A francia szókincs összetételének fő jellegzetessége a latin eredetű szavak túlnyomó aránya, amelyeket a népi latinból örökölt, vagy a középkori és a klasszikus latinból vett át. Létezik egy gall szubsztrátum is, melyből viszonylag kevés szó maradt meg. Valamivel nagyobb számban maradtak fenn egy germán szupersztrátumból származó szavak, a francia nyelv legrégibb jövevényszavai. Egész történelme során a francia nyelv további sok, nagyon különböző nyelvekből származó jövevényszóval gazdagodott, melyek közvetlenül vagy közvetve kerültek bele. A modern nyelvek közül régebben az olasz adta a legtöbb jövevényszót, ma pedig az angolok vannak az első helyen.
A francia nyelvterületen belüli szóalkotás leggyakoribb módszere a szóképzés. A magyar nyelvvel ellentétben a szóösszetétel sokkal kevésbé termékeny szóalkotási módszer a franciában.
bélyegkép|A Francia Akadémia Szótárának a 4., 1762-es kiadása.
bélyegkép|A Littré szótár 1889-es kiadása.
A szókincs összetétele
Nem lehet pontosan megmondani, hány szóval rendelkezik a francia nyelv. A Le Trésor de la langue française (A francia nyelv tezaurusza)Számítógépes és internetes változata a TLFi. korpusza 1789 és 1965 között megjelent, 350 szerző 1000 irodalmi munkájából (70 millió szóelőfordulással), és sok műszaki szövegből (20 millió szóelőfordulással) áll, amelyből szó adódott. Gyakoriságuk és előfordulásuk aránya szempontjából eloszlásuk a következő:Picoche – Marchello-Nizia 1999, 362–363. o.
+ Gyakoriság Szavak száma Előfordulási arány feletti 907 90% 500 és közötti 8% 500 alatti Ezek közül csak egyszer fordul elő. 2%
A 907 leggyakoribb szó nagy többsége a népi galloromán alapkészlet része.Picoche – Marchello-Nizia 1999, 361. o.
Örökölt szavak
A francia nyelv örökölt szavai a gall szubsztrátumhoz és a népi latin készlethez tartoznak.
A gall szubsztrátum
Az i. e. 8. századtól kezdve lehet szó a gallok kelta nyelvéből származó szubsztrátumról, amelyhez néhány kelta előtti maradvány is hozzáadódott. Ezek száma nagyon csekély, és eredetük vitatott. Ilyen szavak például a tamis ’szita’ (mely eredete lehet gall is), pot ’fazék’ (mely előbb a népi latinba került és onnan a franciába), patte ’állat lába’ (feltételezetten kelta előtti), vagy a clapier ’nyúlketrec’ (a régi okcitán nyelvből átvett).Walter 1997.
Gall eredetű szó (helységneveken kívül) csak kb. 100 van a mai francia szókészletben. Egyesek előbb a latinba kerültek még mielőtt a rómaiak elfoglalták Galliát, és a francia örökölte őket. Ilyen például a BRACA, a gallok által viselt nadrágféle neve, amelyből a francia braies származik. Más szavakat ugyancsak a rómaiak vettek át a hódítás után, például a vassal ’vazallus’ szót. A legtöbb gall szó úgy maradt fenn, hogy a gallok tovább használták azokat azután is, miután gallorománok lettek, és nyelvüket beolvasztotta a latin nyelv. Példák:Az ebben a szócikkben megadott legtöbb etimológia megegyezik a TLFi által megadottakkal. Az ebben nem szereplő példák etimológiája a külön jelzett forrásokból származik.
helységnevek (a legtöbb fennmaradt gall szó): Amboise és Amiens, melyek a kelta ’folyó víz’ jelentésű szótőt tartalmazzák; Nantes, Nantua, Dinan, a ’völgy’ jelentésű szótővel; a DUNUM ’magaslati erődítmény’ szó alapján alkotott Autun, Melun, Verdun, Issoudun, Lyon, Laon;Walter 2008b. növénynevek: bruyère ’hanga’, chêne ’tölgy’, bouleau ’nyír’, sapin ’fenyő’; állatnevek: alouette ’pacsirta’, mouton ’juh’; mesterségekben használt szavak: jante ’kerékabroncs’, benne (eredetileg ’vesszőből font derékes szekér’, ma ’csille’), tonneau ’hordó’, char ’(nagy) szekér’, carriole ’(kis) szekér’, carrosse ’hintó’; a földművelés területén használatos szavak: charrue ’eke’, sillon ’barázda’, soc ’ekevas’, glaner ’aratás után kalászokat szed’.
