A Debreceni Hoki Klub az észak-alföldi régió legnagyobb jégkorong egyesülete. 1989-ben alapították, 2014-től három szezont töltött el a hazai hoki élvonalában, teljesítményét két negyedik helyezés és egy Magyar Kupa bronzérem fémjelezte. 2017-től utánpótlás neveléssel foglalkozik, 200 fölötti taglétszámával meghatározó szerepet játszik az országrész jégkorong sportjában.
Története Az egyesület 1989. január 2-án jött létre Debreceni Amatőr Hoki Klub néven, kihasználva a kevéssel azelőtt életbe lépett egyesülési törvény adta lehetőségeket. Az alapítók, közöttük Korcsinszky György, a Városi Jégsport Szövetség akkori elnöke, Ligeti Zoltán, Bakó János és Belházi János célja az volt, hogy az akkor már 12 éve működő műjégpályát hosszú távon is elérhetővé tegyék a jégkorongozók számára. Korábban – háttérszervezet híján – a hokisoktól elzárták ezt a lehetőséget egy városi tanácsi rendelkezésre hivatkozva. Bíztak abban is, hogy a klub megalakítása könnyebbé teszi a szponzorkeresés folyamatát, amire nagy szükség volt, tekintettel a sportág gyenge anyagi helyzetére lokális és országos szinten egyaránt. A jégkorong csak az utóbbi évtizedben lett a tényleges érdemei szerint értékelt sportág, előtte a hazai sportvezetésben hosszú évtizedekig az a vélemény uralkodott, mely szerint a hokinak (és általában a téli sportoknak) nincsenek gyökerei Magyarországon, egyébként is „jégkorongozni akkor kell, amikor a mezőn befagynak a pocsolyák”. Érdekes módon ezt a vélekedést még az egyébként szívesen másolt „szovjet minta” sem tudta érdemben megváltoztatni.
A debreceni amatőrök ambiciózus kezdőknek bizonyultak, alapításuk évében a 4. helyen végeztek az OB II-es bajnokságban, amelyet egy ezüstérem követett. 1991-92-ben már aranyat szereztek az OB II/A-ban, ezt követően, a debreceni jégkorong egyik ikonikus alakja, Oltványi Ottó, az MTI vezérigazgatója, valamint az akkori szakszövetségi elnök, Dr. Sárközi Tamás jogászprofesszor segítségével és a Szerencsejáték Rt, valamint a Debreceni Dohánygyár támogatásával elindultak az OB I-es bajnokságban. Az akkor már a harmadik éve Debrecenben hokizó Igor Razov és Mihail Szokolov mellett új légiósok, a Demensin-testvérek és a kazah-orosz Vladimír Jefremov is feltűntek a DAHK csapatában, az utóbbi az OB I kanadai táblázatán a 10. helyen végzett. Ám a debreceni együttes hat pontot szerezve így is csak a 7. (utolsó) helyen zárt, amiben döntő szerepet játszott, hogy a hazai játékosok meg sem közelítették a légiósok játéktudását. A következő idény kezdete előtt Evgenii Demensin távozott Debrecenből, a helyére a CSZKA Moszkva csapatától Alekszej Grisenko és néhány, csak a mérkőzésekre érkező magyar hokis került a keretbe, így közös edzésmunkára, összeszokásra eleve nem volt lehetőség. A pénzügyi gondok is egyre növekedtek, így a DAHK a hősies erőfeszítések ellenére, elsősorban a helyi utánpótlás szűkössége és a finanszírozás nehézségei miatt a második OB I-es szezonjában is sereghajtó maradt és visszakényszerült az OB II-be. A legmagasabb osztályban való indulás olyan élcsapatokat hozott el Debrecenbe, akiket egyébként csak nagy ritkán, a hírverő mérkőzéseken láthatott volna a közönség. A publikum végig kitartott a kedvencei mellett, a recsegő mínuszokban is gyakran több száz néző biztatta a mieinket, néha a testi épségét is kockára téve, mivel a nagyerdei pálya nem volt plexivel fölszerelve.
A következő évek valószínűleg nem vonulnak be a jeges sportok aranykönyvébe; a jól ismert gondok megmaradtak, sőt, több alkalommal is felmerült a leromlott műszaki állapotú műjégpálya megszűnésének lehetősége. A DAHK az OB II-ben vitézkedett és 2014-ig, a MOL Ligás indulásig összesen hét bajnoki címet szerzett, legtöbbször dunaújvárosi együttesekkel, valamint az UTE és a MAC Népstadion csapataival vetélkedve. Eközben viszont a jeges sportok és a DAHK életét, eredményeit alapjaiban meghatározó események történtek.
