bélyegkép|jobbra|200px|A transznemű büszkeség zászlaja bélyegkép|jobbra|200px|A transzfeminizmus egyik jelképe
A transzfeminizmus a feminizmusnak az az ága, amely felhívja a figyelmet arra, hogy a ciszhetero-patriarchális-kapitalista rendszer elnyomása a transznemű embereket is mélyen érinti, és nélkülük a feminista mozgalom nem képes a céljainak teljeskörű elérésére.
Robert Hill meghatározása szerint „a feminizmus egy kategóriája, amely leggyakrabban a transznemű diskurzusok feminista diskurzusokban történő alkalmazásáról és a feminista elképzelések transznemű diskurzusban való alkalmazásáról ismert” Hill állítása, hogy a transzfeminizmus a saját, mainstream feminizmusba történő integrációjával is foglalkozik. Ebben a kontextusban úgy definiálja a transzfeminizmust, mint ami a feminizmus egy típusa, melynek „sajátos tartalma van, amely érvényes a transznemű és transzszexuális emberekre, ugyanakkor, amelynek a gondolkodásmódja és elméletei minden nőre alkalmazhatóak”.
A kifejezés viszonylagosan késői bevezetése ellenére a transzfeminista, transznemű nőjogi munkák a második hullám korai szakaszától kezdve jelen voltak különböző formákban; legkiemelkedőbben az olyan gondolkodók testesítették meg őket, mint Sandy Stone, akit az akadémiai transznemű tanulmányok megalapítójaként tartanak számon, és Sylvia Rivera, egy stonewalli lázadó, valamint a Street Transvestite Action Revolutionaries (vagyis Utcai Transzvesztita Akció Forradalmárok) alapítója. 2006-ban jelent meg az első transzfeminizmusról szóló könyv, a Trans/Forming Feminisms: Transfeminist Voices Speak Out (vagyis A Feminizmusok Transz/Formálása: A Transzfeminista Hangok Megszólalnak), Krista Scott-Dixon szerkesztésében.
Történelem A mozgalomban jelenlévő korai hangok között olyanok találhatók, mint Kate BornsteinBornstein, Kate (1994). "Gender Outlaw: On Men, Women, and the Rest of Us." és Sandy Stone, akinek a „The Empire Strikes Back” (vagyis „A Birodalom Visszavág”) című esszéje egy Janice Raymond-nak adott közvetlen válasz volt.Stone, Sandy (1991). The Empire Strikes Back: A Posttranssexual Manifesto . In Body Guards: The Cultural Politics of Gender Ambiguity. A 21. században Krista Scott-DixonKrista Scott-Dixon (ed.) "Trans/forming Feminisms: Transfeminist Voices Speak Out" és Julia Serano járult hozzá munkájával a transznemű nők témájához.
A Transfeminism.org weboldalt 2000-ben hozták létre a Diana Courvant és Emi Koyama által jegyzett Transfeminism Anthology Project (vagyis Transzfeminizmus Antológia Projekt) reklámozására. Azonban a webhely működése elsősorban arra koncentrált, hogy a transzfeminizmus koncepcióját bevezesse az akadémiai köztudatba, valamint, hogy megtaláljon és egy azonos című antológián keresztül összekössön olyan embereket, akik transzfeminizmushoz kapcsolódó projekteken és témákon dolgoztak. Koyama és Courvant más transzfeministákat is felkutattak, továbbá arra is törekedtek, hogy növeljék az exponáltságukat. Szándékaik szerint az antológia volt hivatott bemutatni a mozgalmat egy nagyobb közönségnek. Courvant volt az, aki egy 1992-ben, a Yale egyetemen tartott rendezvényen, és az ahhoz kapcsolódó életrajzokban használta ezt a szót, valamint megemlítette a Transfeminism.org-ban vállalt szerepét, így ő lehet a kifejezés megalkotója. Courvant szerint Koyama internetes jártasságának az érdeme, hogy a Transfeminism.org és a transzfeminizmus szó ekkora elismertséget és figyelmet kapott.
