Henryk Mikołaj Górecki (Czernica, 1933. december 6. – Katowice, 2010. november 12.) lengyel zeneszerző, aki a lengyel avantgárd vezető alakjává vált a sztálinizmust követő kulturális enyhülés során.Thomas (1997), 12Kubicki, Michal. "H.M. Górecki at 75 ". The News.pl, December 8, 2008. Hozzáférés ideje: December 28, 2008. Az 1950-es és 1960-as években keletkezett, Anton Webern hatását tükröző szeriális műveit a disszonáns modernizmushoz való ragaszkodás jellemzi, de impulzusokat kapott Luigi Nono, Karlheinz Stockhausen,Thomas (1997), 17 Krzysztof Penderecki és Kazimierz Serocki művészetéből is.Mellers (1989), 23 Ezt az irányt folytatta az 1960-években, de az 1970-es évek közepére áttért a kevésbé összetett spirituális minimalista hangzásra, melynek példája az átmeneti 2. szimfónia, illetve az igen népszerű 3. szimfónia (A fájdalmas dalok szimfóniája). Ez a stílus több jól elkülöníthető fázison keresztül fejlődött tovább, az olyan művektől, mint az 1979-es Beatus Vir,Cummings (2000), 241 az 1981-es a cappella himnuszon (Miserere) és az 1990-es Good Night-onMorin (2002), 357 át az 1993-as Kleines Requiem für eine PolkaThomas (2005), 262 (Kis requiem egy lengyel lányért.Polka: lengyel nő/lány/asszony) című kompozícióig.
Neve az 1980-as évek második feléig szinte ismeretlen volt Lengyelországon kívül, az 1990-es évekre vált csak híressé.Thomas, Adrian. "Górecki, Henryk Mikołaj". The New Grove Dictionary of Muisc and Musician. 2001. Oxford University Press. 1992-ben, 15 évvel a komponálása után, a 3. szimfónia lemezfelvétele – a híres szoprán, Dawn Upshaw énekével – világszerte eladási és kritikai sikert aratott. A lemez a holokauszt áldozatainak emlékére jelent meg, és több mint egymillió eladott példányával jócskán meghaladta a 20. századi szimfonikus zeneművek felvételeinek tipikus eladási számait. Górecki maga is meglepődött a lemez népszerűségén és ezt mondta: „Az emberek talán megtaláltak valamit ebben a zeneműben, amire szükségük volt […] valahogy azt a hangot ütöttem meg, ami nekik hiányzott. Valami, valahol elveszett a számukra. Úgy érzem, ösztönösen tudtam, hogy mire van szükségük.”Steinberg (1995), 171 E népszerűség azonban nem váltott ki további érdeklődést Górecki más művei iránt,Steinberg (1995), 170 ő pedig szilárdan ellenállt a kísértésnek, hogy megismételje korábbi sikerét, vagy hogy kereskedelmi haszonra hajtson.
Eltekintve két rövid időszaktól, amikor Párizsban tanult, illetve Berlinben élt, életének legnagyobb részét Dél-Lengyelországban töltötte.
Élete Gyermekévei, tanulmányai Sziléziában születtem.... Régi lengyel tartomány ez, de mindig jelen volt három kultúra: a lengyel, a cseh és a német. A népművészet – mint bármely művészet – nem ismeri a határokat. A lengyel kultúra csodálatos keverék. Ha végignézzük Lengyelország történelmét, éppen a multikulturalizmus, az úgynevezett kisebbségek jelenléte az, ami azzá tette Lengyelországot, ami. A kulturális gazdagság, a különbözőség kikevert és létrehozott egy új minőséget."The Twentieth Century: On Life and Music: A Semi-Serious Conversation". Musical Quarterly, 82.1, 1998. 73-75— Henryk Górecki
Henryk Górecki 1933. december 6-án született a mai Sziléziai vajdasághoz tartozó Czernica nevű kis faluban, Lengyelország délnyugati részén. A Górecki-család szerényen élt, a szülők mindketten szerették a zenét. Az apa, Roman Górecki (1904-1991) a szomszédos kis bányászváros, Rydułtowy vasútállomásán volt irodista, amatőr muzsikusként viszont esküvőkön, mulatságokon játszott. Édesanyja, Otylia Słota (1909-1935) polgári családból származott, zongorázott. A kis falusi házba egy pianinót hozott magával. A házasságkötésük utáni évben született meg egyetlen fiuk, Henryk Mikołaj Józef. Édesanyja pedig éppen a kisfiú második születésnapján halt meg.Jenny Gábor: Egy megkésett életrajz – Henryk Mikołaj Górecki A zeneszerző számos korai művét szentelte édesanyja emlékének.Howard (1998), 131–33 Az apa tizennégy hónap után újra nősült, Rydułtowyban házat épített és 1937 őszén ide költözött a családjával.
