A Szlovákia 1993-ban, Csehszlovákia kettéválásakor lett önállóvá.
A szlovák űrkutatók egy sor különböző programban vesznek részt. Bekapcsolódtak az Európai Űrügynökség (ESA) Merkúrhoz indítandó BepiColombo űrszondájának az építésébe. A Szlovák Tudományos Akadémia kassai kísérleti fizikai intézetében működő űrfizikai részleg 1969-es megalakítása óta a földi magnetoszférát, a bolygóközi teret, a kozmikus sugárzást, bolygónk elektromágneses környezetét kutatja.
Szlovák szakemberek részt vesznek az EU és az ESA közös Copernicus program GMES (Global Monitoring Global Monitoring for Environment and Security) kezdeményezésében, amelyben a környezeti és biztonsági célú távérzékelési megfigyelések, az ezeken alapuló szolgáltatások fejlesztése folyik. De végeznek kutatásokat többek közt az élettudományok, az anyagtudományok, a napfizika, az asztrofizika, a meteorológia területén is. AZ Európai Űrügynökséggel 2010-ben együttműködési megállapodásig jutott.
Csehszlovákia űrkutatását a többi szocialista országhoz hasonlóan a Szovjetunió által a műholdakon (platform helyek) elhelyezhető hazai fejlesztésű műszerek, illetve az ingyenesen biztosított hordozórakéták és földi követőhálózat tette lehetővé a világűr kutatását.
Története Az űrkutatást a Csehszlovák Tudományos Akadémia és az 1966-ban létrehozott Űrkutatási Bizottság koordinálta.
Az Ondřejovi Csillagvizsgáló Intézet a napfizikai kutatások központja. Az Interkozmosz alapító tagja. A Geofizikai Intézet Panska Ves mellett földi telemetriai állomást működtet. A Hidrometeorológiai Szolgálat rendszeres adatokat kap. Prága mellett Interkozmosz földi állomás létesült. A prágai Műszaki Egyetem'' koordinálja a lézerradar fejlesztést.
Kutatási területek Kozmikus geodézia; az ionoszféra- és magnetoszféra kutatás; napfizika; meteorológia; távközlés és űrbiológia.
Interkozmosz Interkozmosz–3 (IK-3) – alacsony frekvencián (VLF) az elektromágneses tér elektromos komponensének műszere; Interkozmosz–4 (IK-4) – röntgenflerek vizsgálatát szolgáló fotométer; a felső légkör átlátszóságát ellenőrző műszer; Interkozmosz–5 (IK-5) – alacsony frekvencián (VLF) az elektromágneses tér elektromos komponensének műszere; Interkozmosz–7 (IK-7) – a felső légkör átlátszóságát ellenőrző műszer; Interkozmosz–10 (IK-10) – alacsony frekvencián (VLF) az elektromágneses tér elektromos komponensének műszere; Interkozmosz–11 (IK-11) – integrált röntgenfotométer került beépítésre; a felső légkör átlátszóságát ellenőrző műszer; Vertyikal – műholdakon meteorpor csapdák lettek elhelyezve, Interkozmosz–12 (IK-12) – tömegspektrométer, négyfrekvenciás rádió; Interkozmosz–13 (IK-13) – ionoszféra- és magnetoszféra kutatás; Interkozmosz–14 (IK-14) – ionoszféra- és magnetoszféra kutatás; Interkozmosz–18 (IK-18) – pályára állította a Magion–1 műholdat;
Műholdak Csehszlovákia ionoszféra kutatóműholdja. Csehszlovákia ionoszféra kutatóműholdja. A Magion sorozat olyan kis méretű műholdakból állt, amelyeknek a feladata a Föld közvetlen környezetének, a Nap-Föld kapcsolatnak, az elektromágneses hullámok terjedésének kutatása volt. Magion–1; Magion–2; Magion–3; Koszmosz–690; Koszmosz–782; Koszmosz–936 – űrbiológiai kísérletként patkányokon vizsgálták a mikrogravitációs környezet hatásait; Vega-program – szondáin az űreszközök térbeli stabilizálását biztosító ASP (Automated Stabilised Platform) műszert használták. A berendezést 1989-ben a Mir űrállomásra is felszerelték.
Űrhajósok Csehszlovák Vladimír Remek – Szojuz–28 kutatópilótája. Csehszlovákia lett a harmadik állam a világon – a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok után –, amelynek polgára a világűrbe juthatott Oldřich Pelčák – Szojuz–28 kiképzett, tartalék kutatópilóta
Szlovák Ivan Bella Szojuz TM–29 fedélzetén indulva a Mir-űrállomás teljesített szolgálatot. A Szojuz TM–28 űrhajóval tért vissza a Földre Michal Fulier Szojuz TM–29 kiképzett, tartalék kutatópilóta
Források
Külső hivatkozások
Kategória:Űrkutatás országok szerint Kategória:Szlovákia