thumb|Tódaidzsi (東大寺), Daibucuden (大仏殿) jobbra|thumb|757-es feljegyzése Ecsizen tartomány földjeiről, melyeken templom találhatóFarris, William Wayne (1985). Population, Disease, and Land in Early Japan, 645–900. Harvard University Press. pp. 84 ff. .Hall, John Whitney; Mass, Jeffrey P (1974). Medieval Japan: Essays in Institutional History. Stanford University Press. pp. 97 ff. . A Tódaidzsi (東大寺; Keleti Nagy Templom)The temple has acquired this name by the fact it was located to the east of the Heijō-kyō. buddhista templomkomplexum Japánban, Nara városában. Az itt található Nagy Buddha Csarnok (大仏殿 Daibucuden) ad otthont a világ legnagyobb bronz Buddha-szobrának.JNTO Website | Find a Location | Nara | Nara-koen Park (Todai-ji Temple), Japan National Tourist Organization, Hozzáférés ideje: February 5, 2009 Emellett a templom a Kegon Buddhista Iskola központjául is szolgál. A templom további hét templommal és szentéllyel egyetemben az UNESCO világörökségét képezik az ősi Nara történelmi műemlékei néven. Területén szabadon élhetnek a szikaszarvasok, melyeket a sintó hitvilágban az istenek „szócsövének” tartanak.
Történelem Miután 710-ben a Japán főváros és a császári udvari székhely az akkori Heidzsó-kjó lett (a mai Nara) és a buddhizmus egyre erősödött (melyet a császári udvar is támogatott), nagy buddhista templomegyüttesek sorát telepítették át a városba. Emiatt Narában 720-ban már állítólag 48 templom állt.
Az első templomépítkezés a mai templom komplexum helyén 728-ra tehető, amikor Sómu császár létrehozta a Kinsószen-dzsit (金鐘山寺), ezzel mutatva ki megbékélési szándékát elsőszülött fia, valamint annak hitvese, a Fudzsivara házból származó Kómjósi iránt. A Tenpjó-korszak idején Japánt természeti katasztrófák és járványok sújtották. Miután Sómu császár tapasztalta ezeket a problémákat 741-ben kiadott egy rendeletet, mellyel az egész ország területén támogatta a vidéki templomépítkezéseket. Ekkor nevezték ki a Tódaidzsit Jamato tartomány (大和国) hivatalos templomává, illetve az összes tartományi templomok főtemplomává.
A japán architektúra történetében példátlanul nagyméretű templomegyüttes építése 743-ban kezdődött meg, s mintegy húsz esztendővel később ért véget. A templom krónikája szerint munkálataiban több mint 50 000 ács és 37 000 vasmunkás működött közre.
729-ben a Nagaja vezette állítólagos államcsínyt és a 735-737 körül kitörő himlő járványt csak súlyosbította az egymást követő évek rossz termése, majd végül a Fudzsivara no Higocu vezette lázadás 740-ben kaotikus helyzetbe sodorta az országot. A bizonytalanság szintjét az is jelezte ebben az időszakban, hogy Sómu császár négyszer is kénytelen volt áthelyezni a fővárost.Hall, John W., et al., eds. (1988). The Cambridge history of Japan, pp. 398–400. A japán buddhizmusban betöltött szerepe thumb|Tódaidzsi térképe A Ricurjó-rendszer kormányzata alatt, a Nara korszak idején az állam erősen szabályozta a Buddhizmust a Szógók (僧綱) által. Ez idő alatt a Tódaidzsi volt a központi közigazgatási temploma a provincia összes többi templomának valamint a hat buddhista iskolának Japánban. A hat iskola: Hosszo, Kegon, Dzsódzsicu, Szanron, Ricu és Kusza. Az e korból származó levelek is bizonyítják, hogy a hat buddhista templomnak voltak saját hivatalaik, adminisztrátoraik, oltáraik és könyvtára is a Tódaidzsiben.Abe, Ryuichi (1999). The Weaving of Mantra: Kukai and the Construction of Esoteric Buddhist Discourse. Columbia University Press. pp. 35, 55. . 754-ben itt szentelték fel Gandzsint, aki 12 év megpróbáltatás után tudott átkelni a Kínai-tengeren, majd később buddhista szerzetesek, mint például Kúkai és Szaicsó is itt tartották meg szentté avatásukat.Hakeda, Yoshito S. (1972). Kūkai and His Major Works. Columbia University Press. p. 35. . Kúkai Szógó rendszere alatt már több ceremóniát kötöttek a Tódaidzsihez, beleértve az ezoterikus tanokat, a Bódhiszattva tanokat a Brahma Net Szútrából és Kúkai saját maga által alapított Singon irányzat tanait. Emellett a Tódaidzsi híres Szuni-e ceremóniáját, mely a mai napig él Japánban a 9. század körül hozta létre egy Dzsicsú nevű szerzetes.
