Az egészségpénztárak magánszemélyek által alapított, egészségügyi célú nonprofit szervezetek. A pénztár tulajdonosai maguk a tagok. A befizetésekből a pénztártagok egyéni döntésük szerinti egészségügyi, egészségvédelmi szolgáltatásokat vehetnek igénybe. Az egészségpénztár nem haszonorientált szervezet, célja nem a pénzgyűjtés, felhalmozás.
Jellemzői
Az egészségpénztári megtakarítás fő jellemzői: a pénztárakba való belépés teljesen önkéntes, havonta rendszeresen tagdíjat kell fizetni, amelynek minimális mértékét az adott pénztár határozza meg ez az összeg a pénztárak alapszabályában van benne, pénztáranként nem azonos, átlagosan 1-2 ezer forint), a pénztárak a bankokhoz hasonlóan, tagonként egyedi számlán tartják nyilván a tag megtakarításait A tagok kedvezményezetteket jelölhetnek meg, akik kizárólag közeli hozzátartozók lehetnek. a befizetett összeg az egészség megőrzését szolgáló szolgáltatásokra, termékekre költhető el, egyes egészségpénztárak külön pénztári kártyát bocsáthatnak ki, ezen keresztül kényelmes és egyszerű az igénybe vett szolgáltatások elszámolása (hasonlóan működik, mint a bankkártya) a pénztárak szerződött szolgáltatóinál. Azon pénztáraknál, ahol kártyakibocsájtás is történik, általában kötelező a tagoknak kártyával rendelkeznie.
Az egészségpénztár gazdálkodása
1. Beszámolási és tervkészítési kötelezettség A törvény előírja a beszámolási kötelezettséget, amit részletesen a 270/1997. sz. Kormányrendelet szabályoz.
Az elkészült éves pénztári beszámolót a pénztár könyvszakértője hitelesíti, és ezután kell a közgyűlés elé terjeszteni elfogadás céljából, a pénzügyi év lejártát követő 90 napon belül.
A pénztárnak rövid (1 évre szóló) és hosszú távú (inkább középtávúnak nevezhető, mivel 3 éves időtartamra vonatkozik) tervkészítési kötelezettsége van. Az éves tervet szintén közgyűlésnek kell jóváhagynia
A hosszú távú terv esetében a törvény az alakuló közgyűlés számára írja elő a meghatározást, és az időszak lejárta után kell ismét új hosszú távú tervet készíteni. Ez alapján is érzékelhető, hogy a pénztár hosszú távú terve a pénztár stratégiáját, alapvető növekedési, fejlődési ütemét hivatott meghatározni. A jogszabályok a hosszútávra vonatkozóan egyéb előírásokat nem is tartalmaznak. Értelemszerűen a hosszú távú terv évenkénti bontásban készül.
2. A szolgáltatások és tagdíjak kalkulálása Az egészségpénztárakra vonatkozóan van egy nagyon fontos előírás, mely szerint "az egységes tagdíjak összegét, a szolgáltatások értékét és a szükséges alapok nagyságát évente kalkulálni kell. A szolgáltatások lehetséges értékének összegét és az alapok nagyságát a pénztár által vállalt szolgáltatások összetétele és a megfizetett tagdíjak szolgáltatásra fordítandó részének összege határozza meg." Az egységes tagdíj nagyságáról a közgyűlés dönt, és arról is, hogy ennek fejében milyen szolgáltatásokat vehetnek igénybe a tagok. Az egységes tagdíjon felül azonban a tagoknak lehetőségük van többletbefizetésre, és ezáltal többletszolgáltatások igénybevételére is.
3. Pénztári tartalékok képzése A tartalékképzés a pénztári bevételekből történik a közgyűlés által megszavazott százalékoknak megfelelően. A jelenlegi gyakorlatnak megfelelően általában a befizetések 80-90 %-a kerül a fedezeti tartalékba, és 10-20 %-a összesen a működési és likviditási tartalékba.