Az új debreceni városvezetés 1998-tól egészen más szemmel tekintett a jégkorongozásra és támogatták azt, hogy a jeges sportok egész évben használható otthonhoz jussanak városunkban. 2004-ben átadásra került a Derék utcai fedett jégcsarnok, ami azt jelentette, hogy a jégkorong Debrecenben is elveszítette idényjellegét, neki lehetett látni az utánpótlás szisztematikus fejlesztésének. Ezzel nagyjából egy időben a „szakmai erősítés” is útban volt, méghozzá Gyergyószentmiklós irányából. Az első fecske 2000-ben a román ifi és junior válogatottat is megjárt György István, aki eredeti szándéka szerint tanulni jött Debrecenbe, majd 2004-ben és 2006-ban újabb két válogatott jégkorongozó, a kapus Máthé Csaba, valamint György József érkezett a klubhoz. Azon túl, hogy kiválóan teljesítettek a DHK OB II-es csapatában, mindhárman edzői ambíciókat is dédelgettek, nem véletlen, hogy máig ott állnak a debreceni edzői gárda élvonalában. Máthé Csaba 2011 óta a korosztályos válogatottak mellett is dolgozik, míg György Józsefet 2019-ben nevezték ki a magyar U 15-ös válogatott vezetőedzőjének. A szintén sokszoros román válogatott Fekete Albert már edzőként igazolt át Székesfehérvárról 2004-ben, míg Mezei Barna 2003-ban kezdett a klubnál dolgozni. A tagtoborzó munka tudatos fejlesztése és a tapasztalt szakemberek erőfeszítései nyomán az utánpótlás létszám folyamatosan emelkedett, gyorsan sikerült elmozdulni a nyitott pályás időszakból örökölt 35-40 fős létszámról; 2013-ra az igazolt sportolók száma már 184 volt, 2019-ben pedig a 230 főt is meghaladtuk. Ehhez igazodva az edzői kar létszáma is folyamatosan növekedett és jelenleg már 19 szakembert számlál.
A vezetőség 2004-ben látta elérkezettnek az időt, hogy névváltozással is jelezzék, a klub immár magasabb célok felé törekszik. Így az „amatőr” jelző végérvényesen kikerült a klub hivatalos nevéből. Az egyesület időben számolt a tao-támogatási rendszer bevezetésével megnyíló lehetőségekkel, ennek következtében sikerült stabilizálni a klub pénzügyi hátterét. A DHK ezen a téren is nagy segítséget kapott Éles Krisztinától, aki 2010-ben csatlakozott az elnökséghez és jelentős érdemeket szerzett a szervezet modernizálásában. Rajta kívül e sorok írója is szinte a kezdetektől részt vesz az egyre gyarapodó sportszakmai feladatok megoldásában. A Debreceni HK 2009 óta minden korosztályban legalább egy csapatot indított a magyar bajnokságban. A 2012-13-as szezonban a mieink szerencsét próbáltak a szlovák junior bajnokságban is és mindjárt az első szezonban az alapszakasz 6. helyén végeztek, majd a következő két idényt a 4. helyen zárták, kár, hogy az északi szomszédok versenyszabályzata nem tette lehetővé, hogy elinduljunk a rájátszásban. A sikerek egyik kovácsa a jeles jekatyerinburg-i edző, Vladimír Scseglov volt, akit a junior csapat vezetésére szerződtetett a klubvezetés. A DHK juniorjai nem a jó szerencsének köszönhették a sikereiket, kiváló társaság gyűlt akkoriban össze. Az együttes vezéregyénisége az a Könczei Áron volt, aki a debreceni fiatalok közül először jutott el a válogatottságig. A húzóemberek közé tartozott Fucskó Tamás, az edzőként dolgozó Okos Csanád, a válogatott kerettag Odnoga Mátyás, vagy a szintén Erste Ligában szereplő Tőke Zoltán, Csíki Zoltán, Barabás László és Elekes-Darabont Hunor is. A szlovákiai kirándulás szakmailag hasznosnak bizonyult, anyagi oldalon korántsem, és azt sem éltük meg örömmel, hogy csak az alapszakaszba nyerünk bebocsátást. A figyelem ekkor az osztrák bajnokság felé fordult, ami a 2015-16-os idényben először a debreceni-miskolci vegyes junior csapatban (Deb-Mis Select) öltött testet. A 2017-18-as szezontól a mieink már önálló csapatként indultak az osztrák juniorban és az ifiben is. A srácok minden fronton tisztességgel helytálltak, de az első Master-csoportba kerülésre a 2018-2019-es szezonig kellett várni, ezt az eredményt az U18-as korosztály produkálta. Az ígéretesen fejlődő korosztályos eredmények közepette azonban nyitva maradt az elitbe való visszatérés lehetősége.
