thumb|400px|Cook első útjának útvonala James Cook angol felfedező első felfedezőútját 1768. augusztus 25-től 1771. július 17-ig vezette a Csendes-óceánra. Az út során Cook nyugat felé hajózva kerülte meg a Földet. Hosszabb időt töltött a Társaság-szigeteken, körbehajózta és felmérte Új-Zélandot valamint feltérképezte Ausztrália keleti partját. Felfedezései hozzájárultak a hatalmas kiterjedésű ismeretlen déli földrész (Terra Australis Incognita) létezését feltételező elmélet megcáfolásához.

Az út elsődleges célja a Vénusz Nap előtti áthaladásának megfigyelése volt, amelyet Tahitin végeztek el, azonban a megfigyelés túlságosan pontatlan lett. Az expedíció ennek ellenére számos természettudományos eredményt mutatott fel. A hajón utazó természettudósok és a hivatásos rajzművész munkájának köszönhetően Cook expedíciója a korábbi felfedezőutaknál bővebb és pontosabb információval szolgált a Dél-Csendes-óceán élővilágáról. Emellett Cook egy új csillagászati módszernek köszönhetően elsőként határozta meg pontosan több, az út során érintett hely földrajzi hosszúságát.

Az út további vívmánya volt, hogy Cooknak sikerült megelőznie a kor hosszú hajóútjain rendszeresen fellépő skorbutot: a hároméves út során egyetlen embert sem veszített emiatt.

Az utazás célja A csillagászati egység meghatározása Az utazást az angol Királyi Természettudományos Társaság finanszírozta és elsődleges célja a Vénusz Nap előtti áthaladásának Csendes-óceánról való megfigyelése volt. Az áthaladást azonos időben kívánták megfigyelni Európából és Tahitiről, és az így nyert adatokból – a Föld átmérőjének ismeretében – a csillagászati egységet szerették volna meghatározni mivel az égitestek távolságát közvetlenül nem, csak a Föld-Nap távolsághoz viszonyítva tudták mérni. E célból Cookkal utazott a csillagász Charles Green is, valamint magukkal vittek két tükrös csillagászati teleszkópot, hordozható obszervatóriumot, nagy pontosságú csillagászati órát és egyéb, a megfigyeléshez szükséges mérőeszközt. A szokásosnál sokkal jobb minőségűek voltak a hajó navigációs eszközei is. A hajót mágneses mélységszög mérésére is alkalmas iránytűvel valamint a kor legjobb szakemberei által készített kvadránssal és szextánssal látták el.A kvadránst John Bird, a szextánst James Hadley készítette

A Terra Australis felfedezése bélyegkép|jobb|300px|Terra Australis Incognita egy 1618-as térképen Cook emellett az Admiralitástól is titkos utasítást kapott, amelyben az út második felében követendő útirányt írták neki elő. A cél a remélt nagy kiterjedésű déli földrész, a Terra Australis felfedezése volt. Ebben a korban ugyanis elterjedt volt a nézet, hogy mivel az ismert földtömegek túlnyomó többsége a Föld északi féltekén helyezkedik el, a Föld egyensúlyának fenntartásához szükség van egy nagy kiterjedésű kontinensre a déli félgömbön is – amelyet azonban mindaddig nem fedeztek fel. A Csendes-óceán déli része ekkor nagyrészt felfedezetlen terület volt, amit az elmélet követői előszeretettel töltöttek ki a Terra Australis Incognita földtömegével.

Az Endeavour bélyegkép|jobb|300px|Az Earl of Pembroke Whitby kikötőjében 1768-ban, nem sokkal átkeresztelése előtt

Cook maga választotta ki hajóját az útra. A nagy tárolókapacitás, jó tengerjáró képesség és viszonylag kis merülés voltak az érvek az északi-tengeri szénszállító hajók mellett, ezen kívül Cook korábban már dolgozott ilyen hajókon és ismerte őket.Cook kapitány, 14. o.

Egy háromárbocos, horgonyemelős szénszállító vitorlást, az Earl of Pembroke-ot (Pembroke grófja) alakítottak át az utazásra. A hajó 32 méter hosszú és 8,92 méter széles volt, teljesen megrakodva 4 méter volt a merülése.Cook kapitány, 15. o. A hajót 2840 font 10 silling 11 peniért vásárolta meg az Admiralitás, majd a hajótestet felújították és a farontó férgek ellen vékony palánkréteggel vonták be. Tizenkét forgótalpas és tíz lövegtalpas ágyúval szerelték fel és HMS Endeavour (Törekvő) néven hadihajóvá nyilvánították. A felújításra Deptfordban került sor, innen 1768. július 30-án indult el a hajó Plymouth, az utazás kiindulópontja felé. A rövid út során Cook fejnehéznek találta a hajót, ennek orvoslására ballasztot helyeztetett a fedélzettartó gerenda alá. Plymouthban Cook még emelvényt ácsoltatott a kormányrúd fölé, amelyet később Joseph Banks és kísérete sétafedélzetnek használt.

