Szász–Hildburghauseni Terézia Sarolta (teljes nevén Terézia Sarolta Lujza Friderika Amália, ; Seidingstadt, Szász–Hildburghausen Hercegség, 1792. július 8. – München, Bajor Királyság, 1854. október 26.), a Wettin-ház ernői ágából származó szász–hildburghauseni hercegnő, Frigyes szász–altenburgi herceg és Sarolta Georgina mecklenburg–strelitzi hercegnő hatodik gyermeke, aki Lajos trónörökös herceggel kötött házassága révén bajor koronahercegné 1810-től, majd férje koronázását követően a Bajor Királyság királynéja 1825-től hitvese 1848-as haláláig. Evangélikus hitét haláláig megtartotta a szigorúan római katolikus bajor udvarban. Intelligensen gondolkodó asszony, férjének és fiainak megbízható politikai támasza és tanácsadója volt, gyermeke között olyan magas rangú személyek vannak, mint II. Miksa bajor király, I. Ottó görög király, Luitpold bajor régens és Adelgunda Auguszta modenai hercegné is.

Élete Származása, családja balra|70px Terézia Sarolta 1792-ben született a Szász-Hildburghauseni Hercegség (Herzogtum Sachsen-Hildburghausen) területén, a hercegi család nyári rezidenciáján, a dél-türingiai Seidingstadt vadászkastélyában (Jagdschloss Landséjour).A seidingstadti vadászkastély az 1970-es évek végén leégett, lebontották.

Édesapja Friedrich von Sachsen-Hildburghausen herceg (1763−1834) volt, 1787–1826 között a Szász-Hildburghauseni Hercegség, 1826-tól a Szász-Altenburgi Hercegség tényleges uralkodója, III. Ernst Friedrich Carl von Sachsen-Hildburghausen herceg (1727–1780) és Ernestine von Sachsen-Weimar-Eisenach hercegnő (1740–1786) egyetlen fia, V. Frigyes dán király keresztfia.

Édesanyja Charlotte Georgine Luise von Mecklenburg-Strelitz hercegnő (1769−1818) volt, II. Karl zu Mecklenburg-Strelitz herceg (1815-től nagyherceg, 1741–1816) és Friederike Caroline Luise von Hessen-Darmstadt hercegnő (1752–1782) leánya.

Szüleinek házassága boldogtalan volt,H. P. Wulff-Woesten: Hildburghäuser Hoheiten – Dem Volk verbunden, Hildburghausen, 1992. ennek ellenére 12 gyermekük született, köztük hatodikként Terézia) hercegnő:

Friedrich herceg (1786–1786), csecsemőkorban meghalt. Charlotte hercegnő (1787–1847), aki 1805-ben Paul Friedrich von Württemberg herceghez (1785–1852) ment feleségül, az ő unokájuk lett II. Vilmos württembergi király. Auguste (1788–1788), csecsemőkorban meghalt. Joseph herceg (1789–1868), 1834-től 1848-ig apja utódaként Szász-Altenburg uralkodó hercege, aki 1817-ben Amalie von Württemberg hercegnőt (1799–1848) vette feleségül. Friederike hercegnő (1791–1791), csecsemőkorban meghalt. Terézia Sarolta (Therese Charlotte) hercegnő (1792–1854), 1810-től Lajos bajor trónörökös felesége, 1825-től királyné. Luise hercegnő (1794–1825), aki 1813-ban Wilhelm von Nassau-Weilburg herceghez (1792–1839) ment feleségül, férje 1806-tól I. Vilmos néven a Nassaui Hercegség uralkodója lett. Franz herceg (1795–1800), kisgyermekként meghalt. Georg herceg (1796–1853), 1848-tól 1853-ig bátyjának utódaként Szász-Altenburg uralkodó hercege, aki 1825-ben Maria von Mecklenburg-Schwerin hercegnőt (1803–1862) vette feleségül. Friedrich herceg (1801–1870), nem nősült meg. Maximilian (1803–1803), csecsemőként meghalt. Eduard herceg (1804–1852), bajor királyi altábornagy, az első schleswig-holsteini háború (1848–1851) hadvezére, aki 1835-ben Amalie von Hohenzollern-Sigmaringen hercegnőt (1815–1841), majd 1842-ben Luise Reuß zu Greiz hercegnőt (1822–1875) vette feleségül.

bélyegkép|180px|Anyakönyvi bejegyzés Terézia hercegnő születéséről

1792. július 13-án keresztelték. A Terézia nevet az 1780-ban elhunyt Mária Terézia császárné iránti tiszteletből kapta, mivel ebben az időben a hildburghauseni hercegi család jó kapcsolatokat ápolt a bécsi udvarral. A jó viszonyt még Joseph Friedrich von Sachsen-Hildburghausen herceg alapozta meg, Mária Terézia császárné közeli barátja, aki haláláig, 1787-ig a hercegség régense, és Terézia kiskorú apjának, Friedrich hercegnek gyámja volt.

