bélyegkép|270px|jobbra|Károlyi Alajosné, Erdődy Fanny grófnő. Vasárnapi Ujság – 1894. 6. sz.
Károlyi Alajos, gróf (Bécs, 1825. augusztus 8. – Tótmegyer, 1889. december 20.) magyar diplomata, koppenhágai, majd berlini és londoni nagykövet, Károlyi Lajos főispán fia.
Életpályája Már 19 éves korában diplomáciai pályára lépett. 1845-ben a berlini nagykövetséghez attasévá nevezték ki, majd a szentpétervári nagykövetségnél, a hannoveri udvarnál, Bernben, végül Rómában (ez utóbbi helyen Esterházy Móric gróf oldalán), növelte tapasztalatait. 1851-ben Athénba nevezték ki ügyvivőnek, majd 1852-ben a bátyja, László gróf halála után egy időre visszavonult a közszolgálattól.
1853-ban ismét a londoni nagykövetséghez küldték titkári minőségben s ott maradt 1858-ig; a következő évben mint rendkívüli követ s teljhatalmú minisztert a koppenhágai udvarhoz nevezteték ki; ebben az évben azzal a megbízással küldték Szentpétervárra rendkívüli követként, hogy a cári udvarnál szövetséget eszközöljön ki, az osztrák birodalom épségét, jelesen ennek itáliai tartományait fenyegető francia–olasz egyesült hatalom ellen. De sikertelenül. A háború kitört, s gyorsan lefolyt.
A háború után még az év októberében mint teljhatalmú megbízott vett részt, Colloredo gróf utódjaként a zürichi konferencián. Decemberben mint rendkívüli követet és teljhatalmú minisztert Berlinbe küldték. Ott maradt 1866. március 13-ig, amikor Ausztria és Poroszország között a diplomáciai összeköttetés, a készülő háború miatt megszakadt. Bár március 13-án elhagyta berlini állomáshelyét, a háború végén ismét fontos szerepet vállalt, ugyanis július 16-án a porosz királyi táborba ment alkudozni ama pontok felett, amelyekkel a prágai előzetes békeszerződést meg akarták kötni. Ettől fogva rendelkezési állományban maradt és magyarországi birtokain tartózkodott. Atyja, Károlyi Lajos gróf halála után ennek 180 ezer holdnyi, mintaszerűen rendezett birtokát átvette és, 1867-ben feleségül vette Erdődy Fanni grófnőt, akinek tőle egy fia és három leánya született. Ötévi itthontartózkodása alatt építtette, atyja végrendelete értelmében, pesti palotáját a Nemzeti Múzeum mögött, amely első épülete (Pollack Mihály tér 3. sz.) volt az azóta emelkedett pompás, úgynevezett Palotanegyednek („Mágnás-negyed”),Amikor az élet közbeszól pestbuda.hu ahol (akkori) százezreket érő gyönyörű képtárát is elhelyezte. 1871-ben ismét berlini nagykövetté nevezték ki a már akkor német császár - porosz király udvarába. Bár mint ellenséget innen 1866-ban eltávlolították, ekkor mint jó barátot, szívesen fogadták. Maga az idős I. Vilmos német császár legkedvesebb emberei egyikének nevezte, amikor udvarától megvált; az akkori trónörökös, III. Frigyes pedig személyes barátságával tisztelte meg. 1878-ban Andrássy Gyula gróf mellett mint második teljhatalmú követ vett részt a berlini nagy kongresszuson. Az év decemberében a londoni nagyköveti tisztséget vállalta el. Ebben jelentékeny része volt az angol udvarnak is, amely őt óhajtotta osztrák–magyar képviselőül. A londoni osztrák–magyar segítő-egyesületet ő alapította, és annak lelkes protektora volt. Állásáról 1888 nyarán mondott le. Felesége Erdődy Fanny grófnő, Erdődy Lajos gróf leánya volt.
Díjai, elismerései királyi kamarás (1852) valóságos belső titkos tanácsos (1864) a Osztrák Császári Lipót-rend nagykeresztese (1872) az aranygyapjas rend vitéze (1878) a diplomáciai pályától való megválása alkalmával a Szent István-rend nagy keresztjét kapta, az uralkodó megelégedésének jeléül Megkapta ezeken kívül a porosz vörös és fekete sas-rendet is
Jegyzetek
Források A Pallas nagy lexikona
Kapcsolódó szócikkek Berlini kongresszus
Kategória:Tótmegyeriek Kategória:1825-ben született személyek Kategória:1889-ben elhunyt személyek Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia követei és nagykövetei külföldön Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia követei és nagykövetei a Német Császárságban