ESRO–2B (European Space Research Organisation), International Radiation Investigation Satellite (Iris–2) ESRO technológia műhold.
Küldetés Európai Űrkutatási Szervezet (ESRO) több tudományos műholdat épített, amelyeket amerikai hordozórakétákkal juttattak pályára.
Jellemzői Az ESRO megbízásából építette a Hawker Siddely Dynamics és a francia Mecanique-Aviation-TRAction (Matra), üzemeltette az ESRO.
Feladata, pályasíkjából adatokat szolgáltatni a napsugárzás (Orbital Solar Observatory) és a kozmikus sugárzás állapotáról.
Megnevezései: ESRO–2B; Iris–2; International Radiation Investigation Satellite (Iris); kódszáma SSC 3233; COSPAR: 1968-041A. Elődje ESRO–2A.
1968. május 16-án a Vandenberg légitámaszpontról egy Scout B (S161C) hordozórakéta SLC–5 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról juttatta magas Föld körüli pályára (HEO = High-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 99 perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 334 kilométer, az apogeuma 1085 kilométer volt. Tömege 89 kilogramm.
Forgás-stabilizált űreszköz, forgási sebessége 40 RPM. Formája hengeres, magassága 85, átmérője 76 centiméter. Adatrögzítő magnója a napot követően elromlott, befejezte aktív szolgálatát. Adatszolgáltatása érdekében hét mérőeszközt vitt magával. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energia ellátását ezüst-cink akkumulátorok biztosították.
Mérőműszerei: átáramló részecskék mérése, Naptevékenység hatása a Van Allen sugárzási övre, Naptevékenység által keletkezett protonok jelenlétének rögzítése, elsődleges kozmikus sugárzás mérése, mikrometeorok (nagyobb, kisebb) jelenlétének ellenőrzése, az áramló részecskék, a galaktikus kozmikus sugárzás színképelemzése,
1971. május 8-án 1086 nap ( év) után belépett a légkörbe és megsemmisült.
Források
Külső hivatkozások
Kategória:ESRO műholdak Kategória:1968 az űrkutatásban