A bolygóközi por (vagy kozmikus por) apró porszemcsékből áll, amik egy csillagrendszer központi égitestje körül keringenek a bolygók közötti térben.
Naprendszerünkben a bolygóközi por nem csak a Nap fényét szórja szét (állatövi fény), hanem hősugárzást is kibocsát az 5-50 mikrométeres elektromágneses sávban (Levasseur-Regourd, A.C. 1996). A port alkotó szemcsék jellemző átmérője 10-100 mikrométer közötti (Backman, D., 1997). A Naprendszerben lévő összes bolygóközi por tömege egy 15 km átmérőjű aszteroida tömegének felel meg (2,5 g/cm³ átlagsűrűséget számításba véve).
A bolygóközi por forrásai A bolygóközi por forrásai között ott vannak: az aszteroidák egymással való ütközései, üstökösök aktivitása és ütközései a belső Naprendszerben, ütközések a Kuiper-övben (Backman, D., 1997). A tudományos közösségben régóta tartó vita, hogy a bolygóközi por forrásának inkább az aszteroidák egymással való ütközései, vagy az üstökösök aktivitása tekinthető-e.
A porrészecskék életciklusa A porrészecskéket érő főbb hatások: a sugárnyomás, a befelé ható Poynting-Robertson hatás, a napszél nyomása (jelentős elektromágneses összetevőkkel), szublimáció, kölcsönös ütközések, és a bolygók gravitációs vonzásának állandóan változó hatásai (Backman, D., 1997).
A porrészecskék létezése rendkívül rövid idejű egy naprendszer korához képest: például egy csillag körül keringő 100 millió éves porrészecske nagyobb égi objektumok darabja lehet, amiről a csillagászati „közelmúltban” vált le, semmiképpen nem a csillagrendszer kialakulásának idején.
Az állatövi fényt okozó por 99,9%-ban a „közelmúltban” jött létre, és csak 0,1%-ban származik a csillagközi anyagból.
A sugárzásoktól leginkább érintett por béta meteoroid néven ismert, tömege általában kisebb, mint 1,4 x 10−12 g, és többnyire a központi csillagtól spirál alakban távolodik a Naprendszer széle felé. Létezését az 1990-es években, az LDEF mesterséges hold segítségével sikerült megerősíteni. A szemcsék mérete és mennyisége a Naptól való távolságtól függ: a Föld távolságában átlagos méretük kisebb 0,5 mikrométernél, átlagos gyakoriságuk 6 beütés/m²/nap. (A Sky & Telescope 1992. februári cikke nyomán)
Bolygóközi por gyűjtése a Földön 1951-ben Fred Whipple leírta, hogy a 100 mikrométernél kisebb mikro-meteoritok megolvadás nélkül képesek behatolni a Föld légkörébe. Ezeknek a részecskéknek a laboratóriumi vizsgálata az 1970-es években kezdődött a sztratoszférába felbocsátott léggömbökkel, D. E. Brownlee repüléseivel, majd később a Lockheed U-2 repülőgéppel.D. E. Brownlee (1978) Interplanetary dust: Possible implications for comets and presolar interstellar grains, in Protostars and Planets (ed. T. Gehrels, U. Arizona Press, Tucson) pp. 134-150 Az LDEF mesterséges hold közel hatéves adatgyűjtése szerint a Földre irányuló por szemcséinek tömege 10−9–10−4 g, méretük 10–500 μm közötti. Eszerint a Földre 40 ezer tonna bolygóközi por hullik évente. (Az Astronomy 1994. áprilisi cikke nyomán)
Jegyzetek
További információk
NASA Panel Report on Extrasolar Zodiacal Emission
Fordítás
Kategória:Naprendszer