A a koreai népi hiedelemvilág szellemei. A küsinek halott emberek szellemei, nem pedig szörnyek vagy démonok, mint pl.: a Tokkebi. Az elhunyt szelleme jellemzően akkor bukkan fel, ha valami dolga még van a földön, például a családjának segítség kell, megölték vagy becsapták és ezért bosszút akar állni. „Haláluk után az emberekből küsinek lesznek.” (Hedon Csamnok: Vegyes feljegyzések a tengertől keletre fekvő országokból, 16-17. század)
Jellemzői A közfelfogásban a küsinek is ugyanúgy érzékelik és fogják fel az emberi világot, mint mi, így részt tudnak venni mindenféle dologban, képesek funkciók betöltésére. Ugyanakkor, mindenhol jelen vannak, és mindenhová képesek bejutni. Kedvelik a sötét, zugos helyeket, leggyakrabban ilyen helyeken „találkozhatunk” velük. Elhagyott régi épületek, kolostorok, várak romjai, barlangok, folyópart sűrűje, temetők, elhagyott erdei ház, és a hasonló helyek lakói. Ezzel a tulajdonsággal nagyon jó alapot szolgáltatnak rémtörténetekhez, legendákhoz. Gyerekek szokták egymást ijesztgetni velük, a felnőttek történeteiben legtöbbször tanító, okító céllal szerepelnek. A modern kori küsintörténetek és filmadaptációk leggyakoribb helyszíne az iskola, éjjel, üresen.
Külsőségek terén sokban hasonlítanak a nyugati szellemképzetekhez: átlátszóak, a föld felett lebegnek. A küsineket általában vékony, nyúlt női alakkal képzelik el, hosszú, fekete, arcba lógó hajjal. A férfi küsin kifejezetten ritka. A jelenkori ábrázolások leggyakoribbja az ijesztő, fehér hanbokot viselő nőalak. A fehér hanbok jelentősége az, hogy ezt temetéskor öltik fel az emberek.
Írott forrásokban Az emberek azonban nem csak rettegnek, tartanak a küsinektől, hanem tisztelik is, sőt imádják őket. A koreaiak küsin-tiszteletéről régi kínai források is léteznek:
„A három han (koreai törzsszövetségek) közösségben imádta a küsineket.” (Csin-su: Csin állam története)
„A három állam (Kogurjo, Pekcse és Silla korában áldoztak a küsineknek. Amikor az 5. holdhónapban befejeződött a vetés, és a 10. holdhónapban az aratás, összegyűltek a férfiak és asszonyok, s miután áldozatot mutattak be az égnek, áldoztak a küsineknek is.” (Hou Han su, A Kései Han-dinasztia története)
Kogurjo-kori cserépedény-ábrázolásokon a küsin félig állat, félig ember alakú (anyamedve női mellekkel). „A félsziget déli részén élő három han törzsszövetség, amikor a szellemeknek (Szatosin) mutattak be áldozatot, cölöpöt állítottak fel, erre csengőket és dobot kötöttek.”
Sillából is ismerünk hasonló rítusokat, amikor a sámánasszony közreműködésével gonosz szellemeket űznek el, vagy a falu pártfogó szellemének mutattak be áldozatot, rendszerint mindig a küsinnek is áldoztak és kérték tőle, hogy hárítsa el a veszélyt. Gyakran fordultak a küsinekhez a sámánasszonyok ráolvasások, varázsigék formájában. Az emberek pedig előszeretettel viseltek talizmánokat, kis rajzok, babák, amulett formájában, hogy így védve legyenek a küsinek esetleges ártó ténykedéseitől. A cserépkorsók különösen elterjedtek voltak.
A küsinek dolguk végeztével is a földön maradhatnak, ha elég erősek ehhez. A közhiedelem úgy tartja, hogy ha az ember nem veszi észre a küsin jeleit, az agresszívabbá válik. Habár az emberek félnek tőle, egy beszámoló sem ismeretes olyan esetről, hogy egy küsin bántott vagy megölt volna egy embert.
Jegyzetek Források Mitológiai enciklopédia, Tokarev, Sz.A., Budapest, Gondolat Kiadó, 1988. p. 467. Koreai sámánizmus – A gwishinek, Palik Zita dolgozata, ELTE-BTK, 2012 Korean spirituality, Baker, Donald L., Honolulu, University of Hawaii Press, 2008. További információk Kapcsolódó szócikkek kasinok, a koreai házi szellemek Kategória:Koreai mitológia Kategória:Természetfeletti jelenségek Kategória:Halál Kategória:Spiritualizmus