Sokan már 2008 táján úgy vélték, hogy ideje lenne visszatérni a MOL Ligába. Döntő lépés azonban nem történt, mígnem a klub 2013-ban deklarálta, hogy az MJSZ hozzájárulásával a következő idényben jégre lép a magyar bázisú nemzetközi bajnokságban. 2014-ben váratlan események történtek; Korcsinszky György 25 éves elnöki tevékenység után a klub februári közgyűlésén átadta az elnöki tisztséget Mocsári Attilának. A MOL Ligával kapcsolatos, régen várt bejelentések hónapokig elmaradtak, aztán mégis összeállt a csapat Jevgenyij Muhin vezetőedző irányításával. A játékoskeret kialakításában nagy szerepe volt a klubhoz frissen csatlakozott, a 227-szeres válogatott Ladányi Balázsnak, az ő szava sokat nyomott a latban a játékosok körében. A DHK első MOL Ligás szezonja felülmúlta a várakozásokat, az újonc együttes a bajnokságban az 5., a Magyar Kupában a 3. helyen végzett. A következő két idényben, ha lehet még sikeresebbnek bizonyult a debreceni legénység; a Ligában mindkétszer bejutottak a legjobb négy közé, a 4. helyen zárták a bajnokságot és még egy bronzérmet harcoltak ki a Magyar Kupában. Az ezt követő idényben a bajnokság ERSTE Liga néven működött tovább, de abban a Debreceni HK már nem vett részt. A debreceni felnőtt együttes a 2018-19-es szezonban tért vissza az elitbe, de mindez már az idősebb testvér, az idén 100 éves DEAC történetéhez tartozik.
Természetesen a DHK berkeiben sem állt meg az élet, a 2017-ben elnökké választott Fodor András irányításával zökkenőmentesen becsatlakozott a cívisváros új sportfinanszírozási rendszerébe és eredményesen folytatja azt a nagy fontosságú sportszakmai munkát, amit a most jubiláló klub hosszú éveken át eredményesen végzett, a felnövekvő és feltörekvő új generációk sportemberré nevelését.
Nem tartozik jelen írás feladatai közé, hogy mélyreható szakmai elemzését adja a DHK elmúlt három évtizedének, fontosnak tekintjük viszont néhány mérföldkőnek beillő esemény felelevenítését és elhelyezését az elmúlt 30 év folyamatában. Egy működő szervezet mindennapjait alapvetően a gazdasági környezet határozza meg, ez alól a mi szervezetünk sem volt kivétel. A kezdetektől nagyjából az 1990-es évek közepéig a hiánygazdaság körülményei között tevékenykedtünk, ami esetünkben nem csupán a gazdasági erő, hanem a támogató környezet hiányát is jelentette. Ebben az időszakban nemcsak a szervezet működtetéséhez szükséges anyagiak előteremtése okozott súlyos gondokat, hanem a sportág puszta életben tartása is, mivel az országos és lokális sportpolitikai megfontolások kifejezetten ellene dolgoztak; a körülményekhez képest jelentős szurkolói közösség véleménye nem sokat nyomott a latban. Hiányzott a megfelelő infrastruktúra is, mivel a nagyerdei nyitott pálya legfeljebb kényszermegoldást jelenhetett. A sportpolitikai környezet az új önkormányzat hivatalba lépésével változott meg, 1998 után a jégkorong elfoglalta megérdemelt helyét a város számára fontos sportágak között. Az infrastruktúra terén a 2004. év volt a mérföldkő, a Debreceni Jégcsarnok megnyitása, míg a sporttámogatás struktúrájának gyökeres változása 2011-hez, a tao-támogatási rendszer életbe lépéséhez köthető. A most felidézett három lépcső vezetett át a hiánygazdasági környezetből a piacgazdasági, egyben a sportszakmai szempontból is támogató környezethez. A hazainál magasabban rangsorolt külföldi utánpótlás ligákba való betagozódás és a felnőtt csapat indulása a MOL Ligában már egyértelműen azt jelezte, hogy a DHK a sportszakmai fejlődésre, fejlesztésre használta fel a társadalmi környezet pozitív előjelű változását és ez a trend folytatódik a jövőben is.