A mannakabóca (Cicada orni) a rovarok (Insecta) osztályának félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, ezen belül a kabócák (Auchenorrhyncha) alrendjébe és az énekeskabóca-félék (Cicadidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása A mannakabóca széles körben elterjedt Dél- és Közép-Európában, valamint a Közel-Keleten és Észak-Afrikában.
Megjelenése bélyegkép|balra|250px|A szemei
E félfedelesszárnyú testének a hossza körülbelül 25 milliméter, szárnyfesztávolsága 70 milliméter. Testszíne a barnától a szürkéig változik, mindig az élőhelyének megfelelően, mivel e rovarfaj legfőbb védekező módja az álcázás, rejtőzködés. Potrohán vöröses szelvénynek vannak. Fején két nagy összetett szem és három kis pontszem (ocelli) látható. A csápjai rövidek, a szívó-szájszerve azonban hosszú; ezzel szívja ki a növények nedveit. A szárnyai átlátszóak, de erek és fekete foltok is találhatóak rajtuk.
Életmódja A felnőtt mannakabócát főleg nyáron lehet látni, miközben szúró-szívó szájszervének segítségével a fák és bokrok nedveit szívja.
Szaporodása Csak a hímek adják ki e fajra jellemző hangokat. A hangot a potrohukon levő hártyák rezegtetésével okozzák. A hang a nőstényeket hivatott odacsalogatni. Az „éneklés” csoportban, a napsütötte ágakon történik. Amikor a nőstény egy hímhez közeledik, az utóbbi udvarolni kezd neki. Az udvarlás a lábak érintésével és a rovarok ölelkezéséből áll. Ha az udvarlás megfelelt a nősténynek, akkor a kabócák párosodnak.
A mannakabóca nyáron az úgynevezett mannakőris (Fraxinus ornus) ágaira rakja le petéit. A lárvák késő nyáron vagy ősszel kelnek ki. Ezután a lárvák bebújnak a talajba és a fa gyökeréből szívják a nedveket. Lárvaállapotuk több évig is tarthat, azonban felnőttként csak másfél hónapig élnek.
Képek
Fordítás
További információk Fauna Europaea Biolib David Element
Kategória:Énekeskabóca-félék Kategória:Rovarfajok Kategória:Európa ízeltlábúi Kategória:Afrika ízeltlábúi Kategória:Ázsia ízeltlábúi