a fedezeti tartalék a szolgáltatások finanszírozására szolgál, és ezen belül külön kell kezelni a tagok egyéni és szolgáltatási számláit. Az egyéni számla az a tartalék-nyilvántartás, amelyen a pénztár gazdálkodása és üzemvitele alapul, és amelyet a pénztár – a számviteli rendjével összhangban – a pénztártagok részére vezet. A pénztár gazdálkodása során az egyéni számla tartalmazza a pénztártagok rendszeresen fizetett tagdíjának, a munkáltatói tag hozzájárulásának, valamint a pénztárnak juttatott adományoknak azt a részét, amelyet a pénztár a tagok számára az éves pénzügyi terv alapján a szolgáltatások fedezeteként jóváír. A pénztár szolgáltatásait az egyéni számlák megterhelésével, a szolgáltatási számlákról teljesíti. a működési tartalék a működési költségek fedezésére szolgál. A működési költségek között kell elszámolni a tisztségviselők és alkalmazottak részére történt kifizetéseket és közterheket, a tárgyi eszközök költségeit, a nyilvántartás, könyvvezetés költségeit, és egyéb költségeket. a likviditási tartalék az időlegesen fel nem használt pénzeszközök gyűjtésére és – a másik két tartalék általános tartalékaként – a pénztár fizetőképességének biztosítására szolgál.
4. A szolgáltatások igénybevétele A pénztári szolgáltatásokat, tagdíj ellenében, csak a tagok illetve – amennyiben azt az alapszabály tartalmazza – a közeli hozzátartozók vehetik igénybe. A szolgáltatások nyújtása érdekében a pénztár a pénztárvagyon erejéig más jogi illetve természetes személyekkel szemben kötelezettséget vállalhat, például szerződést köthet, és természetesen a vállalt kötelezettségekért, tartozásért a saját vagyonával felel.
A szolgáltatások igénybevételének feltételeit a pénztár szolgáltatási szabályzata állapítja meg. A pénztárak többségénél az igénybevétel feltétele az 1-6 hónapos várakozási idő letelte. Átlagosnak a 3 hónapos várakozási idő tekinthető, de van olyan pénztár is, ahol nincs várakozási idő, az igénybevétel feltétele, hogy az egyéni számlán legyen a szolgáltatás igénybevételéhez elegendő, illetve minimum 3 havi tagdíjnak megfelelő összeg.
5. Adó és egyéb kedvezmények
A.) Tagra vonatkozó adókedvezmények
A pénztártag által befizetett tagdíj 30 %-a a személyi jövedelemadóból levonható, de évente legfeljebb összesen 100.000.-Ft (aki pedig 2020. január 1. előtt tölti be az öregségi nyugdíjkorhatárt 130.000.Ft) A munkáltató által átvállalt tagdíj (munkáltatói hozzájárulás) nem minősül jövedelemnek, de utána adókedvezmény sem vehető igénybe. A pénztár részére nyújtott támogatás (munkáltatói hozzájáruláson felül ilyen címen lehet a pénztár részére adományt juttatni) közérdekű kötelezettségvállalásnak minősül, ennek megfelelő adókedvezmények vonatkoznak rá. A támogatásból az egyéni számlákra jóváírt összeg viszont a tagnál egyéb jövedelemnek minősül és 30 % adókedvezményt lehet utána igénybe venni, a fentiekben meghatározott összeghatár figyelembe vételével.
B.) Munkáltatói tagra és támogatóra vonatkozó adókedvezmények
Munkáltatói tagra vonatkozó szabályok Munkáltatói tag az a természetes vagy jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki a pénztárral kötött szerződés alapján munkavállalójának tagdíjfizetési kötelezettségét egészben vagy részben átvállalja (munkáltatói hozzájárulás a Pénztártörvény 12.§. 1. bekezdés alapján).
A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény értelmében a személyi jellegű ráfordítások az alkalmazottaknak munkabérként elszámolt összeg, a személyi jellegű egyéb kifizetések, valamint a társadalombiztosítási járulék. A munkáltatói hozzájárulás jellegénél fogva a személyi jellegű egyéb kifizetések közé sorolható.
A munkáltató munkavállalójának tagdíjfizetési kötelezettségét vállalja át részben vagy egészben, tehát a munkáltatói hozzájárulás szorosan kapcsolódik a munkaviszonyhoz. A munkaviszonyhoz kapcsolódó költségek és ráfordítások a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek, ráfordításnak minősülnek, ezért az adóalap megállapítása során ezek teljes egészükben figyelembe vehetők.
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 21. §. a értelmében a foglalkoztató által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely nem haladja meg havonta a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér összegét, járulékalapot nem képező jövedelemnek minősül. Nem kell tehát a munkáltatónak a munkáltatói hozzájárulás összege után a társadalombiztosítási járulékot megfizetnie.