Terézia Sarolta hercegnő – édesanyja révén – unokahúga volt Luise von Mecklenburg-Strelitz hercegnőnek, III. Frigyes Vilmos porosz király feleségének és Friederike von Mecklenburg-Strelitz hercegnőnek, I. Ernő Ágost hannoveri király feleségének. Két unokafivére utóbb egymást követte Poroszország királyi trónján (IV. Frigyes és I. Vilmos, a későbbi német császár). Ugyancsak unokatestvére volt V. György hannoveri királynak (1819–1878) és Sarolta porosz királyi hercegnőnek (1798–1860) is, aki 1817-ben Alekszandra Fjodorovna néven I. Miklós cár felesége és 1825-től Oroszország cárnéja lett.

Családja a Wettin-ház Ernő-ágából származó Szász-Hildburghausen hercegi mellékághoz tartozott. A hercegi lakóhely 1684-ig Heldburg várában volt, ekkor Hildburghausenbe helyezték át. A hercegség 1769-ben pénzügyi csődbe jutott, kormányzását császári adósságkezelő bizottság (Debitkommission) vette át, ez 1806-ig irányította pénzügyeit.Rudolf Armin Human: Chronik der Stadt Hildburghausen, Hildburghausen, 1886.

bélyegkép|180px|jobbra|Terézia hercegnő portréja, 1810. (Joseph Karl Stieler nyomán) Ifjúsága bélyegkép|180px|balra|A hildburghauseni kastély Testvéreivel együtt a hildburghauseni hercegi kastélybanA hildburghauseni kastélyt 1945-ben az amerikai tüzérség lerombolta. nevelkedett. Apjának, Friedrich hercegnek civillistáját a császári vagyonkezelők erősen leszorították, a család (rangjához képest) szerény életvitelre kényszerült. Megtörtént, hogy az udvari bált idő előtt be kellett rekeszteni, mert leégett gyertyákat nem volt mivel pótolni. Amikor Terézia nagynénje, Luise hercegnő férjével, III. Frigyes Vilmos porosz királlyal együtt 1803-ban meglátogatta a családot Hildburghausenben, a viszonyokat látva nagyobb pénzösszeget utaltatott a vagyonkezelőnek útjavításra és a kastély bútorainak felújítására.

Terézia anyja, Charlotte hercegné mégis pezsgő szellemi életet tartott fenn. Zenészeket, festőket, költőket hívott a kastélyba, Jean Paul Richter írót, akit 1799-ben „kultúrattasévá” (Legationsrat) nevezett ki.Gunther de Bruyn: Das Leben des Jean Paul Friedrich Richter, Halle–Leipzig, 1975. 210. old. Charlotte nővére, Luise porosz királyné is itt, Hildburghausenben ismerkedett meg az íróval, aki 1800-ban Charlotte egyik udvarhölgyét, Karoline von Feuchterslebent, Friedrich herceg főszárnysegédjének leányát vette feleségül.Hildburghausen auf religio.de Hildburghausent ebben az időben „Kis-Weimar”-nak becézték.

Terézia hercegnőt evangélikus hitben nevelték. Liberális szellemű, gondos oktatást kapott, klasszikus német irodalmat, francia nyelvet tanult. Carl August Keßler udvari festőtől tanult festészetet. Zongoratanára Johann Peter Heuschkel udvari kamarazenész volt, aki Carl Maria von Webert is oktatta.Hans Rall: Führer durch die Fürstengrüfte. Wittelsbacher Lebensbilder von Kaiser Ludwig bis zur Gegenwart, München (évszám nélkül), 133. old.

bélyegkép|180px|Lajos bajor koronaherceg

Házasságának előkészületei A hercegnőt szülei eredetileg nagybátyjához, György mecklenburg-srelitzi nagyherceghez (1779–1860) tervezték férjhez adni.Martha Schad: Bayerns Königinnen, Piper, München, 2005. 1809-ben Terézia felkerült arra a listára is, amelyet Napóleon, a „friss császár” állíttatott össze ősi európai uralkodóházak hercegeiről és hercegnőiről, akikkel saját családtagjait tervezte összeházasítani.Adalbert von Bayern: Max I. Joseph von Bayern. Pfalzgraf, Kurfürst und König, München, 1957.

I. Miksa bajor király legidősebb leányát, Auguszta Amália hercegnőt Napóleon 1806-ban saját fogadott fiához, Eugène de Beauharnais marsallhoz adta feleségül. Auguszta Amália bátyja, Lajos bajor trónörökös herceg, megelőzendő egy hasonló, Párizsból rákényszerített kiházasítást, sürgősen nősülni óhajtott.Hans Rall – Marga Rall: Die Wittelsbacher. Von Otto I. bis Elisabeth I. Sonderausgabe. Wien, Tosa Verlag, 1994, . Apja, Miksa király a hildburghauseni szász hercegnőt ajánlotta figyelmébe: „…jószívű és barátságos személy, jó feleség válhat belőle. Sok pénzt persze nem hoz, hazája be van kényszerítve a Rajnai Szövetségbe, de a hercegség kicsiny, a házasság nem okoz politikai problémát.”

