A koreai buddhizmus megkülönböztethető a buddhizmus más formáitól, mivel kísérletet tesz feloldani azokat az ellentmondásokat, amelyeket a mahájána buddhizmusban tapasztal. A korai koreai szerzetesek úgy vélték, hogy belső inkonzisztenciákat tartalmaznak azok a hagyományok, amelyeket más országokból vettek át. Ezek megszüntetése érdekében kifejlesztették a buddhizmus új, holisztikus megközelítését. Ez a megközelítés lényegében minden nagyobb koreai gondolkodóra jellemző, és a buddhizmus különálló változatát eredményezte.
A modern koreai buddhizmus legnagyobb részét a szon (angol átírásban: seon) nevű ág teszi ki, amelyet főként a csogje-rend képvisel. A szonnak erős kapcsolata van más mahájána tanokkal, így magán viseli a kínai csan tanítások nyomát, és közel áll a zenhez. A koreai buddhizmus nagyban hozzájárult a kelet-ázsiai buddhizmushoz, különösen a korai kínai, japán és tibeti iskolákhoz.
Történelmi áttekintés A buddhizmus Kínán keresztül 372-ben jutott el a Koreai-félszigetre. Ekkor a sámánizmus volt a helyi koreai vallás. Nem látszott konfliktus a természettisztelet rítusaival, ezért a buddhizmus összekeveredett a sámánizmussal. Azok a hegyek, amelyeket a buddhizmus előtti időkben a szellemek lakóhelyének hittek, a buddhista templomok helyeivé váltak. A koreai buddhizmus elfogadta a koreai sámánizmus főbb szellemeit, és még manapság is több templomában tisztelik ezeket. A buddhizmusnak és a sámánizmusnak ez a keveréke vált koreai buddhizmusként ismertté, noha Buddha alapvető tanításai megmaradtak. Pekcsében 384-től, Sillában 535-től lett államvallás.
Bár kezdetben széles elfogadottságot élvezett, még állami ideológiaként is támogatták, a buddhizmus Koreában erős elnyomatást szenvedett el a Csoszon-dinasztia idején, ami több mint ötszáz évig tartott. Ebben az időszakban a buddhizmus helyett a neokonfucianizmus lett az állam hivatalos ideológiája. Csak miután a buddhista szerzetesek segítettek visszaverni egy japán inváziót a 16. század végén, állt meg a buddhizmus üldözése. Ennek ellenére a buddhizmus elnyomott maradt a Csoszon-dinasztia végéig. Helyzete valamennyit javult a gyarmati időszakban (1910−1945). A második világháborút követően pedig ismét bizonyos mértékű elfogadottságot nyert.
Buddhizmus a három királyságban 200px|bélyegkép|jobbra|Gautama Buddha ábrázolása a Szokkuram-sziklabarlangban, Kjongdzsu, Dél-Korea.
A buddhizmus 4. századi megjelenése idején a Koreai-félszigeten három királyság osztozott. Északon Kogurjo, délnyugaton Pekcse, míg délkeleten Silla helyezkedett el. Egyes koreai buddhista szerzetesek Indiába vagy Kínába utaztak a három királyság idején, hogy tanulmányozzák a buddhizmust. A szerzetesek számos buddhista írást hoztak külföldről, és térítő tevékenységet folytattak Korea területén. Ebben az időszakban számos iskola fejlődött ki Koreában. Ezek különböző területekre fókuszáltak. Például az erkölcsi szabályok (sila), a Maháparinirvána-szútra témái, vagy az ún. középút (Madhjamaka) területére.
Nem egyértelmű a Koreából Japánba küldött első misszió dátuma, azonban az ismert, hogy a másodikat 577-ben küldték el Japán vezetőinek meghívására. Az erős koreai hatás a buddhizmus fejlődésére Japánban az Egyesített Silla-korszakban is folytatódott.
Kogurjo A Korai Csin Királyságból 372-ben egy szerzetest küldtek a kogurjói királyi udvarba, akinek a tanításait a király és alattvalói gyorsan elfogadták. A kínai buddhizmus akkori formájában, illetve a koreai sámánizmusban sok közös volt. Ez vezethetett a buddhizmus gyors elfogadásához Kogurjoban. A korai buddhizmus Sillában kogurjoi hatás alatt fejlődött. Kogurjoi szerzetesek mentek Sillába, és prédikáltak az ottani emberek számára. Közülük került ki Sillában az első buddhista pátriárka.