Támogatóra vonatkozó szabályok A Pénztártörvény 17.§.(1) bekezdése értelmében a pénztár támogatójának minősül az a természetes vagy jogi személy, aki (amely) eseti vagy rendszeres, pénzbeni vagy nem pénzbeni szolgáltatást teljesít (továbbiakban adomány) a pénztár javára ellenszolgáltatás nélkül.
A társasági és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 7.§. (5) bekezdés szerint az adózás előtti eredményt csökkenti az adomány teljes összege, de legfeljebb az adózás előtti eredmény 20 százaléka.
Az egészségpénztárak lehetséges szolgáltatásai Az elmúlt években a magyar egészségügy jelentős tőkekivonást volt kénytelen elszenvedni, melynek következtében az egészségügyben használatos műszerek, épületek amortizációjára, fejlesztésére valamint az egészségügyben dolgozók bérhelyzetének javítására szinte semmit sem lehetett fordítani. Ilyen súlyos áldozatokkal együtt is az Egészségbiztosítási Alap állandó hiánnyal küszködik.
A fentiekből érzékelhető a lassan, de biztosan kialakuló tendencia: az állam bizonyos szintig finanszírozza az egészségügyi ellátást, de ez a szint a források szűkössége miatt egyre inkább elmarad az orvosilag megtehető, illetőleg a lakosság által igényelt szinttől. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV., a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvények, valamint a kapcsolódó jogszabályok egyre pontosabban definiálják a közfinanszírozásból nyújtott szolgáltatások minőségét és mennyiségét. Ennek figyelembevételével és a kormányzati szándékokkal összhangban a kiegészítő egészségpénztárak egyértelműbben, valóban kiegészítő és választékbővítő jelleggel alakíthatják ki szolgáltatásaikat.
Az állam visszavonulásának és ezzel párhuzamosan az egészségpénztárak tevékenységi köre bővülésének várható tendenciái a következő területeken prognosztizálhatók:
1. Prevenció Az új egészségügyi törvény kiemelten kezeli a prevenciót, azonban a magyar egészségügy még nem kellő mértékben végez megelőző tevékenységet. Ennek a ténynek az egyik oka, hogy a prevenció hatékonysága nem vizsgálható és értékelhető önmagában.
A prevenció ugyanis sokba kerül, ezáltal – hiába előzhető meg általa sok betegség az egészségügy költségeit rövid közepes időtávon nem csökkenti. A prevenció eredményességét a megnyert életévekkel az általánosan javuló élet minőséggel kell mérni, és ennek megfelelően a nyereség az egészségügy rendszerén kívül a gazdaságban, a kultúrában és az élet egyéb területein fog jelentkezni.
A prevenció egyik legalapvetőbb módszere a rendszeres szűrővizsgálatok végzése.
1998. január 1- től a kötelező egészségbiztosítás keretében térítésmentesen igénybe vehető szűrővizsgálatokat rendelet szabályozza, mely szerint a különféle szűrővizsgálatokat azonban csak bizonyos időszakonként és korcsoportban lehet igénybe venni. A 18 év feletti korosztály az életkornak és a nemnek megfelelő rizikófaktorok által indukált betegségek tekintetében egy illetve két évenként vehet részt ezeken az alapvető szűrővizsgálatokon.
A vizsgálatok a biztosítottak kezdeményezésére, a házi vagy a kezelőorvos beutalása alapján vehetők igénybe.
A pénztárak eddig is jelentős arányban végeztek szűrővizsgálatokat a tagság igényének megfelelően és a pénztári szolgáltatások kalkulálása érdekében. Ezeket a szűrővizsgálatokat azonban a tagok más indíttatásból veszik igénybe.
Az egészségügynek ki kell lépnie az addigi betegség centrikus felfogásból, és éppen a betegségek megelőzése céljából egyre többet kell foglalkoznia az egészségesekkel, vagy a magukat annak tartókkal, közre kell működnie az egészség megszilárdításában, ha kell védelmében.
E felfogás értelmében a szűrővizsgálat egyik célja lehet, hogy a tagok biztonságban érezhessék magukat, abban a tudatban éljenek és dolgozzanak, hogy egészségük érdekében a pénztár a rendszeres szűrővizsgálat elvégzésével mindent megtesz.