Cook rendkívül elégedett volt hajója stabilitásával. Az indulás előtt ezt írta róla a naplójába: „Nincs az a tenger, mely a fővitorla vagy a hátsó árboc alatt megingathatná a hajó egyensúlyát. Könnyen gyorsul, jó az oldalfekvése, anélkül, hogy dőlésnél a legcsekélyebb veszély jelentkezne.”

Az expedíció tagjai Cook expedíciója induláskor 94 tagot számlált, a nagy többség tengerész. Útközben Madeirán egy matrózt és Tahitin egy polinéz kalauzt vettek fel. A világ körüli út során összesen 38 ember vesztette életét a hajón utazók közül. Az elhalálozók közül több, mint húszan az 1771 január végén/február elején fertőzött ivóvíz miatt kitört vérhasjárványban vesztették életüket.

Tengerészek Az Endeavour 71 nyilvántartott tengerésszel hagyta el Plymoutht. Madeirán egy további matrózt kényszerítettek szolgálatra. A listán szerepelt két elhunyt tengerész is, akiknek fizetése az özvegyek alapítványába ment.Cook kapitány, 19. o.

Cook négy tengerészt (és egy kecskét) átvett a HMS Dolphin legénységéből, akik korábban Samuel Wallist kísérték el Föld körüli útjára. Közéjük tartozott John Gore első tiszt, Robert Molyneux árbocmester és segédjei közül ketten, Richard Pickersgill és Francis Wilkinson.Cook kapitány, 20. o.

A legénységhez tartoztak többek között William Monkhouse hajóorvos Jonathan Monkhouse tengerészkadét, William testvére Isaac Smith tengerészkadét, Cook feleségének unokaöccse John Satterly hajóács John Ravenhill vitorlakészítő, 49 évesen az expedíció legidősebb tagja Nicholas Young 11-12 évesen az expedíció legfiatalabb tagja (nem szerepelt a legénységi listán)

Katonák Az expedícióval tizenhárom fős tengerészgyalogos osztag utazott együtt. John Edgecumbe őrmester, John Trustlove káplár és Thomas Rossiter dobos mellett tíz közlegény feladata volt a hajó utasainak védelme a szárazföldön.

Civil utasok Charles Green csillagász Joseph Banks angol nemes és műkedvelő természettudós, a Királyi Természettudományos Társaság tagja Dr. Daniel Carl Solander svéd botanikus, aki Banks lelkesedését átvéve csatlakozott a társasághoz Alexander Buchan tájképfestő, Banks fogadta fel azért, hogy megörökítse az úton látott tájakat és népeket Sydney Parkins rajzoló, Banks szolgálatában az úton talált állat- és növénypéldányokat kellett megörökítenie, majd Alexander Buchan halála után annak feladatait is ellátta Banks négy szolgája, közülük kettő fekete, kettő fehér John Reynolds művész Herman Spöring órásmester (a csillagászeszközök javítására)

Az út eseményei Átkelés az Atlanti-óceánon Az Endeavour 1768 augusztus 25-én hagyta el Angliát, majd a Vizcayai-öbölben heves viharba került szeptember 1-jén és Cook máris elvesztett néhány tucat csirkét és a hajó kiscsónakját. Egy héttel később Cook és legénysége elhagyta a Szent Vince-fokot, majd Madeirán feltöltötték készleteiket. Innen átvágtak az Atlanti-óceánon és november 13-án megérkeztek Rio de Janeiro kikötőjébe. Itt kellemetlen meglepetés érte a hajó utasait. A brazil alkirály gyanúsnak találta az angol hajót (csempészekre vagy kémekre gyanakodott) és az utasok szárazföldi mozgását erősen akadályozta.Cook kapitány, 37. o. A Horn-fok megkerülése előtt még utoljára kijavították a hajótestet, vitorlázatot és a kötélzetet.

