásban kiadott könyvismertetésben, amely a Budapest Duna-jobbparti környéke című könyvről szól, meg van említve, hogy a könyvben le van írva a Pilisszántói kőfülke. Az 1924-ben megjelent, Budapest Duna-jobbparti környéke című kiadványban meg van ismételve az 1920-ban publikált könyv Pilisszántói-kőfülkét bemutató része. Az 1924. évi kiadás szerint azonban a területen ősemberi, ősállati maradványokat a Pilisszántói-kőfülke, a Remete-hegyi-kőfülke és a Kis-kevélyi-barlang szolgáltatott. Az Országos Magyar Régészeti Társulat 1923–1926. évi évkönyvében szó van arról, hogy a Pilisszántói-kőfülkéből előkerült rézpenge hasonló a pattintott kovapengéhez. A kiadvány 14. ábráján megfigyelhető a barlang rézpengéjének fényképe.
bélyegkép|262px|Pilisszántói-kőfülke, a barlangkitöltés második keresztszelvénye (Kormos Tivadar, 1915)
A Turisták Lapja 1931. évi évfolyamában napvilágot látott, Bekey Imre Gábor által írt tanulmány szerint Kormos Tivadar ásatásának eredménye szenzációs volt. Rengeteg rágcsálócsont és madárcsont került elő, valamint addig ismeretlen, új fajok keltették fel a tudósok figyelmét. 1932-ben kiadott könyvében Dudich Endre a Pilis hegység és a Visegrádi-hegység barlangjairól szóló részben részletesen ismertette a Pilisszántói-kőfülkét négy irodalmi mű alapján. Azt írta, hogy Pilisszántóhoz közel, a Pilis hegy délkeleti lábánál található a viszonylag kicsi, de nagyon fontos, tudományos lelőhely. A rétegekből magdaléni kőeszközök és nagyon gazdag, posztglaciális állatvilág látott napvilágot, amelyek feldolgozásából a magyarországi szakirodalom egyik legszebb barlangőslénytani monográfiája született. Az 1932-ben napvilágot látott, Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvben meg vannak ismételve a könyv 1931. évi kiadásának Pilisszántói-kőfülkét tárgyaló részei.
Az 1935. évi Erdészeti Lapokban az van írva, hogy Pilisszántó határában, a Pilis hegy DK-i lábánál, Orosdy báró erdejében, 423 m tszf. magasságban helyezkedik el a Pilisszántói-kőfülke. A barlang csarnoka kb. 9 m hosszú és 6–9 m széles. A barlangban először Kadić Ottokár végzett próbaásatásokat, amelyek 20 évvel ezelőtt történtek. Kadić Ottokár megállapította, hogy érdemes tovább kutatni a barlangot. Ennek alapján Kormos Tivadar folytatta az ásatásokat és nagyon értékes tudományos anyagot tárt fel. A kőfülke pleisztocén rétegeiben talált 41 kő- és csonteszközt, 8000 különböző csontmaradványt és 36 000 madárcsontot, amely utóbbiakat Lambrecht Kálmán határozta meg. Az 1935-ben megjelent, Tompa Ferenc által írt kiadványban közölve lett, hogy az őskőkor végét jelentő magdalénien kultúra nyomaira az utóbbi években nemcsak a Pilisszántói-kőfülkében, a Jankovich-barlangban és a Kis-kevélyi-barlangban, hanem Ságvár löszrétegeiben is rábukkantak.
Az 1936. évi Természettudományi Közlönyben meg van említve, hogy a Pilisszántói-kőfülke középső magdalénien rétegeiből gyűjtött nagyon kezdetleges, egysoros csontszigony ugyanolyan mint a Szelim-lyuk hasonló rétegeiben talált csontszigony. A későmagdalénient (Pilisszántói-kőfülke felső rétegei) vegyes erdők jellemezték. A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában megjelent, Schőnviszky László által írt publikációban az olvasható, hogy Pilisszántó határában, a Pilis hegy DK-i végén, az Orosdy-kastély felett van az ÉK-re néző hatalmas bejárata. A 9 m hosszú kőfülke egy vakkürtővel végződik. A Pilis hegységben található barlangok közül a Kis-kevélyi-barlang és a Pilisszántói-kőfülke a legnagyobb jelentőségű barlangok őslénytani és ősrégészeti szempontból. A Kormos Tivadar által 1913-tól 1915-ig végzett ásatáskor a magdaléni ősember csonteszközein és kőeszközein kívül nagyon gazdag ősemlősfauna és madárfauna került elő.
Az 1937-ben megjelent, Szeghalmy Gyula által írt könyvben szó van arról, hogy a Pilis hegy csúcsa alatt van a Pilis-csoport bejárásra érdemes egyik része, a diluviális faunában gazdag Szántói kőlyuk. Rengeteg apró állat csontját találták meg a Pilis hegy D-i letörésének oldalában lévő Szántói-kőlyukban. Ezeknek a csontoknak, pontosabban kövületeknek egy része a geológiai harmadkor utolsó szakaszából, másik része pedig a pleisztocénből és a holocénból származik. A pilisszántói kőlyukban a kőkor régi szakaszából, az őskőkorszakból származó magdaléni kultúrájú pattintgatott eszközök voltak. A Szántói kőlyuk a Pilis hegy hatalmas masszívumának Pilisszántó felé tekintő oldalában, az Orosdy-kastélytól balra lévő fekete szemét messziről mutogatja. Csak jelentéktelen pontnak tűnik alulról, de ha felkapaszkodik az ember a 423 m tszf. magasságban nyíló barlanghoz, akkor hatalmas barlangszájjal találja szembe magát.
bélyegkép|100px|balra|A Pilisszántói-kőfülkében talált, rombusz alakú rézkés
A dachsteini mészkőbe jelenleg csak 8–10 m-re mélyed, de régen sokkal nagyobb lehetett. Napjainkban a barlang nem más, mint a hajdani kaverna belső vége, amelynek hiányzó járatai a Pilis-oldal letörésekor pusztulhattak el. A barlangot Kormos Tivadar és Lambrecht Kálmán paleontológusok 1914–1915-ben vizsgálták át. Ekkor válogattak ki a barlang talaját alkotó agyagból és denevérguanóból 36 ezer madárcsontot és 8 ezer apró emlős csontját. A diluvium posztglaciális korából származnak a csontok. Az a körülmény fokozza a talált tárgyak tudományos értékét, hogy a barlangban rábukkantak a sok felhasogatott rénszarvascsont mellett 41 őskőkorszaki kőeszközre is. Eszerint a barlang az ősembernek már a diluviumban menedékhelye volt. Az őskultúra szempontjából különösen érdekes és értékes lelőhelyek közül az egyik nevezetesebb a diluvium rénszarvasvadászai által lakott, pilisszántói Kőlyuk, amelynek posztglaciális rétegéből a felhasogatott rénszarvascsontok és rengeteg madárcsont mellett, 41 pattintva készített kezdetleges kőeszközt ástak ki a jól tartósító barlangi agyagból.