Az örökölt latin szókészlet
A francia szókincs fontos része a népi latinból örökölt szavakból áll. E szókészlet keletkezése az i. e. 1. századi római hódítással vette kezdetét. Az alapkészlet legnagyobb része a latinból örökölt vagy a franciában ilyenekből alkotott szavakból áll. Ezt jól mutatja az, hogy a 207 szóból álló angol Swadesh-listának megfelelő 212 francia szóbólLásd A francia nyelv Swadesh-listája. 191, azaz 90,09% a latinból örökölt, miközben a 100 szavas Swadesh-listának megfelelő 101 francia szóból 98 a latinból örökölt.A TLFi etimológiai adatai szerint. Néhány példa: CANIS > chien ’kutya’ CANTARE > chanter ’énekel’, TESTA > tête ’fej’, VIRIDIS > vert ’zöld’.
Külső szókincs-gyarapítási módszerek
Jövevényszavak
Idegen szavak átvétele a francia szókincs gyarapításának fontos forrása, már attól az időszaktól kezdve, amikor Gallia lakói galloromán nyelvet beszéltek, és mindmáig. Egy 1991-es tanulmány kimutatja, hogy a Petit Dictionnaire Larousse-ban és a Micro-Robert plus szótárakban, amelyek a leghasználatosabb szót tartalmazzák, 4192 címszó jövevényszó, azaz ezek aránya valamivel kevesebb 13%-nál. Ezek eloszlása származásukat illetően a következő:Walter 1997, 17. o.
+ Nyelvek Szavak száma % angol (beleértve az amerikai változatot is) 1053 25,0 olasz 698 16,6 ógermán 544 13,0 galloromán nyelvek (a mai Franciaország területén és egyes szomszédos régiókban) 481 11,5 arab 214 5,1 kelta nyelvek 158 3,8 spanyol 157 3,7 holland 151 3,6 német 147 3,5 perzsa és szanszkrit 109 2,6 amerikai indián nyelvek 99 2,4 ázsiai nyelvek (a perzsán, a szanszkriton és a sémi nyelveken kívül) 86 2,0 sémi nyelvek (az arabon kívül) 56 1,3 balti-szláv nyelvek 53 1,2 más nyelvek 186 4,5
Megjegyzések: Nem szerepelnek itt a latin és az ógörög nyelvből származó jövevényszavak (lásd lentebb). Nincsenek különválasztva a közvetlenül és a más nyelv közvetítésével jött szavak.
A szófajok szempontjából nagy mennyiségi különbség van a főnevek és a többi szófaj között. Az előbbiek a jövevényszavak 90%-át teszik ki, miközben az igék aránya 6%, a mellékneveké 3%, a határozószóké valamivel kevesebb, mint 1%, és indulatszó csak 6 van.Walter 2008a, 16. o.
A germán szupersztrátum
A legrégibb jövevényszavakat a germán szupersztrátum adta. Egyes ógermán szavak már a latinba mentek át, még mielőtt ez behatolt Galliába és beolvasztotta a gallok nyelvét. Ilyen szavak a SAPO, amely a franciában savon ’szappan’ lett, vagy SPELTA > francia épautre ’búza(fajta)’.Goosse 1994, 2. o. A tulajdonképpeni germán szupersztrátum az 5. és a 7. század között keletkezett, amikor a galloromán nyelvbe frank szavak kerültek. A frankok a mai Franciaország nagy részét hódították meg. Hatásuk nem volt elég nagy ahhoz, hogy nyelvük beolvassza a galloromán nyelvet, de elég nagy ahhoz, hogy Franciaország és a francia nép nevét adják. Ógermán szó minden téren van:
sok személynév: Bernard, Renaud; helységnevek: Roubaix, Mulhouse; színek neve: bleu ’kék’, blanc ’fehér’, gris ’szürke’, brun ’barna’, blond ’szőke’; növény- és gyümölcsnevek: aulne ’éger’, hêtre ’bükk’, haie ’sövény’, blé búza, gazon ’pázsit’, framboise ’málna’, groseille ’ribiszke’; állatnevek: martre ’nyuszt’, renard ’róka’, chouette ’bagoly’, mésange ’cinege’, écrevisse ’rák’, hareng ’hering’; katonai terminusok: guerre ’háború’, flèche ’nyílvessző’, fourreau ’(kard)hüvely’; az -ard képző, olyan szavakban, mint montagnard ’hegyi lakos’, vantard ’hencegő’ stb. határozószók: trop ’túl (sok)’, guère ’nemigen’.
Az h aspiré-vel kezdődő szavak többsége ógermán eredetű. E h mássalhangzókénti viselkedése annak a jele, hogy kiejtették, amikor ezek a szavak a francia nyelvbe kerültek. Példák: hache ’balta’, haine ’gyűlölet’, haïr ’gyűlöl’, halle ’vásárcsarnok’, hameau ’falucska’, hangar ’pajta’, hâte ’sietség’.