Pekcse Egy Marananta nevű indiai szerzetes érkezett 384-ben Pekcsébe Kínán át, akinek a buddhista tanításait Cshimnju király elfogadta, és az embereket a buddhizmus követésére, és a boldogság keresésére szólította fel. Egy pekcsei szerzetes 526-ban Indiába utazott, és a Vinajáról szóló szövegekkel tért vissza. Ezt követően megalapította az ezekhez kapcsolódó buddhista iskolát Koreában.
Silla A buddhizmus az 5. századig nem jutott el Sillába. A buddhizmus kezdetben a közembereket vonzotta, míg az arisztokraták ellenálltak. király uralkodása idején azonban már ösztönözték a buddhizmus terjedését, sőt Silla nemzeti vallásának ismerték el. Buddhista elveknek megfelelően kiképzett fiatalokból hvarangokat hoztak létre a királyság védelmére. Silla egyik legjelentősebb buddhista tudósa volt, aki filozófiájának középpontjába minden dolog egységét, és kölcsönös függőségét állította. A buddhizmus nagyon sikeres volt ebben az időszakban, Silla több királya is áttért a buddhizmusra.
Elterjedése bélyegkép|balra|200px|Avalókitésvara bódhiszattva selyemre készült tintafestménye 1310-ből, Umun Kim festménye.
A legendák szerint király szerette volna államvallássá tenni a buddhizmust, ám az udvari főurak ezt erősen ellenezték. , a király egy tanácsosa rávette a királyt, hogy adjon ki egy hirdetményt, amiben legitimálja a buddhizmust, és azt hitelesítse a királyi pecséttel. ezt megtette, és amikor a főurak kérdőre vonták a királyt, magára vállalta a dolgot. Azt mondta, hogy ő készítette az irományt, és ő használta a királyi pecsétet, ezzel vállalva a halálbüntetést hamisításért. A történet ezután mesébe illő csodákkal folytatódik, megjósolta a királynak, hogy az ő kivégzésekor csodák történnek majd, és ez meggyőzi az ellenző főurakat a buddhizmus erejéről. jóslata valóra vált, és kivégzése napján a föld megremegett, a nap elsötétült, virágok hullottak az égből, levágott feje a Gyémánt-hegység () tetejére repült, és a nyakából vér helyett tej lövellt ki, 30 méter magasra. A hitetlenkedő főurakat meggyőzték a „jelek”, és a buddhizmus államvallássá lett 527-ben. Icshadon testét végül a Gyémánt-hegység sziklái között temették el. Az ő mártíromsága nyomán épült fel a Silla királyság első államilag támogatott buddhista temploma, a Hüngrjun.
A következő király, (540-576) is támogatta a buddhizmust, az pedig lassan Silla tényleges nemzeti vallása lett. Megjelent egy új katonai elit is, a hvarangok, akik a buddhizmus tanai gyakorlása mellett katonai kiképzést is kaptak. A fiatal férfiakból álló csoport, nemsokára komoly befolyásra tett szert, és katonai erejüknek a félsziget egyesítésében is szerepe volt. bélyegkép|200px|jobbra|Buddhista templom tipikus belső stílusa. A kor egyik nagy filozófusának számított (617–686), aki céljául tűzte ki a különböző buddhista iskolák szintetizálását, és ennek az egyesítésnek a gondolatát a társadalomban is véghezvinni. A világi és egyházi élet egyesítése mellett volt, ő maga a szerzetet, közösségét és a hagyományos papi életet elhagyva, egy dobbal prédikált, embereken segített, meg is házasodott. Az elmélet és a gyakorlat összetartozását is hirdette – amit a „fejsze példázattal” igazolt. Egy közeli barátjával, a tudós, szerzetes (625–702) elindult Kínába, hogy a buddhizmust tanulmányozzák. A legenda szerint egy éjjel felébredt a nagy szomjúságtól, vizet merített, ivott és visszaaludt. Másnap reggel látta, hogy egy emberi koponyából ivott – ekkor rájött, hogy a megvilágosodás az elmében dől el. Ezután visszafordult, mert nem látta tovább értelmét Kínába menni. Iszang folytatta útját, és Kínában a Hua-jen iskola egy mesterénél, Zijannál tanult. Ennek a mintájára alapította meg Koreában a Hveom iskolát. Mindkét gondolkodónak számos műve maradt ránk, amik fontos forrásai a korabeli koreai buddhizmusnak.