A hanyatlás időszaka Ahogyan a japán buddhizmus központja Naraból a Hiei-hegy és a Tendai szekta felé tolódott, illetve, amikor a politikai és közigazgatási központ átkerült Kamakurába, folyamatosan csökkenni kezdett a Tódaidzsi jelentőségének szerepe. Később a Vinaja-ág is eltűnt, annak ellenére, hogy többször is megismételt kísérletek voltak arra, hogy felélesszék. Ezek után nem volt több pappá szentelés a Tódaidzsiben.
Építészet Kezdeti építkezések thumb|A Daibucuden (大仏殿) található Daibucu (大仏), mely a világ legnagyobb bronzból készült Buddha szobra 743-ban Sómu császár kiadott egy törvényt, melyben az állt, hogy az embereknek közvetlenül részt kell venniük új Buddha templomok építésében egész Japánban. Személyes meggyőződése volt, hogy Buddha látván vallásosságukat, megvédi az országot az esetleges jövőbeli katasztrófáktól. Az építkezés anyagi finanszírozása érdekében egy Gjóki nevű szerzetes és tanítványai tartományról tartományra jártak, hogy adományt kérjenek. A Tódaidzsiről szóló nyilvántartások szerint, összesen több mint ember segített megépíteni a Nagy Buddhát és a csarnokát."Official Tōdai-ji Homepage" (in Japanese). Hozzáférés ideje: 2007-03-11.he same record keeps track of some prominent persons, among many others, being involved in the construction. E.g. Kuninaka-no-muraji Kimimaro, whose grandfather was an immigrant from the Baekje Kingdom on the Korean peninsula, is believed to have directed the construction of the Great Buddha and the Hall. Takechi-no-sanekuni is believed to have directed the sculpture part.
A 16 méterThe height of the original Buddha. magas szobor nyolc öntéssel, három éven keresztül készült.Brown, Delmer et al. (1979). Gukanshō, p. 286. Az építkezés Sigarakiban kezdődött, azonban csak 745-ben, magát a szobrot 751-ben fejezték be Narában. A világ legnagyobb bronz Buddha szobra tűzvész és földrengések következtében megrongálódott, többször újjá kellett építeni, ezért csak talapzata és lótuszvirág levelei eredetiek. A szobor befejezését 752-ben ünnepelték meg először egy szemfelnyitási ceremónia keretében, melyet a mai napig évente megrendeznek. A 452 tonnás szobor elkészítésére sok időt és pénzt vett igénybe, ráadásul a rendelkezésre álló bronz nagy részét is felhasználták, ezért megépítése korántsem kedvezett a japán gazdaságnak.
Az eredeti komplexum két 100 méteres pagodát is magába foglalt, melyek talán a második legmagasabb építmények voltak az egyiptomi piramisok után. A pagodákat földrengés pusztította el. A Sószó-in egy raktárépület volt és manapság rengeteg tárgyat tartalmaz a Japán történelem Tenpjo-korszakából. right|thumb|Nió; két kb. 8,5 m magas őrző a Tódaidzsi bejáratánál. Az egyiknek a nyitott, a másiknak a csukott szája az életet és a halált, a kezdetet és a véget szimbolizálják.
Rekonstrukciók a késő Nara korszakban
A Nagy Buddha Csarnokot (大仏殿) kétszer építették újra tűzvész miatt. A jelenlegi épületet 1709-ben fejezték be, mely annak ellenére, hogy 57 méter hosszú és 50 méter széles 30%-kal kisebb az elődjénél. 1998-ig ez volt a világ legnagyobb fából készült épülete, "Historic Monuments of Ancient Nara - UNESCO World Heritage Centre". Whc.unesco.org. Hozzáférés ideje: 2012-08-15. mára azonban túltett rajta többek között a japán baseball stadion, az Odate Dzsukai Dome is. A Nagy Buddha szobor átdolgozására különböző okok miatt több alkalommal is sor került. A szobor jelenlegi kezeit a Momojama időszak során (1568-1615), a fejét az Edo időszakban (1615-1867) készítették el.
Miután az 1180-as év utolsó napjaiban a Tairák harcosai felgyújtották a Tódaidzsit, az újjáépítését egy bizonyos Sundzsóbó Csógen pap és építész vezette, akinek a nevéhez fűződik még továbbá a japán középkori építészet kialakulása. A Tódaidzsi újjáépítési munkálatait valószínűleg nem maga Csógen, hanem egy kínai mester irányította. Egyes jelek arra utalnak, hogy a japán építőmunkások és a kínai építész között jelentős nézeteltérések merültek fel, s ennek folytán az utóbbi közvetlenül Csógen halála után (1206) távozott Narából.
