Henryk Grynberg (Varsó, 1936. július 4. –) lengyel író, költő, drámaíró, esszéista. Életművét a holokauszt és a lengyel zsidók sorsa uralja.
Élete 1942-től 1944-ig zsidó származása miatt Radosznya és Varsó környékén bujkált. Ő és édesanyja túlélték az üldöztetést, de édesapja és testvére elpusztultak a második világháborúban. bélyegkép|jobbra|Henryk apjának, Abram Grynbergnek a sírja Varsóban, a zsidó temetőben
Łódźban érettségizett, utána 1954 és 1958 között Grynberg újságírást tanult a Varsói Egyetemen, ez megkönnyítette számára, hogy átlássa az 1956-ot követő társadalmi folyamatokat, és figyelemmel kísérje a zsidók újból megindult exodusát. 1959-től 1967-ig színész volt a Zsidó Színház (Teatrze Żydowskim) társulatában.
bélyegkép|jobbra|Emléktábla Varsóban Henry Grynberg szavaival
1967 decemberében, a társulat amerikai vendégjátéka során Grynberg menedékjogot kért, nem tért vissza Varsóba. Los Angelesben az University of California hallgatója volt, orosz irodalmat tanult 1971-ig. Ezután 1991-ig az Egyesült Államok Információs Ügynökségénél, valamint a Voice of America (rádiónál) dolgozott Washingtonban.
Művei emigráns kiadóknál jelentek meg, többségük a hazájában 1990-ig be volt tiltva. Önmagát a lengyel zsidók krónikásának tartotta.
2006-ban a Lengyel Történeti Intézet megjelentetett olyan dokumentumokat, amelyek azt bizonyították, hogy Grynberg 1956. október 11-én kötelezettségvállalási nyilatkozatot írt alá a lengyel titkosszolgálatnál (a fedőneve „Riporter” volt). Grynberg maga sem tagadta ezt, de azt állította, hogy a beszervezést zsarolással érték el.
Tagja a Lengyel Írók Szövetségének (Stowarzyszenie Pisarzy Polskich). Regényeit számos nyelvre lefordították: többek között angolra, franciára, németre, héberre, hollandra magyarra. Munkásságát számos irodalmi díjjal ismerték el.
Művei Próza Ekipa „Antygona” (1963) Żydowska wojna – A zsidó háború (1965) Zwycięstwo (1969) Życie ideologiczne – Ideológiai élet (1975) Życie osobiste (1979) Życie codzienne i artystyczne – Mindennapi élet és a művészet (1980, 1998) Prawda nieartystyczna (1984) Kadisz – Kaddish (1987) Szkice rodzinne – Családi vázlatok (1990) Dziedzictwo (1993) Dzieci Syjonu (1994) Ojczyzna (1999) Drohobycz, Drohobycz (1997) Memorbuch (2000) Szmuglerzy, társszerző: Janem Kostańskim – A csempészek (2001) Monolog polsko-żydowski – Lengyel-zsidó monológ (2003) Uchodźcy – Menekültek (2004) Janek i Maria, társszerző: Janem Kostańskim (2006) Ciąg dalszy – Folytatás (2008)
Költészet Święto kamieni (1964) Antynostalgia (1971) Wiersze z Ameryki (1980) Wśród nieobecnych (1983) Pomnik nad Potomakiem (1989) Rysuję w pamięci (1995) Z Księgi Rodzaju – A Teremtés könyvében (2000) Dowód Osobisty (2006)
Dráma Kronika – Krónika (1984) Pamiętnik pisany w stodole – Az istállóban írt napló (1992) Kabaret po tamtej stronie – Kabaré a másik oldalon (1997)
Magyarul Ideológiai élet / Magánélet; A szerző két kisregénye Lengyelországban, a holokauszt utáni két évtizedben játszódik. Hőse önéletrajzi alak, egy elpusztult világ túlélője, akire újabb megpróbáltatások várnak az ötvenes-hatvanas években. ford. Pálfalvi Lajos; Múlt és Jövő, Bp., 2002
Jegyzetek
Fordítás
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek Lengyel költők, írók listája
Kategória:Lengyel írók Kategória:Zsidó származású lengyelek Kategória:Holokauszt Kategória:Varsóiak Kategória:Élő személyek Kategória:1936-ban született személyek