Még ebben az évben történt, hogy a szomszédban játszott, amikor elesett és kificamította a bal csípőjét. A környékbeli orvosok rendre félrediagnosztizálták a betegséget, a korrekt kezelés késlekedése pedig súlyos következményekhez vezetett. A gyermek csípőjében gennyes gyulladás alakult ki, amelynek a szövődménye csonttuberkulózis lett. Két év telt el kezelés nélkül, ráadásul ezalatt a kisfiú bal lábát egyszerűen a mellkasához kötözték. Közben a családot is tragédiák érték. A kisváros közelében már épült az auschwitzi koncentrációs tábor, itt pusztult el Henryk nagynénje, de anyai nagyapja és nagybátyja is a nácik áldozata lett. Egy kiváló és lelkiismeretes német sebész viszont négy operáció után visszaadta a gyermek járóképességét, bár egész életében húzta a bal lábát.Thomas (1997), vi
Húsz hónapot töltött kórházban, és amikor 1941-ben hazatért egyre nyilvánvalóbbá kezdett válni a zene iránti érdeklődése. Édesapja és mostohaanyja viszont nem örültek ennek, még attól is eltiltották, hogy édesanyja zongoráján játsszon. Végül megenyhültek és – mivel a kisvárosban nem volt zeneiskola – 1943-ban egy helyi polihisztor, Paweł Hajduga gondjaira bízták. Ez a derék ember – amatőr muzsikus, hangszerkészítő, szobrász, festő, költő és „paraszt filozófus” (chłopski filozof) – eleinte hegedülni, később zongorázni is tanította a gyermeket.Thomas (1997), xvi Mestere hatása egész életre szóló volt abban is, hogy mindig jól érezte magát egyszerű emberek, kézművesek, népzenészek társaságában, sőt bútorokat is készített. A fiú ebben az időben már kisebb szerzeményekkel is előállt. Eleinte dalokat és zongorára írt miniatűröket komponált, de olykor merészebb vállalkozásokba is fogott. 1952-ben például Adam Mickiewicz balladájának, a Świteziankának a megzenésítésébe fogott, de ez a mű befejezetlen maradt.Thomas (1997), xviii
Komponista születik: Rydułtowy és Katowice
1951-ben leérettségizett, és ezzel általános iskolai tanító is lett. Két évig 10-11 éves gyerekeknek tanított biológiát, természetrajzot, matematikát és történelmet Rydułtowy külvárosában, Radoszowyban. Próbálkozott középfokú zenei intézményekbe való felvételivel is, eleinte sikertelenül, nem lévén hivatalosan szerzett előképzettsége. Végül bekerült a Szafranek testvérek, Karol és Anton Szafranek zeneiskolájába, tanárképző szakra, Rybnikben. Itt a két addigi hangszer mellett klarinétot, és zeneelméletet – ellenpontot, összhangzattant és hangszerelést – is tanult. Közben azonban nem hagyta abba a tanítóskodást sem, így a mindennapi munka, utazás, tanulás és gyakorlás megterhelését nem sokáig bírta. 1953-ban abbahagyta a tanítást és teljesen a zenetanulásra összpontosított. Ennek meg is lett az eredménye: a négyéves képzést három év alatt befejezte, és 1955-ben elnyert egy ösztöndíjat a katowicei Karol Szymanowski Zeneakadémiára, így nappali tagozaton folytathatta tanulmányait.Harley, James & Trochimczyk, Maja. "Henryk Mikołaj Górecki". Adam Mickiewicz Institute - Polish Music Information Center, November 2001. Hozzáférés ideje: March 6, 2009. Zeneszerzés tanára Bolesław Szabelski lett (maga is Szymanowski-tanítvány), aki kevés beszédű ember volt ugyan, de felismerte tanítványa tehetségét, és igen jó ösztönző hatással volt rá. Górecki tudatosan készült a zeneszerzői pályára, már a főiskolás időszak kezdetétől opus-számmal látta el a műveit: Négy prelűd (op.1, 1955. október–december), a Toccata (op.2, 1955. december), az anyja emlékének ajánlott Három dal (op.3, 1956. január), és így tovább.
