A Varsói Hercegség egy I. Napóleon francia császár által 1807-ben Lengyelország területén kreált csatlós állam, amely 1815-ig Napóleon végső vereségéig állt fenn. A Hercegség alapvetően az 1772–95 között felosztott Lengyelországnak azon területeiből állt, amelyeket az 1793-as második és az 1795-ös harmadik felosztás során a Porosz Királyság kebelezett be. 1809-ben, a schönbrunni békeszerződés után Napóleon hozzácsapta még azt a területet is, amelyet a harmadik felosztás során az Osztrák Császárság szerzett meg. 1813-ban, Napóleon oroszországi hadjáratának kudarca után a Varsói Hercegség területét a orosz és porosz csapatok elfoglalták, 1815-ben a bécsi kongresszus megszüntette az államot, helyén létrehozta a Kongresszusi Lengyelországot (formálisan „Lengyel Királyságot”), az Orosz Birodalom protektorátusát.
A Varsói Hercegséget igen gyakran nevezik „Varsói Nagyhercegség”nek is, még történész szakmunkákban is, annak ellenére, hogy ilyen megjelölés korabeli okmányokban nem szerepel.
Előzményei 1806-ban a Porosz Királyság hadat üzent Napóleonnak, ezzel megkezdődött a negyedik koalíciós háború. Poroszország a jénai és auerstädti csatákban vereséget szenvedett, Napóleon Berlint is elfoglalta. Ellenségének gyengítése céljából Napóleon a poroszok által 1795-ben bekebelezett lengyel területeken, a Dél-Poroszországnak nevezett tartományban 1806 novemberében – Jan Henryk Dąbrowski marsall közreműködésével – kirobbantotta a nagy-lengyelországi felkelést (powstanie wielkopolskie). Napóleont mind a lengyel republikánusok, mind a nagy létszámú franciaországi lengyel emigráció nyíltan támogatta, mert az ő személyében látták a felosztott Lengyelország helyreállításának garanciáját. Napóleon nem kötelezte el magát egy teljesen független lengyel monarchia helyreállítására. Kihasználva a lengyelek igen erős vágyát függetlenségük visszanyerésére, a császár homályosan körvonalazott ígéretekkel elnyerte a lengyel nemesség és parasztság tömegeinek teljes és feltétlen támogatását. Dąbrowski felkelése sikert hozott, jelentős mértékben elősegítette Napóleon győzelmét a poroszok felett.
Poroszország szövetségeseit, az oroszokat Napóleon 1807 tavaszán két véres ütközetben, az eylaui és a friedland csatában győzte le. 1807. július 9-én a kimerült hadviselő felek megkötötték a tilsiti békeszerződést. Megindulhatott az új lengyel állam szervezése.
Megalakulása A porosz vereségek után igen rövid idő alatt, már 1807 januárjában összeállt az első ideiglenes lengyel kormány, ennek élére Stanisław Małachowski gróf (1736–1809) került, aki az utolsó lengyel országgyűlés, az 1788–1792 között ülésezett ún. négyéves szejm elnöke volt, és fontos szerepet vitt az 1791 májusi lengyel alkotmány kiharcolásában. 1807 tavaszára a kormány három légiót állított fel . A légiók parancsnokaivá a régi lengyel hadsereg tábornokait nevezték ki: Józef Zajączeket (1752–1826), Jan Henryk Dąbrowskit (1755–1818) és Józef Antoni Poniatowski herceget (1763–1813), az utolsó lengyel nemzeti király, II. Szaniszló Ágost lengyel király unokaöccsét. Józef Poniatowskit Napóleon az új állam hadügyminiszterévé és az lengyel hadsereg főparancsnokává nevezte ki.Piotr S. Wandycz: The Lands of Partitioned Poland 1795–1918, in History of East Centrale Europe, Vol. VIII. University of Washington Press, 1974. 48. old. . (Online változat)
Az 1807. július 9-én megkötött tilsiti békeszerződésben a Francia Császárság megállapodott az Orosz Birodalommal egy Franciaország védnöksége alatt álló, autonóm lengyel állam létrehozásában. Ehhez Napóleon kikényszerítette a Porosz Királyság beleegyezését is. Az új lengyel fejedelemséget Varsói Hercegségnek nevezte el, alkotmányát igen gyorsan elkészítette, és 1807. július 22-én el is fogadtatta. Verfassung der Herzogthums Warschau vom 22. Juli 1807 (Verfassungen.eu) Egy új napóleoni csatlós állam jött így létre, amely területével és mintegy lakosságával (1807) jelentős politikai súlyt képviselt. A Varsói Hercegség területe (az 1807-es állapot szerint) Lengyelországnak azon területeit foglalta magába, amelyek az ország 1793-as második és az 1795-ös harmadik felosztása során a Porosz Királysághoz kerültek. Ehhez társult még az 1772-es első felosztás alá eső terület déli része. Az új területrendezést 1807. november 10-én, az ún. 2. elbingi konvencióval (egyezménnyel) zárták le, ennek értelmében még a kis-lengyelországi Częstochowa környékét, a volt porosz Új-Szilézia (Neuschlesien) tartományt is a Varsói Hercegséghez csatolták, annak területét növelve.