1809 decemberében Lajos herceg látogatást tett Hildburghausenben. Ugyanezekben a napokban apja, I. Miksa király, második feleségével, Karolina királynéval együtt Párizsban járt, Napóleon császár meghívására. A trónörökös úgy hitte, a császár őt akarja összeházasítani egy egy francia hercegnővel, ezért sietett a leánynézéssel. A két hajadon nővér, Terézia és Luise közül az előbbit választotta. 1810 januárjában Miksa király megadta beleegyezését a házassághoz, annak ellenére (vagy éppen azért), mert Párizsban azt a hírt kapta, hogy Terézia hercegnőt maga Napóleon akarja feleségül venni. 1810. február 12-én a hildburghauseni kastélyban megtartották az eljegyzést (a bajor király és királyné még mindig Párizsban tartózkodott). Ezután kidolgozták a részletes házassági szerződést, különös tekintettel a két család eltérő vallásából adódó nehézségekre. Terézia semmiképpen sem akart áttérni, emiatt a megegyezés elhúzódott.

1810. június 23-án Hildburghausenbe érkezett a vőlegény megbízottja, Karl Ludwig von Keßling báró, Bajorország követe.Heinrich Ferdinand Schoeppl: Die Herzoge von Sachsen-Altenburg, Bozen, 1917. Újranyomás Altenburg, 1992. A menyasszonyt fényes ünnepségeken búcsúztatták. Friedrich Rückert külön költeményt írt az alkalomra (An eine fürstliche Braut). 1810. október 6-án Terézia hercegnő szüleivel és húgával együtt Münchenbe utazott. Útjuk Bambergen és Regensburgon át vezetett, ünnepélyes fogadásokkal kísérve.

A menyasszony-búcsúztatás emlékére Hildburghausenben évente megrendezik a Terézia-ünnepet (Theresienfest).Theresienfest.de

bélyegkép|180px|A koronahercegi házaspár az aschaffenburgi Johannisburg kastélyban (Franz Theodor Berg műve, 1818)

Hercegi esküvő és Oktoberfest 1810. október 12-én, Miksa király névnapján, a müncheni Királyi Palota kápolnájában megtartották Terézia hercegnő és Lajos bajor koronaherceg esküvőjét. 1722 óta ez volt az első fejedelmi esküvő Münchenben. Az esküvő után az alig négy esztendeje fennálló Bajor Királyság nagyszabású, öt napon át tartó ünnepségsorozattal kápráztatta el vendégeit és a város lakosságát.Az Oktoberfest kezdetei (oktoberfest.tv) A várost kivilágították, népünnepélyek, ingyenes operaelőadások, zenei koncertek, színházi előadások és bálok követték egymást. Október 17-én a müncheni Sendlinger kapu melletti síkon a bajor gárdaezred nagy lovasversenyt rendezett. A hercegi házaspár is megjelent az eseményen, Terézia erre az alkalomra egy bajor nemzeti színekből összeállított ruhát viselt. A koronahercegné tiszteletére a területet „Theresenwiese”-nek (Terézia-mezőnek) nevezték el. A rákövetkező évben az ünnepséget megismételték, így alakult ki az évente megrendezett Oktoberfest hagyományaGeschichte des Oktoberfestes auf muenchen.de Az esküvő költségei és a menyasszony hozománya túlterhelte a Szász-Hildburghauseni Hercegség költségvetését. Az esküvői számlát még a rákövetkező évben sem tudták teljesen kifizetni. Terézia apja, Friedrich herceg 1811. június 26-án azt írta, fejedelemségének jövedelméből nem fogja tudni kifizetni a menyegzőt.

Már az esküvőt követő napokban kitűnt Lajos herceg felületes érzelemvilága. A lovasversenyt követő bálról Terézia rosszullét miatt távozott, Lajos visszakísérte a palotába, majd ifjú felesége nélkül ismét visszatért az ünnepségre. Naplójában leplezetlenül leírta: „azért tettem így, nehogy feleségem azt higgye, nekem is távoznom kell csak azért, mert ő ezt teszi.”Manfred Berger: Therese Charlotte Louise Friederike Amalie, in: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL), 23. kötet, Bautz, Nordhausen, 2004. . Húgának, Sarolta Augusztának, aki ekkor Vilmos württembergi trónörökös felesége volt, ezt írta: „…érzelmek nélkül házasodtam, jövőbeli előnyöket remélve.”

Bajorország trónörökösnéje balra|70px