Górecki, a tanár
Ha két-három napig létezni tudsz muzsika nélkül, akkor ne komponálj – bizonyára jobban eltöltöd az idődet egy lánnyal, vagy egy sörrel.— Henryk Górecki
Tanárként 1968-ban kezdett dolgozni a katowicei Zeneakadémián, ahol kottaolvasást, hangszerelést és zeneszerzést oktatott. 1972-ben helyettes professzorrá, majd 1975-ben a zeneszerzés professzorává léptették elő. Tanítványai közt ott volt Eugeniusz Knapik, Andrzej Krzanowski, Rafał Augustyn és saját fia Mikołaj is. Félelmetes hírnevet szerzett magának a hallgatói körében nyersen őszinte személyisége folytán. Egyik tanítványa, Rafał Augustyn így emlékezett: „Amikor Góreckinél kezdtem a tanulmányaimat, olyan érzés volt, mintha valaki egy vödör jéghideg vizet zúdított volna a nyakamba. Kíméletlen tudott lenni a véleményével. A gyengék kihullottak útközben, de akik nála diplomáztak, kivétel nélkül elismert zeneszerzővé váltak.” Górecki elismerte: „Pár évig pedagógus, tanár voltam a zeneakadémián, és a tanítványaim sok-sok dolgot kérdeztek tőlem, olyat is, hogy hogyan írjak, mit írjak. Én mindig azt válaszoltam: Ha két-három napig létezni tudsz muzsika nélkül, akkor ne komponálj – bizonyára jobban eltöltöd az idődet egy lánnyal, vagy egy sörrel. Ha zene nélkül nem tudsz létezni, csak akkor írj.”Duffie, Bruce. "Composer Henryk-Mikolaj Górecki: A conversation with Bruce Duffie". bruceduffie.com, April 1994. Hozzáférés ideje: December 22, 2007. Tanári kötelezettségei és gyenge egészsége miatt ebben az időszakban keveset komponált.Williams, Julie. "Henryk Górecki: Composer Profile". MusicWeb International, 2008. Hozzáférés ideje: December 13, 2008.
Ez idő tájt egyre inkább úgy gondolta, hogy a lengyel kommunista hatóságok túlságosan is beleártják magukat az akadémia tevékenységébe, ahogy fogalmazott „olyanok, mint a kiskutyák: állandóan ugatnak”.Perlez, Jane. "Henryk Górecki". New York Times, February 27, 1994. Hozzáférés ideje: October 26, 2008. Mint vezető tisztségviselő – aki azonban nem volt tagja a pártnak – csaknem állandó hadakozásban állt a hatóságokkal, hogy megóvja az iskolát, a tantestületet és a diákokat az indokolatlan politikai befolyástól. 1979-ben, amikor a kormány nem engedélyezte II. János Pál katowicei látogatását, tiltakozásul lemondott posztjáról,Lebrecht, Norman. "How Górecki makes his music". La Scena Musicale. February 28, 2007. Hozzáférés ideje: January 4, 2008. és megalapította a Katolikus Értelmiségiek Klubjának helyi csoportját. Ez a szervezet a Lengyel Kommunista Párt elleni harc jegyében tevékenykedett. Politikai aktivitása az 1980-as években is megmaradt.
1987-ben komponálta Totus Tuus„Egészen a tiéd” II. János Pál apostoli mottója című művét, II. János Pál lengyelországi látogatására. 1991-ben pedig megírta a Miserere című, a cappella kórusra szánt kompozícióját, emlékként a Szolidaritás (Solidarność) mozgalom elleni politikai támadásokra. Jenny Gábor így ír a erről: „A jelentős, a cappella kórusmű Górecki vallásos zenéjének egyik gyöngyszeme. Egyben jó példája annak, hogy szerző számára ebben az időszakban mennyire összefonódott már a mély vallásos hit és a politikai állásfoglalás. A Miserere megírására kétségkívül a lengyelországi politikai események inspirálták: 1981 márciusában Bydgoszczban karhatalmisták súlyosan megvertek három Szolidaritás-aktivistát, s ez Lengyelország addigi legsúlyosabb belpolitikai válságához vezetett. A kibontakozásban reménykedő lengyel nép döbbenten szembesült a diktatúra erőszakosságával. A zene ezt a mélységes, szomorúsággal vegyes megdöbbenést tükrözi, ugyanakkor Góreckinél nem szokatlanul mégiscsak valamiféle végső rendbe, megfellebbezhetetlen igazságba vetett hitről árulkodik. Szövege túlnyomórészt ennyi: Domine Deus (’ó Uram, én istenem’). Ajánlása: „Bydgoszcznak”.”
Stílusa és művei Górecki zenéje számos stílust ölel fel, de a harmóniai és ritmusbeli egyszerűség irányában fejlődik. Az úgynevezett Új Lengyel Iskola egyik alapítójának tekintik.Thomas 2005, 159"Górecki, Henryk Biography ". Naxos Records. Hozzáférés ideje: June 1, 2009. Terry Teachout egy cikkében így fogalmaz: „Górecki konvencionális zeneszerzői technikájába egyaránt beletartozott az ellenpontozó szerkesztésmód, illetve dallam töredékek és harmóniai minták rituális ismételgetése”.