thumb|250px|Yoshitoshi Tsukioka portréja Okikuról. A Bancsó szarajasiki vagy Bancsó szarajasi (番町皿屋敷Okiku és a kilenc tányér) egy kísértettörténet, mely a társadalmi osztályok közötti szerelemről, a megtört bizalomról és a megszegett ígéretekről szól, és amely végül tragédiához vezet.
A történet, Okiku és a kilenc tányér az egyik legnépszerűbb népmese Japánban és még a mai napig új közönségre talál.
Cselekmény Összefoglaló
Népi változat Élt egyszer egy cselédlány, akit Okikunak hívtak. Egy szamurájnál, Áojama Tesszánál szolgált. Okiku mindig visszautasította ura szerelmes közeledéseit, aki ezért cselhez folyamodott és elhitette a lánnyal, hogy gondatlanságból elveszítette a család tíz, rendkívül értékes porcelántányérjának egyikét. Egy ilyen bűn természetesen a lány halálát jelentette volna, ezért Okiku kétségbeesetten számolta meg a tányérokat újra és újra. Nem találta meg a tizediket, ezért a bűntudattól sírva kereste fel Aojamát. A szamuráj azt ajánlotta, hogy szemet huny a történtek felett, ha a lány a szeretője lesz, azonban Okiku ismét elutasította.
A férfi feldühödött és a lányt egy kútba taszította, ahol meg is halt.
Úgy tartják, hogy Okiku bosszúálló szellemmé vált, aki azzal gyötörte gyilkosát, hogy elszámolt kilencig, majd borzalmas sikolyt hallatott, utalva a hiányzó tizedik tányérra-vagy talán magát büntette és próbálta megkeresni az elveszett tányért és gyötrelmében sikoltozott, amikor ez nem sikerült.
A történet néhány változatában ez a szenvedés addig folytatódik, ameddig egy ördögűző vagy egy szomszéd azt kiáltja:"tíz", amikor a lány a számolás végére ér. Ekkor szelleme megnyugszik, hogy valaki megtalálta a tányért és a szamurájt sem kísérti tovább.
thumb|left|200px|Egy ukijo-e nyomtatvány, Hokuszai Okiku ábrázolása
Okamoto Kido-féle változat 1655-ben, Edóban Aojama Sarima, a sógun hűbérese beleszeret egy fiatal cselédlányba, Okikuba. Megígéri neki, hogy elveszi feleségül, ám hamarosan kap egy sikeresnek ígérkező házassági ajánlatot a nénikéjétől. Aojama azonban tiszteletben tartja Okikuval való szerelmét és visszautasítja az ajánlatot.
Okiku mégis kételkedik, ezért próbára teszi a férfit és eltöri az Aojama-ház családi ereklyeként őrzött tíz tányérjának egyikét. A hagyomány szerint egy ilyen tettet halállal torolnak meg, ezt Aojama családja is így akarta.
Aojama megpróbálja meggyőzni őket, hogy Okiku véletlenül törte el a tányért és bocsássanak meg neki, ám amikor Okiku elmondja, hogy tettével a férfi szerelméről akart bizonyosságot szerezni, Aojama felbőszül és megöli a lányt, testét pedig egy kútba hajítja.
Ezután megjelenik Okiku szelleme és belép a házba, hogy megszámolja a tányérokat. Később találkoznak a kertben és Aojama látja, hogy a szellem nem gonosz, hanem nyugodt és gyönyörű. Ebből merítve erőt, szeppukut követ el és csatlakozik Okikuhoz a másvilágon.
Fordítás
Források Addiss, Steven, Japanese Ghosts and Demons, USA, GeorgeBraziller, Inc., 1986, Brazell, Karen, Traditional Japanese Theater: An Anthology of Plays, USA, Columbia University Press, 1998 Iwasaka, Michiko, Ghosts and the Japanese: Cultural Experience in Japanese Death Legends, USA, Utah State University Press 1994, Ross, Catrien, Supernatural and Mysterious Japan, Tokyo, Japan, Tuttle Publishing, 1996,
Kapcsolódó linkek
Kaidan Hyaku Shosetsu (Story 4) (2002) at JDorama Original version of the story
Kategória:Japán irodalmi művek