A déli macskanyúl (Lagidium viscacia) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a csincsillafélék (Chinchillidae) családjába tartozó rágcsálófaj. Dél-Amerikában él, az Andok sziklás lejtőin.
Előfordulása és életmódja A déli macskanyúl Argentína nyugati, Bolívia nyugati és középső, valamint Chile északi és középső részen honos. Dél-perui előfordulása vitatott. Hegyvidéki állat, a sziklás, gyér növényzetű területeket kedveli 2500-5100 méterrel a tengerszint fölött.
Többnyire hajnalban és alkonyatkor aktív, ilyenkor bújik elő a sziklaüregekből, hogy megkeresse fűfélékből, mohákból, zuzmókból álló táplálékát. Sokszor napközben is megfigyelhető, ahogyan sütkérezik vagy a bundáját tisztogatja; a biztonságot nyújtó sziklaüregektől azonban soha nem távolodik messzire. Társas állatok, kisebb kolóniákban élnek, egymással hangjelzésekkel tartják a kapcsolatot.
Elsődleges természetes ellenségük az andesi hegyimacska.
Alfajai
Lagidium viscacia viscacia Molina, 1782 Lagidium viscacia boxi Thomas, 1921 Lagidium viscacia cuscus Thomas, 1907 Lagidium viscacia cuvieri Bennett, 1833 Lagidium viscacia famatinae Thomas, 1920 Lagidium viscacia lockwoodi Thomas, 1919 Lagidium viscacia moreni Thomas, 1897 Lagidium viscacia perlutea Thomas, 1907 Lagidium viscacia sarae Thomas & St. Leger, 1926 Lagidium viscacia tontalis Thomas, 1921 Lagidium viscacia tucumana Thomas, 1907 Lagidium viscacia viatorum Thomas, 1921 Lagidium viscacia vulcani Thomas, 1919
Megjelenése 150px|bélyegkép|balra|Figyelő déli macskanyúl A déli macskanyúl nagyságra és külsőre egy üregi nyúlra emlékeztet, de hosszú, bozontos, spirálisan összetekerhető farka egyértelműen megkülönbözteti tőle. A kifejlett macskanyulak körülbelül 3 kilogrammosak. Puha és hosszú szőrű bundája a hátán és oldalán sárgásszürke, hasán és torkán valamivel világosabb színű. Felső oldalán bozontos farkának vége fekete. Fülei rövidebbek mint a nyulaké. Lábain négy ujj található, talpa párnázott, alkalmazkodott a sziklás élőhelyhez.
Szaporodása Párzási időszakuk októbertől decemberig tart. A 130 nap tartó vemhesség után a nőstények többnyire egy, ritkán két kölyköt hoznak a világra. A kinyílt szemmel és teljes bundában születő kis macskanyulak nyolchetes korukig szopnak, utána már teljesen átállnak a növényi táplálékra. Élettartamuk fogságban eléri a 19 évet.
Természetvédelmi helyzete 160px|bélyegkép|bal|Macskanyúl Brehm: Az állatok világa 1887-es kiadásában Elterjedési területén belül gyakori állatnak számít. Populációinak létszáma erősen ingadozhat az időjárás függvényében. Bár húsáért és szőrméjéért vadásszák, elterjedését ez nem befolyásolja jelentősen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján "nem fenyegetett" státusszal szerepel.
Források
Shefferly, Nancy (1999). "Lagidium viscacia: southern viscacha". Animal Diversity Web. University of Michigan Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Myers, Phil (2002). "Chinchillidae: chinchillas and viscachas". Animal Diversity Web. University of Michigan Walker, R. Susan; Novaro, Andrés J.; Perovic, Pablo; Palacios, Rocio; Donadio, Emiliano; Lucherini, Mauro; Pia, Mónica; López, María Soledad (2007). "Diets of three species of Andean carnivores in high-altitude deserts of Argentina". Journal of Mammalogy 88 (2): 519–525.
Fordítás
Kategória:Csincsillafélék Kategória:Emlősfajok Kategória:Rágcsálófajok Kategória:Bolívia emlősei Kategória:Chile emlősei Kategória:Argentína emlősei