A Horn-fok megkerülése thumb|Tűzföldi falu thumb|Tűzföldi bennszülöttek Az expedíció december 7-én hagyta el Rio de Janeirot és kb. egy hónap múlva, 1769 január 11-én pillantották meg a Tűzföld hegyeit.Cook kapitány, 47. o. Dél-Amerika megkerülésére két útvonalat ismertek a korabeli európai hajósok: a Magellán-szorost és a Horn-foktól délre elterülő átjárót. Cook – az Admiralitás utasításával összhangban – a déli átjárót választotta. Az Admiralitás azt ajánlotta, hogy az Államok-szigetet (Isla de los Estados) keletről kerülje meg, Cook azonban a sziget és Tűzföld keleti partjai között fekvő Le Maire-tengerszoroson haladt át.Cook kapitány, 64. o. Az erős ellenáramlások miatt hosszas küzdelem után, negyedik próbálkozásra sikerült átjutnia.Cook kapitány, 58-59. o.

A Le Maire-szorosnál Cook a csillagászati megfigyelésekkel összevetette a hagyományos, a hajó sebességének mérésén alapuló helymeghatározás eredményét és az eltérés már ekkor elérte az egy hosszúsági fokot.Cook kapitány, 62. o.

Miután kijutottak a nyílt tengerre és elhajóztak a Horn-fok mellett (január 25.) még napokig délnyugat felé tartottak attól tartva, hogy a szél vagy egy erősebb tengeráramlat a dél-amerikai partokhoz nyomhatja a hajót. Január 31-én, a 60. szélességi fokot elérve váltott irányt a hajó és innentől északnyugati irányban szelte át a Csendes-óceán addig ismeretlen vizeit.

Bár a déli féltekén ekkor nyár közepe volt az expedíciónak hideg szelekkel és esetenként hóval kellett megküzdenie. Még a Le Maire-szoros elérése előtt Banks kíséretével és Solanderrel partra szállt, hogy felderítse a szárazföldet. A kirándulás rossz véget ért. Köd és hóesés lepte meg őket, ami megakadályozta őket, hogy időben visszatérjenek a hajóra, Banks két fekete szolgája pedig megfagyott.Cook kapitány, 47-51. o.

Tahiti Megérkezés thumb|Tahiti nő és fiú Miután a Horn-fokot elhagyták, az Endeavour utasainak több mint két hónapot kellett várniuk, hogy ismét szárazföldet pillantsanak meg. Április 4-én észlelték az első szigetet, amit Cook Lagúna-szigetnek keresztelt el. Ezután egyre-másra bukkantak fel a szigetek és április 13-án az Endeavour harmadik európai expedícióként (Samuel Wallis Dolphinja és Louis Antoine de Bougainville két hajója után) elérte Tahitit.

Cook a sziget északi részén, ugyanabban az öbölben vetett horgonyt mint Wallis, és ottlétük alatt Bougainville kikötőhelyét is megtalálta a sziget keleti oldalán. Legénységének három tagja részt vett Wallis utazásán is, és Cook az ő tapasztalatukat felhasználva lépett kapcsolatba az őslakosokkal.

Hamar kiderült, hogy két év alatt alaposan átrendeződtek a hatalmi viszonyok Tahitin. 1767-ben még Oborea királynő állt a tahitiak élén, de őt időközben eltávolították helyéről. Ez eleinte gondot okozott, mivel nem tudták, kivel kell tárgyalniuk. Pár nap után sikerült találkozni vele és a visszatérő hajósok néhány más ismerősével is.Cook kapitány, 84. o.

Élmények a szigeten A helyiekkel kisebb megszakítással folyt a kereskedés. A helyiek nagyon kíváncsiak voltak az angolok felszerelésére, elsősorban a fémtárgyak keltették fel az érdeklődésüket. Az angolok főleg élelmiszert vásároltak kisebb tárgyakért, emellett a tengerészek tahiti lányokkal és asszonyokkal háltak és kisebb ajándékokat (főleg üveggyöngyöket) adtak cserébe. Kétszer szakadt meg rövidebb időre a cserekereskedelem amikor a szigetlakók (egyébként gyakori) tolvajlásainak valamilyen értékes tárgy esett áldozatul (lőfegyver vagy csillagászati műszer). Egyik esetben le is lőttek egy helyi lakost.Cook kapitány, 86-89. o.

thumb|A Vénusz-erőd A műszerek védelme és a Vénusz-megfigyelés zavartalansága érdekében cölöpfallal védett erődöt építettek a Matavai-öböl északi végében, amit el is kereszteltek Vénusz-erődnek. Ez sem bizonyult azonban elegendő védelemnek, a bennszülöttek egyszer a falon átmászva elloptak egy csillagászati műszert is.

Wallis élményei hatására (a Dolphin szétesésével fenyegetett, hogy a matrózok hajószögeket cseréltek szexuális szolgáltatásokraCook kapitány, 79. o.) Cook már érkezéskor szigorú büntetés terhe mellett megtiltotta, hogy a hajó felszerelését és alkatrészeit akármire cserélje a legénység.