Alkotmánya, közigazgatása bélyegkép|balra|180px|Stanisław Małachowski átveszi az alkotmányt Napóleontól II. Szaniszló Ágost lengyel királynak (1732–1798) nem született törvényes utódja. Trónjának várományosaként az 1791 májusi lengyel alkotmány VII. cikkelye III. Frigyes Ágostot (1750–1827), Szászország választófejedelmét nevezte meg, aki a Wettin-házból való korábbi lengyel királyok, II. (Erős) Ágost és III. Ágost közvetlen leszármazottja volt. A választófejedelem azonban elhárította a szejm által felajánlott lengyel koronát, tartva attól, hogy lengyel királyként háborúba sodródhat a területi igényeket formáló Ausztriával, Poroszországgal és Oroszországgal. (Az első elcsatolásokra már 20 évvel korábban, 1772-ben sor került). Frigyes Ágost aggodalma beigazolódott: Lengyelország szétdarabolása még Szaniszló Ágost király életében, 1795-ben kiteljesedett.
A negyedik koalíciós háborúban Szászország Poroszország szövetségeseként vett részt, és szenvedett vereséget. Az 1806. december 11-én megkötött poseni békeszerződésben Frigyes Ágost kötelezte magát, hogy belép a Napóleon által irányított Rajnai Szövetségbe, ennek fejében Napóleon elismerte őt Szászország királyának (I. Frigyes Ágost néven).
Új helyzetében Frigyes Ágost király már nem utasíthatta vissza a császár óhaját, hogy fogadja el az új lengyel alkotmányos monarchia trónját. 1807. július 22-én Napóleon új alkotmányt erőltetett rá a lengyel törvényhozásra, amelyet ő maga mondott tollba Drezdában, alig néhány óra alatt, a francia alkotmány mintájára. Mindez annak ellenére történt, hogy mind a minisztertanács, mind az államtanács az 1791 májusi lengyel alkotmány hatályának helyreállítását kívánta. A napóleoni alkotmány értelmében a hatalom valójában nem a király, hanem a francia nagykövet kezében összpontosult, a „minisztertanács” de facto az ő eszközévé vált. Az egyházat és a főnemességet az alkotmány privilegizált helyzetbe juttatta, birtokaik érintetlenek maradtak. A vidéki közigazgatást a nagybirtokosok kezébe tette. A jobbágyrendszer felszámolása nem járt együtt a földbirtokviszonyok reformjával, ez a parasztság további jogvesztésével járt.Monika Senkowska-Gluck: Das Herzogtum Warschau, in: Heinz-Otto Sieburg (Hrsg.): Napoleon und Europa, Köln, Berlin 1971, 225- old.
A Varsói Hercegséget – francia mintára – hat département-ra (közigazgatási egységre) osztották fel; Bydgoszcz, Kalisz, Łomża, Płock, Posen és Varsó megyékre.
A Varsói Hercegség vezetői
Osztrák–lengyel háború, 1809 bélyegkép|jobbra|A raszyni csata, 1809. április 19. (Wojciech Kossak festménye, 1913) bélyegkép|balra|150px|Frigyes Ágost lipcsei kiáltványa (1809. április 24.) A Varsói Hercegség megalapításával Napóleon császár egyfelől jelentősen megcsonkította és meggyengítette legyőzött ellenfelét, a Porosz Királyságot, másfelől ütközőállamot hozott létre az Orosz Birodalom és a Osztrák Császárság között, akiket Franciaország potenciális ellenségeinek tekintett. Ugyanakkor e lépéssel Napóleon megerősítette az általa 1806-ban kreált Szász Királyságot, amelyet szövetségesként, ütközőállamként iktatott be Poroszország és Ausztria közé. Az új helyzet Szászországot elidegenítette saját korábbi szövetségeseitől, Oroszországtól és Ausztriától. Szászország (és vele a Varsói Hercegség is) teljesen Napóleon szövetségére volt utalva.