668-ban a Silla királyságnak sikerült egyesítenie az egész koreai félszigetet. A buddhizmus – sajátos koreai formája – ekkor hódította meg először ezt a területet teljesen. Egy körülbelül százéves békésebb korszak következett, és egyúttal a buddhista tanok és iskolák is egyre nagyobb népszerűséget szereztek. A figyelem középpontjában Vonhjo és Iszang tanításai álltak, valamint a Hveom iskolából sokat kiemelő Szon irányzat. A koreai buddhizmus tanításai nagyrészt tehát Kínából valók, ugyanakkor a Silla kori koreai buddhizmus is – főleg a fentebb említett két filozófus tanításai – visszahatott a kínaira: Vonhjo kommentárjai ra voltak nagy hatással, illetve Voncsuk Szamdhinirmocsána Szútra kommentárjai a tibeti buddhizmusra hatottak.
A Silla kori buddhizmus jelentős kulturális és művészeti értékek felelőse sok téren, megemlíthető itt a szobrászat, festészet, építészet és az irodalom. A korszak alatt sok kimagaslóan szép és nagy buddhista templom épült – a mai napig leghíresebb , és a hozzá tartozó sziklatemplommal az élen.Lee Kyong-hee & Cho Yoon-jung: Treasures of Gyeongju, splendor of Korea’s golden Age. 42-43. o.
Buddhizmus az északi és déli államok korában (668-935) jobbra|200px|bélyegkép|Buddhát formázó 7. századból (Silla) való kőszobor Kjongdzsu közelében. Egyesített Silla (668-935) Silla királysága 668-ban sikeresen egyesítette az egész félszigetet, politikai stabilitást biztosítva ezzel, ami a buddhizmus számára is különösen kedvező volt. Többféle buddhista tan (pl. a jógácsára kelet-ázsiai változata, a Tiszta Föld és a dharma-természet iskola) is igen népszerű volt. Vonhjo a Tiszta Föld gyakorlatát tanította, ami igen elterjedtté vált, és hosszú ideig befolyást gyakorolt a buddhista gondolkodásra Koreában. Vonhjo tanításaiban megpróbálta szintetizálni a kínai és az indiai buddhista tanokat, népszerű keretet adva a kelet-ázsiai filozófiai iskolák számára. A Sillából érkező hatások visszahatottak a kínai buddhizmusra. Vonhjo kommentárjai például igen fontos szerepet játszottak Fa-cang, a kiemelkedő kínai filozófus gondolatainak alakításában, míg más korabeli koreai kommentárok a tibeti buddhizmusra gyakoroltak erős befolyást. A buddhizmus intellektuális fejlődése számos területen igen jelentős kulturális teljesítményeket hozott magával, beleértve a festészet, az irodalom, a szobrászat és az építészet területét is. Ebben az időszakban számos nagy buddhista templom épült.
Palhe (698-926) Államvallásként a buddhizmus szintén virágzott Palhében, az északi koreai királyságban, amelyet Kogurjo bukását követően alapítottak. A buddhista templomok maradványai, illetve az egyéb buddhista régészeti leletek azt mutatják, hogy a buddhizmus meghatározó szerepet játszott az emberek életében. Az állam bukását követően hatvan szerzetes együtt menekült az újonnan alapított Korjo királyságába.
Szon A koreai buddhizmus új korszaka kezdődött el a szon iskoláinak létrejöttével a kései Silla idején. Kínában a buddhista gyakorlat meditáció-alapú megközelítésének erősödése, amely csanként vált ismertté, a 6. és a 7. században kezdődött, nem sokkal azelőtt, hogy az új meditációs iskola hatása elérte Koreát, ahol ezt szonnak hívták. Ennek következtében feszültség keletkezett az új meditációs iskolák és a korábban is létező elméleti irányultságú iskolák között. Számos koreai tanulmányozta a csant Kínában, és hazatérésüket követően vezető tanítványaikkal megalapították saját iskoláikat különböző hegyi kolostorokban. Kezdetben ezeknek az iskoláknak a száma kilenc darabban volt meghatározva. Egy koreai herceget pedig, aki szerzetes lett, és szintén Kínába ment, sok kínai Ksitigarbha mennyei bódhiszattva megtestesülésének tart.
A buddhizmus, mint államvallás Korjo időszakában (918-1392) bélyegkép|balra|Sákjamuni Buddha szobra a Szokkuram sziklabarlangban, Dél-Koreában