Nyomtatásban Patrick Califia használta elsőként a szót 1997-ben, és továbbra is ezt ismerjük a szó első nem folyóiratbeli nyomtatott szövegben való megjelenéseként. Lehetséges, vagy akár valószínű is, hogy a kifejezést többen, egymástól függetlenül is megalkották a 2000-es év előtt (vagy akár Courvant állítása szerinti első, 1992-es használat előtt is). A kifejezés csak az után vált elfogadottá, hogy 1999-ben Courant egy ismerőse, Jessica Xavier (elképzelhető, hogy Courant-tól függetlenül megalkotva a szót) használta a „Passing As Stigma Management” (vagyis „Cisznek tűnés, mint a stigmatizáltság kezelése”) és a „Passing as Privilege” (vagyis „A cisznek tűnés, mint kiváltság”) című cikkeiben, 1999 végén. A weboldal elindítása körüli időszakban Emi Koyama írt egy széles körben olvasott Transzfeminista Kiáltványt], ami az ő aktív interneten folytatott akadémiai párbeszédekben való részvételével együtt, segített elterjeszteni a kifejezést. A kiáltvány egy kulcsmondata:
A transzfeminizmus útja a legitimitásig meglehetősen eltérő volt más feminizmusokétól. A marginalizált nők arra kényszerültek, hogy bebizonyítsák, hogy az ő szükségleteik eltérőek a többi nő szükségleteihez képest, és azt, hogy a mainstream (vagyis fősodorbeli) feminizmus az ő érdekükben és az ő élményeikről nem mond semmit. Ezzel szemben a transz nőknek arra kényszerülnek rámutatni, hogy ők is ugyanolyanok, mint a többi nő, és, hogy a feminizmus beszélhet az ő érdekükben és az ő élményeikről anélkül, hogy ezáltal megszűnne feminizmusnak lenni. A radikális feminista Janice Raymond ellenállása azzal kapcsolatban, hogy a transz személyeket nőknek tekintsék, és olyanoknak, akik a feminizmusban részt vesznek, tipikus példája ennek az akadálynak. Az ő karrierje az 1979-es The Transsexual Empire (vagyis: A Transzszexuális Birodalom) című művel kezdődött (amely a transz nők egy könyv hosszúságú elutasítása), és a későbbiekben is többször visszatért az ehhez hasonló törekvésekhez.
Feminizmus és transzfeminizmus Az elmúlt pár évtizedben azt az elképzelést, amely szerint minden nő egy közös élményanyagban osztozik, alapos vizsgálatnak vetették alá mások között etnikai kisebbséghez tartozó nők, leszbikusok és munkásosztályba tartozó nők is. Sok transz személy szintén megkérdőjelezi azt, hogy mit jelent a társadalmi nem (gender), és kétségbe vonja a társadalmi nem biológiai tényként való értelmezését. A transzfeministák ragaszkodnak ahhoz, hogy egyedi élményeik a feminista szféra részeként kerüljenek elismerésre.
A transzfeminizmus azt tartja, hogy mind a biológiai nem, mind a társadalmi nem társadalmi konstrukciók; ezen túlmenően: hogy a megkülönböztetésre szolgáló, a biológiai nemet és a társadalmi nemet elválasztó határvonal önkényesen került meghúzásra. kényelmi szempontok alapján. A transzfeminizmus szerint a koncepció, amelyben a társadalmi nem egy társadalmilag kialakított rendszer, alkalmatlannak bizonyult többek között arra is, hogy reagáljon a transz emberek élményeinek valóságára, amelyben a fizikai nem mesterségesebbnek érződik, és megváltoztathatóbbnak, mint a személy belső érzete azzal kapcsolatban, hogy ő kicsoda.
A transzfeminizmus magába foglalja a harmadik feminista hullám mindegyik fontosabb tárgykörét, ideértve az interszekcionalitás (metszetszemlélet) sokszínűségét, a testképet és a nők aktív döntési- és cselekvőképességét. A Transzfeminizmus nem pusztán arról szól, hogy a transz (személyekkel kapcsolatos) megfontolásokat egybeolvasztjuk a feminizmussal. Magába foglalja a második feminista hullám kritikai elemzését is, a harmadik hullám látószögéből. Ahogy minden feminizmus, a transzfeminizmus is kritizálja a maszkulinitással kapcsolatos mainstream elképzeléseket, és amellett érvel, hogy a nők egyenlő jogokat érdemelnek. Végül, a transzfeminizmus osztozik más feminizmusokkal abban az egységesítő alapelvben, hogy a társadalmi nem egy patriarchális társadalmi konstrukció, amelyet a nők elnyomására használnak fel.See the subtitle of the trans community periodical "Chrysalis," which is "The Journal of Transgressive Gender Identities," transfeminism should not be seen as an anti-feminist movement
Közös alapok A feminizmusnak az egyik központi tana, hogy a biológiai adottságok nem egyenlőek és ne legyenek egyenlőek emberek sorsának meghatározottságával.Simone de Beauvoir, The Second Sex Az elképzelés, hogy a nőket ne nyomják el a hagyományos nemi szerepek, jelentős szerepet játszik mindegyik feminizmusban. A transzfeminizmus kiterjeszti ezt az elvet, méghozzá úgy, hogy amellett érvel, hogy általánosságban az emberek ne legyenek korlátok közé szorítva a biológiai nemre vonatkozó/társadalmi nemi normák által.