A regionális nyelvekből származó jövevényszavak
A Francia Királyság nyelve a Párizsban és környékén beszélt egyik oïl nyelv volt. Ez lett a francia nyelv magja, és a királyok fennhatóságával együtt terjedt fokozatosan az egész mai Franciaország területére, magába fogadva sok szót más e területen beszélt nyelvekből.Franciaország területén a francián kívül hagyományosan beszélt nyelveket hivatalosan regionális nyelveknek hívják (lásd a Művelődési Minisztérium honlapján a Langues régionales oldalt.) Hozzáférés: 2017. január 30. Ezek közül egyeseket Franciaországgal szomszédos régiókban is beszélnek. Ehhez a jelenséghez hozzájárultak a Champagne tartományban a 12. században tartott vásárok kezdetével egyre fokozódó kereskedelmi kapcsolatok, mivel ezeken a vásárokon sok régióból való kereskedők jöttek össze. A Franciaországban beszélt nyelvek többsége galloromán (oïl nyelvek, okcitán nyelv, frankoprovanszál nyelv), de vannak más újlatin nyelvek is (katalán, korzikai), valamint nem újlatin nyelvek is: elzászi, flamand, baszk, breton. E nyelvekből olyan szavak kerültek a franciába, mint canevas ’kanavász’ (az oïl nyelvekhez tartozó pikárd nyelvből ), brioche ’kalács’ (egy másik oïl nyelvből, a normandból), oie ’liba’ (a Champagne-ban beszélt oïl nyelvből), gamin ’kölyök’ (a Franche-Comté-ban beszélt oïl nyelvből), vidange (eredetileg ’edény kiürítése és tisztítása’, a mai nyelvben ’motorolaj-csere’, a flamand nyelvből), échantillon ’mintadarab’ (a frankoprovanszálból), barrique ’hordó’ (az okcitán nyelv Gascogne-ban beszélt egyik dialektusából), béret ’svájci sapka’ (a Béarnban beszélt okcitán dialektusból), airelle ’piros áfonya’ (a Cévennes hegységben beszélt okcitán dialektusból), cadenas ’lakat’ (a Provence-ban beszélt okcitán dialektusból), bizarre ’furcsa’ (a baszk nyelvből), bijou ’ékszer’ (a breton nyelvből).
A latinból, az ógörögből és a gallorománokon kívüli újlatin nyelvekből származó jövevényszavak
Latin jövevényszavak
Már a 8. és a 9. században, amelyet a „Karoling reneszánsz” korának hívnak, kezdett az ófrancia nyelv a nem népi latinból származó szavakkal gazdagodni, egyházi emberek írott nyelvének közvetítésével. Ekképpen az egész középkor során egyes latin szavak másodszor kerültek a nyelvbe, az örökölt alak mellé, és így többé-kevésbé különböző jelentésű duplikátumok (franciául doublets) keletkeztek. Példák:
DIRECTUS > droit (örökölt) ’egyenes’ és direct ’közvetlen’; FABRICA > forge ’kovácsműhely’ és fabrique (első jelentése ’kovácsolás’, ma ’üzem, gyár’); FRAGILIS > frêle ’gyenge’ és fragile ’törékeny’; GEMERE > geindre ’sopánkodik’ és gémir ’nyög’; NAVIGARE > nager ’úszik’ és naviguer ’hajózik’; POTIO > poison ’méreg’ és potion ’kanalas orvosság’; SPATHULA > épaule ’váll’ és spatule ’spatula’ .
A latin jövevényszavak jelentősen megszaporodtak a franciaországi reneszánsz korában (16. század), amikor egyre inkább érezték szükségét szakszavaknak mindenféle területen, főleg a tudományokban. Ekkor is keletkeztek duplikátumok. Példák:
CLAVICULA > cheville 1. ’csapszeg’ 2. ’boka’ és clavicule ’kulcscsont’; FRICTIO > frisson ’borzongás’ és friction ’bedörzsölés’; INTEGER > entier ’egész’ és intègre ’tisztességes’; LIBERARE > livrer ’átad, kézbesít’ és libérer ’felszabadít’; OPERARI > œuvrer ’dolgozik’ és opérer ’1. operál; 2. műt’; PORTICUS > porche ’pitvar’ és portique ’oszlopcsarnok’.
A francia nyelv gyarapodása latin szavakkal és ilyenekből alkotott szavakkal mindmáig félbeszakítatlan folyamat. Főleg szakszavakról van szó, de nem kizárólag. Néhány példa: binocle ’kettős távcső’, divergent ’eltérő’, objectif ’tárgyilagos’ (a 17. században jelentek meg a franciában); agglomérer ’összeprésel’, carbone ’szén’ (a vegytanban), stagnation ’stagnálás’ (18. sz.); amibe ’amőba’, bacille ’bacilus’, rupestre (pl. dessin rupestre ’sziklarajz’) (19. sz.); bonus ’bónusz’, distractif ’szórakoztató’, vigile ’éjjeliőr’ (20. sz.).
A választékos nyelvi regiszterben változatlan latin kifejezéseket is használnak: a priori ’eleve’, ad hoc ’alkalmi’, de facto ’valójában’, post mortem ’halála után’, sine die ’meghatározatlan ideig’ stb.
Nemcsak közvetlenül, hanem más nyelvek (olasz, német, angol) útján is kerültek latin szavak a franciába (lásd lentebb).