Kétalakú gomba: fonalas, illetve sarjadzó Candida albicans A dimorf gombák (kétalakú gombák) olyan gombák, melyek elő képesek fordulni penész/gombafonalas/szálas, illetve élesztő (egysejtű növekedésű) formában is. Ilyen például a Penicillium marneffei:

Szobahőmérsékleten fonalas szerkezetben, Testhőmérsékleten sarjadzó formában (élesztőként) nő.

Táptalajon növeszthetők fonalasan (szaprofita vagy penész fázis), a szervezetben sarjadzanak (parazita vagy élesztő fázis).Gombamorfológia jegyzetDr. Godó Zoltán: Agro-ökológia (2011)

A dimorf gombák jellemzője, hogy környezeti tényezők kiválthatják az unicelluláris és a fonalas alak közötti, általában visszafordítható átalakulást. Környezeti tényező a hőmérsékleten kívül lehet anaerob környezet, magas szén-dioxidkoncentráció, alacsony pH, magas cAMP-szint, nitrogénéhezés, szilárd táptalaj (ahol a gyorsabban növekvő gombafonalak könnyebben elérik a tápanyagot mint a különálló sejtek) stb. Ha a környezeti feltételek a sejtes alaknak kedveznek (pl. vizes közeg), a dimorf átalakulás fordított irányban is lejátszódhat, a kialakult hifák egysejtű élesztősejtekké fragmentálódnak.

Gyakran egy harmadik, fonalas alak, a pszeudomicéliumos is előfordul; míg a pszeudohifa a táptalaj felszínén növő, a sejtosztódás után szeparáció hiányában együtt maradó, hosszúkás, egyedi sejtek láncolata, a szeptumok mentén befűződésekkel, addig a valódi hifa olyan elágazó, fonalas csőszerű struktúra, melyek invazív növekedésűek és valódi szeptumok taglalják.van der Walt, J. P. & Yarrow, D. (1984). Methods for the isolation, maintenance, classification and identification of yeasts. In The Yeasts, a Taxonomic Study, 3rd edn, pp. 45–104. Edited by N. J. W. Kreger-van Rij. Amsterdam: Elsevier

Több dimorf gombafaj potenciális növényi vagy humánpatogén, esetükben a kétalakúság nem csak a megjelenési forma, hanem az életmód megváltozásával is jár. Közéjük tartozik a Coccidioides immitis, Paracoccidioides brasiliensis, a Candida albicans, az Ustilago maydis, a Blastomyces dermatitidis, a Histoplasma capsulatum, a Sporothrix schenckii és az Emmonsia-fajok. A nem patogén fajoknál (pl. Schizosaccharomyces japonicus, a dimorfizmuskutatás egyik modellszervezete) a fonalas alak kialakulása a tápanyagban gazdag, de távolabb eső területek elérését teszi lehetővé.

Irodalom Enczi Klára: A gombadimorfizmus vizsgálata: citológiai és genetikai szabályozás (2010, doktori értekezés)

Jegyzetek

Kategória:Gombás betegségek Kategória:Mikológia