A feminista hagyomány része az, hogy a mozgalom tagjai próbálják feltérképezni annak a határait, hogy mit is jelent nőnek lenni. A transzfeministák amellett érvelnek, hogy a transz emberek és a cisznemű feministák egyaránt hasonló módokon kerülnek szembe a társadalomban létező, biológiai és társadalmi nemre vonatkozó hagyományos nézetekkel. A Transznemű felszabadítási elmélet a feminizmus számára új nézőpontot kínál, amelyből a társadalmi nemre, mint társadalmi konstrukcióra lehet tekinteni; ezen túlmenően a társadalmi nem egy új jelentését is adja.
A fősodorbeli feminizmust kritizáló transzfeministák szerint intézményesült mozgalomként a feminizmus szem elől tévesztette azt az alapvető elgondolást, hogy a biológiai adottságok nem kellene, hogy meghatározzák emberek sorsát. Valójában állításuk szerint számos feminista úgy tűnik, hogy teljesen rendben levőnek érzi azt, hogy a biológiai nemet a társadalmi nemmel egyenlőnek tüntesse fel, és a transz személyek számára ragaszkodik egy adott (meghatározott) sorshoz, pusztán biológiai nemüket alapul véve.Courvant, Diana "Thinking of Privilege" In A transzneműség ellenáll a társadalmi nem rögzítettségének, és megkérdőjelezni a társadalmi nemről kialakított ilyenfajta elképzeléseket – amelyekre a női tanulmányok (women’s studies vagy gender studies) hagyományos megközelítései támaszkodnak.Salamon, Gayle (2008). "Women's Studies on the Edge", p. 117. Duke University Press, Durham. .
A transznemű személyek gyakran válnak transzellenes erőszak célpontjaivá. (transzfóbia) Míg a nem-transz nőknek szintén mindennapi élményük, hogy erőszakkal kell szembenézniük, a transzfeministák a transzellenes erőszakot úgy értelmezik, mint ami személyek nemi szerepbetöltését igyekszik megrendszabályozni.
Különbségek A hasonlóságok ellenére különbségek is fennállnak a hagyományos feminizmus és a transzfeminizmus között.
A transzfeminizmus határozott ellentétben áll a második hullám feminizmusainak némely irányzataival. A transzfeministák sűrűn kritizálják az egyetemes nővériségről szóló elképzeléseket; inkább a harmadik hullám mellé sorakoznak fel, amennyiben ők is úgy látják, hogy különböző nők élményei sokfélék lehetnek. A közös élményeikre történő hivatkozás közvetlen módon kérdőjelezi meg azt a gondolatot, hogy a femininitás teljes mértékben társadalmi konstrukció. Ehelyett a transzfeministák úgy tekintenek a társadalmi nemre, mint ami számos különböző – emberek belső lényéből fakadó és társadalmi eredetű – jellemző sokoldalú készlete. Például léteznek transz/cisz férfiak/nők, akiknek az önkifejezése szokatlanul feminin vagy maszkulin. Mivel ez erőteljesen befolyásolja azt, hogy az adott személy miként éli meg saját társadalmi nemét, továbbá azt is, hogy milyen helyzetben van a patriarchátuson belül, a transzfeministák amellett érvelnek, hogy a maszkulin/feminin kifejezésmód egy fontos koncepció, amelyet érdemes feminista szemszögből vizsgálni. Ezen túlmenően érdemes megkeresni azokat a hasonlóságokat és különbségeket is, amelyek a (maszkulin/feminin) kifejezésmód és a születéskor kijelölt biológiai nem, valamint a társadalmi nemi identitás között állnak fenn.
Nővériség A „nővériség” egy elsődleges fontosságú problémakör, ami elválasztja a transzfeminizmusokat és a második hullám feminizmusait.