Az ötödik koalíciós háború kitörésekor, 1809 áprilisában a Habsburg haderő VII. hadteste, Ferdinánd Károly főherceg tábornagy vezetésével betört a Varsói Hercegségbe. Bár Poniatowski herceg, hadügyminiszter lengyel csapatai április 19-én a raszyni csatában vereséget mértek az osztrákokra, azok április 22-én mégis elfoglalták Varsót. Ezen a napon Frigyes Ágost szász király Lipcsében kiáltványt bocsátott ki, saját népének támogatását kérve. Ausztria célja a hadjárattal az volt, hogy elmozdítsa az uralkodó Frigyes Ágostot, és az elfoglalt Hercegséget a katonai szövetségért folytatott alkudozások során egyfajta cserealapként felajánlja vagy Poroszországnak, vagy Oroszországnak. Nyugaton a korábban betelepített porosz telepesek nyíltan fellázadtak a Varsói Hercegség kormánya ellen.<ref>Wiesław Śladkowski: 'Kolonizacja niemiecka w południowo-wschodniej cześci Królestwa Polskiego w latach 1815-1915, Wydawn. Lubelskie, 1969, 234. old.</ref> Az osztrák offenzíva azonban kudarcba fulladt, a megszállók hátában lengyel népfelkelés bontakozott ki. Az osztrákok nem tudták megvetni lábukat a Visztula jobb partján. Ferdinánd főherceg Kalischba (Kaliszba) vonult, sikertelenül ostromolta Thorn (Toruń) városát, közben Poniatowski reguláris csapatai, francia támogató egységekkel együtt betört Galíciába. Ferdinánd főhercegnek június 2-án ki kellett ürítenie Varsót, és vissza kellett vonulnia Dél-Galíciába. Nyugat-Galíciába az oroszok vonultak be, hivatalosan „a lengyel állam helyreállításának” támogatására. Az osztrákok kitértek az oroszok elől, barátságban átengedve át nekik Lemberget és más galíciai városokat.Minerva. Ein Journal historischen und politischen Inhalts, Hamburg, 1810. március, 459- old. Közben a francia csapatok Dél-Csehországba érkeztek, a július 10-i znaimi csata után az osztrákok visszavonultak, Poniatowski lengyel és Sievers tábornagy orosz csapatai július 15-én egyszerre vonultak be Krakkóba. A két, egymásra ellenségként tekintő hadnép összetűzéseit a két hadvezér nehezen fékezte meg.Joseph A. Graf Raczynski (kiadó, fordító): Noch ist Polen nicht verloren. Aus den Tagebüchern des Athanasius Raczynski, 1788 bis 1818, Berlin, 1984, 50. old.
bélyegkép|jobbra|A Varsói Hercegség 1809–1815 között(a schönbrunni békeszerződéstől a bécsi kongresszusig) Magyaróváron (Ungarisch-Altenburg) francia–osztrák béketárgyalások kezdődtek, ezeket egyfelől maga Napóleon, vagy személyes megbízottai, másfelől Stadion gróf, osztrák külügyminiszter folytatta, a varsói kormányt nem vonták be annak ellenére, hogy itt döntöttek Galícia hovatartozásáról és Lengyelország további sorsáról. A lengyeleknek csalatkozniuk kellett reményeikben. Mindkét fél az Orosz Birodalom kegyeit kereste, megegyezéseik ezt tükrözték.Friedrich Wencker-Wildberg – Friedrich M. Kircheisen (kiadó): Napoleon. Die Memoiren seines Lebens, Band 12, Der Feldzug gegen Österreich 1809. Die zweite Heirat. Russland 1812, Wien, Hamburg, Zürich, 1928-30, 317–335. old.Heinrich Ritter von Srbik: Metternich: Der Staatsmann und der Mensch, I. kötet, München, 1944, 118–122. Oroszország újabb lengyel területet kapott, a Varsói Hercegségnek le kellett mondania a galíciai Tarnopóli körzetről. Ausztria gyakorlatilag megtarthatta a Lengyelország első felosztásakor szerzett területeit. A Varsói Hercegség viszont megkapta Nyugat-Galíciát (más néven Új-Galíciát), továbbá Zamośćot és környékét. Frigyes Ágost szász király, mint Varsó uralkodó hercege megkapta a wieliczkai sóbányák jövedelmeinek felét. Az uralkodó privát vagyonából származó jövedelme így -ről ra emelkedett. Az itteni megegyezések októberben a schönbrunni békeszerződés részévé váltak. A Varsói Hercegség négy új département-nal bővült: Krakkó, Radom, Siedlce és Lublin. Területe így -re bővült, .
A Hercegség hanyatlása és megszűnése bélyegkép|jobbra|150px|Frigyes Ágost kiáltványa Varsó lakóihoz, 1813.