Alig mérhetjük fel, milyen nehézségekkel került szembe Csógen a Tódaidzsi újjáépítésekor. A templomegyüttes és az egyes épületek eredeti méreteit feltétlenül meg kellett őriznie. Amikor a Nara-korszakban felépítették a hatalmas templomegyüttest, rendelkezésükre állt az állam anyagi eszközeinek tetemes része. Ekkor viszont nem volt az udvarnak és az udvari nemességnek politikai hatalma, gazdaságilag is legyengült, a feltörekvő feudális nemességnek pedig még hiányzott a kellő gazdasági ereje ahhoz, hogy egymaga viselje az óriási költségeket. Bár Minamoto no Joritomo sógun (Kamakura-korban az első sógun és a kamakurai bakufu megalapítója) tekintélyes eszközökkel támogatta az újjáépítést, s országos gyűjtést is rendeztek e célra, mégis a szükséges anyagiaknak csak töredéke gyűlt össze.
Csógen kénytelen volt minimális anyagot és pénzt felhasználni, azonban nem csak a siralmas pénzügyi helyzettel kellett számolnia. Komoly nehézségekkel járt a munkálatok kivitelezése is, mert a kézművesek kecses és dekoratív templomok építéséhez szoktak (mivel a Heian-korszakban ez volt a jellemző), s nem olyan monumentális alkotásokéhoz, mint a Tódaidzsi.
A fennmaradt Nandaimon (Nagy déli kapu) ezen újjáépítés eredménye a 12. századból, mely a kínai Szong-dinasztia stílusa alapján készült. A déli kapuban álló két Kongó Rikisi (金剛力士) szobor, melyek egyenként 28 láb (körülbelül 8,5 m) magasak, közel egy időben készültek a kapuval. A szobrokat Unkei és Kaikei, a kor és a történelem híres szobrászai, valamint munkásaik építették. A Kongó Rikisi vagy más néven Nió egy úgynevezett A-un pár. Az Ungjo, aminek a hagyomány szerint zárva van a szája, és az Agjo, aminek nyitva van. Japanese Architecture and Art Net Users System (JAANUS), "Niou" (仁王); "A un" (阿吽), 2001, Hozzáférés ideje: 2011-04-14.A tűzvész utáni bonyolult helyreállítói projekt 4,7 millió dollárba került és a kiotói Nemzeti Kincsek Javításáért Felelős Intézet 15 szakértőjéből álló csapata végezte. Sterngold, James. "Japan Restores Old Temple Gods". The New York Times. December 28, 1991, Hozzáférés ideje: 2011-04-14; excerpt, "The Nio are known as Ungyo, which by tradition has a closed mouth, and Agyo, which has an open mouth. The figures, which appear in some form in many Buddhist temples, are powerful bare-chested gods, wielding heavy cudgels to ward off evil spirits. Ungyo was restored first. The more delicate parts were removed, including the long ribbon streaming from its top knot. Then the statue was swathed in thick layers of cotton, laid on its back and rolled slowly to a large metal shed built for the conservation. Ungyo was replaced this year and then Agyo was removed to the shed for restoration, a process that is likely to take two years."
Épületei Nagy Buddha csarnoka A Tódaidzsi leghatalmasabb építménye a Nagy Buddha Csarnoka, (Kon-dó, 金堂 vagy Daibucuden, 大仏殿), amelyet ötéves munka után 752-ben avattak fel. Benne mintegy 16 méter magas bronzkolosszus állt. Az aranycsarnok hossza mintegy 88 méter, mélysége körülbelül 51 és magassága csaknem 48 méter volt. 1180-ban, amikor két család harcai által szét volt szabdalva Japán, a Taira nemzetség csapatai feldúlták és felégették a Minamoto klánt támogató Tódaidzsit. A 13. század elején azonban újra felépítették, de 1567-ben ismét lángok martaléka lett. Újjáépítésekor, 1709-ben körülbelül egyharmadával megrövidítették és teljesen elrontották az épület hajdan csodálatos arányait. Egész architektúráját oly mértékben megváltoztatták, hogy a Nagy Buddha Csarnoka már nem ad hű képet a Nara-korszak építőművészetéről. Pagodái A belső templomudvaron kívül fekvő, mindkét saját fedett folyosóval ellátott hétszintes pagoda körülbelül 97 méter magas volt. Mindkettőt villámcsapás pusztította el, s egyiket sem építették újjá.
Megmaradt épületek